Tokió nem véletlenül a világ legbiztonságosabb városa. A japánok bár barátságosnak tűnnek, ősi mondásuk azt tartja: az idegenre tekints úgy, mint egy tolvajra. Ugyanakkor Tokióban a biztonság mellett ezernyi különleges élmény is várja az utazót.
Kevés olyan hely van még a világon, ahol annyira adnának a tisztaságra, mint Japánban. Hiába a hatalmas emberáradat, Tokióban még a fővárost átszövő metróhálózat állomásain, szerelvényeiben is rend van és tisztaság. Az utasok szabályos sorokban állnak, és akad olyan szerelvény, amelyben csak hölgyek utazhatnak – hétköznap reggel gyerekekkel. Ami az európai szemnek külön furcsaság: Japánban minden nagyobb jármű indulásának megadják a tiszteletet. Legyen szó metróról, vonatról vagy a reptérre induló buszról… mindegyik indulásánál ott áll egy elegáns, egyenruhás közlekedési alkalmazott, hogy mélyen meghajolva köszönjön el a távozó járműtől.
A végtelen fegyelem ellensúlyozásaként a japánok nemcsak az apró, hanem a bájos dolgokat is imádják. Ezért aztán a reklámokban nem ritka a rendkívül kedves mangahősök megjelenítése. Az egyik sztár például a népszerűségi lista éléhez tartozó Doraemon, a jövőből érkező robotcica különböző pózokban megtestesített vidám figurája.
Tokióba érve már a reptéren csend és nyugalom fogadja az utazót. A légikikötőből kényelmes vonattal juthatunk a japán megapoliszba, Tokióba, ahol elsőként a városi vonat és a metró föld alatti állomásain hömpölygő, átláthatatlannak tűnő tömeg látványa okoz meglepetést az európai utazónak. Mindez még akkor is így van, ha valaki nem először jár a szigetországban. Persze, ami a nyelvet nem ismerő kívülálló számára fejetlenségnek tűnik, az a helyieknek a megszokott rendet jelenti. A közlekedési hálózat logikus rendszerében, az angolul is feltüntetett állomásneveknek köszönhetően, a turista is viszonylag könnyen eligazodik. Ezért a mindig tiszta és elegáns taxik helyett érdemesebb a föld alatt közlekedve bejárni a várost. Amelynek felfedezésénél számításba kell venni, hogy a szigetországban nagyon kevesen – még a taxisok sem – beszélnek angolul.
Az ezernyi csodát rejtő Tokióban a legnehezebb kérdés persze az, mivel is kezdjük a város felfedezését. A kihagyhatatlan nevezetességek közé tartozik a luxust kedvelők egyik fő kedvence, Omotesando és a világ talán legdrágább bevásárlóutcájával büszkélkedő Ginza negyed. Főutcáján a világ legnevesebb luxusmárkái adnak egymásnak randevút – visszaigazolva a japánok márkafüggőségét és divat iránti fogékonyságát.
A modern világ beköszöntével az utcákon ma már csak elvétve találkozhatunk az ősi viseletnek számító kimonóval, amit elsősorban ünnepi alkalommal hordanak a hölgyek. A többség inkább a kényelmesebb, modernebb vonalvezetésű ruhákat viseli, és van, aki a lázadó, bizarr viseletekért rajong. Messzire ezért sem kell menni. Elég Haradzsokuba látogatni, ahol valódi ízelítőt kaphatunk az extravagáns japán fiatalok divatjából.
Egészen más élményt kínál a Minato negyed fiatal luxusvárosközpontja, a felhőkarcolóival is kérkedő Roppongi Hills. Az egyik legnevesebb japán befektető, Minoru Mori által megálmodott megakomplexumban irodák, apartmanok, éttermek, kávéházak, mozik és szállodák egyaránt megtalálhatók, hűen tükrözve az alkotó tervét. Hogy a város a városban koncepció jegyében olyan kellemes mikrokörnyezet szülessen, ahol egy negyedben lakhatnak, dolgozhatnak és szórakozhatnak az ott élők. Roppongi Hills központja a Kohn Pedersen Fox által tervezett, 54 emeletes, 238 méter magas Mori Tower, amelynek kilátójából érdekes letekinteni a közel 40 milliós városra és annak ikonikus ékességre, a Tokio Towerre. Amely 333 m-es magasságával a világ legmagasabb acél tartószerkezete.
Az éjszaka is lüktető, ultramodern városrész egyben jelentős közlekedési csomópont is, ahol többféle metróvonal közül választhatjuk ki a számunkra megfelelőt. Például azt, amelyikkel az elektronikai cikkek Mekkájának tartott Akihabarába juthatunk. A technikai csodák tárházától nem messze már egészen másfajta világ, a régebbi idők romantikusabb hangulata fogadja az utazót. Az Edo-korszakból fennmaradt vigalmi negyed, Asakusa máig megőrizte életteli hangulatát. Szűk utcái, apró kifőzdéi, éttermei napnyugtával elevenednek meg, amikor a szakácsok igazi specialitásokkal, mellette pedig jófajta italokkal kényeztetik vendégeiket. Reggel viszont másfajta, munkásabb arcát mutatja a városrész. Miközben az apró éttermek már az újabb, esti rohamra készülnek, a kis műhelyek a kézműves termékekhez keresnek vevőt.
Ha korán kelünk, érdemes az ébredező városrész legnagyobb látványossága felé venni az irányt. Az ősi buddhista templom, a Senso-ji, vagy ahogy a legtöbben ismerik, az Asakusa Kannon, Tokió legrégebbi és egyben legjelentősebb temploma. Legrégebbi része a VII. századból származik. Díszes bejárata, a 941-ben készült Kaminarimon, hatalmas vörös lelógó lámpásával, a kétoldalt elhelyezett Fujin és Raijin, vagyis szélisten és viharisten szobrával mára Tokió jellegzetes látványosságává vált.
Miközben a Senso-ji a múltat, a Tokyo Skytree reggeli fényben különleges látványt nyújtó épülete a jelent és a jövőt idézi. Az étteremnek, televíziós adónak és csillagvizsgálónak otthont adó tornyot 2012-ben adták át. 634 méteres magasságával Japán legmagasabb épülete és a világ legmagasabb tornya. A két különböző világot a Tokiót átszelő Sumida folyó választja el egymástól, amely kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy hajóról is megismerjük a várost. A vízi utazás egyik fénypontja pedig a Hamarikyu-palotakert szigete, ahol több mint fél évszázados bonszaiok (bonzáj) látványában gyönyörködhetünk az ősi japán teaceremóniában.
Mint Tokióban oly sok helyütt, a múlt és a jelen – sőt a jövő – kontrasztja természetesen ezen a meghitt helyen is érződik. A park ősi fakoronái felé tekintve, a mai kor felhőkarcolóinak fényes kontúrját figyelve pedig egy újabb érvet kapunk arra, miért is különleges az a város, ami tényleg mindenben más, mint a globalizációban nagyon hasonlóvá vált metropoliszok.
Érsek M. Zoltán
