Külföldi utazás

„Ahol a csend még hallható”

Nyugatról az Aggteleki-karszt és a Bódva folyó, keletről a Zempléni-hegység és a Hernád hullámai ölelik körbe azt a hatszáz négyzetkilométernyi területet, amelynek Cserehát a neve. Európa egyik legháborítatlanabb tájegységét járjuk.


Egy távoli és elfeledett város

Ha a képeket nézzük, elsőre talán Angkor jut eszünkbe, az ősi város a maga misztikus gyönyörűségében. Pedig Dél-Indiában, a több mint 1500 éven át csillogó szépségű Hampi rég elfeledett, ám egykoron virágzó uralmáról a tizenhatodik század eleji utazók feljegyzéseikben az írták: ha ez város, akkor Róma, Athén és London legfeljebb a falu névre érdemes…


A termékeny félhold

A földkerekség egyik legősibb városába, Damaszkuszba májusi napsütésben érkeztem. Arab lakói úgy tartják, ez a város olyan régi, mint maga az emberi gondolat. Döntően arabok lakják, de a mecsetek és fürdők egy része a török uralom emléke. Az ottomán birodalom ugyanakkor nyújtotta ki csápjait a mai Szíria földjére, amikor Magyarország is elvérzett a mohácsi csatamezőn, pontosabban néhány évvel korábban, 1517-ben.


Télből a nyárba

A téli hónapokban, aki teheti, menekül a fagyos időjárás elől, és a hideg esőt szikrázó napsütésre igyekszik cserélni. Indulás előtt azonban nem árt tájékozódni az egzotikus országokban előforduló betegségekről és az ellenük védő oltásokról.


Mediterrán hangulatban

Ókori maradványok, szűk sikátorok, óriás leanderek, sziklás tengerpartok, pompásan illatozó, grillen sült halak, isteni vörösborok, kockás abroszos, eldugott tavernák és zsonglőrködő fagyiárusok. Ezt nyújtja nekünk horvát szomszédunk, a hozzánk legközelebb eső tengerparti ország, ahol európai értelemben is turisták lehetünk: ha kedvünk tartja, egy magánháznál hajthatjuk álomra fejünket egy eldugott kis faluban, ha pedig luxusra vágyunk, azt is megkaphatjuk Rovinj, Split, Dubrovnik vagy éppen Trogir ötcsillagos szállodáiban.


Vahinék, fekete gyöngyök, kenyérfák

Nyakunkban virágfüzér, a hölgyek hajában hibiszkusz, a férfiakéban Tahiti nemzeti virága, a hétszirmú fehér tiare. A repülőtér üvegcsarnokában egy öttagú zenekar gitárjain tahiti dallamokat penget. Na persze: ez Tahiti.


Ha kizökken az idő…

Aki egy szuszra megtett nyolc-tíz órát repülővel, emlékezhet arra, milyen nehézséget jelentett számára a helyi időre való átállás. Biológiai óránk ugyanis nem tud lépést tartani a fél-egy napon belül bekövetkező változással, szervezetünk alaposan megküzd a nappalok és éjszakák rendjének felborulásával. Az átállási nehézségek azonban enyhíthetők – hogy miként, abban néhány tanáccsal igyekszünk segíteni.


A felkelő nap országa

Évszázados kultúra és hagyomány az egyik oldalon, a legújabb technikai fejlesztések a másikon: Japán ellentmondása még látatlanul is mindenkit lenyűgöz. Távolsága miatt mégsem tartozik a leggyakrabb magyar úti célok közé, pedig a japán turisták igencsak gyakori látogatói hazánknak.


Távol, Afrikában

A mobilok Kelet-Afrikában széltében-hosszában elterjedtek. Ott villognak minden nagyvárosi kézben, sőt Kigomában, a Tanganyika-tó partján fekvő kisvárosban is, ahol már négy napja nincs áram. Az utolsókat pihegő készülékeket a szolgáltatók harsányzöldre festett fabódéi előtt benzingenerátorokról töltik fel. Van valami groteszk abban, hogy falvakban, nagyobb városokban gyakorta nincs áram, nincs vagy alig működik a vezetékes víz, a lakosok kilométerekről hordják a fejük tetején levő korsókban a vizet, de a tornyok ott állnak a dombtetőkön – lehet-e a kőkorszakból a chipkorszakba lépni?


Irány Európa legfiatalabb fővárosa!

A walesi főváros, Cardiff fiatal, lüktető, dinamikus és kreatív. Elfogadó, befogadó, innovatív. A barátságos lakosok, a művészek és diákok, a nyitott szellemiség, a kultúra és a sport iránti tisztelet azonnal megfogja a látogatót … és elvarázsolja, mint a walesi származású Merlin a mondában Pendragont, Britannia királyát.