El Ghriba, zsidó zarándoklat Djerba szigetén

A Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából május 11. és 16. között a zsidó zarándoklaton, (El Ghriba) vettünk részt, Djerba szigetén.

Tunézia égkövéről, Djerbáról talán kevesen tudják, hogy Erriadhban (korábban Harah Sghirában) található a világ egyik legrégebbi zsinagógája, amit arabul El Ghribaként, franciál pedig La Ghribaként szoktak emlegetni. A név arabul annyit tesz, hogy idegen, csodálatos. A történetéhez pedig a következő helyi legenda fűződik. A zsinagóga területén régen egy hölgy kunyhója állt, ami hirtelen lángra kapott és a tűz mindent porrá és hamuvá égetett kivéve a „Lady” testét. Ekkor a helyiek ráeszméltek, hogy szent nővel volt dolguk, így a tiszteletére építettek egy zsinagógát, amit róla neveztek el El Ghribának. A történethez azért az is hozzátartozik, hogy a zsidó közösség i.e. 587 környékén telepedett le ezen a területén. A zsinagóga mostani formájának kialakítása pedig a 20. századra tehető vissza.

Nos, erre a szent helyre látogattunk el mi is, körül-belül még 3000 zarándokkal és újságíróval. A zsinagógáig tartó busz úton egyből feltűnt, hogy rengeteg katona és rendőr őrzi az utakat. A zsinagóga főbejárata előtt már szinte sort álltak, nagy fegyveres kocsikkal, a tetőn egy mesterlövésszel, a levegőben pedig katonai helikopter őrizte a biztonságunkat.

A nagy felkészültség érhető volt, hiszen 2002-ben már történt a helyszínen 21 emberáldozatot követelő terrorcselekmény és a korábbi polgárháborús hullám sem tett jót az ország turizmusának. Így a helyiek és a vezetők a zarándoklat sikerétől várják az újabb felemelkedést.

A zarándoklat területére pénteken, szombaton és vasárnap is ellátogattunk. Lehetőségünk volt belülről is megtekinteni és átélni a helyiek legnagyobb ünnepét. A zsinagógába csak mezítláb és a hajunkat elfedve léphettünk be, a férfiaknak pedig a zsidó fejfedőt, a kipát kellett viselniük.

A benti szertartások között szerepelt a tojásra való írás, amivel a zsidók szeretteiknek és magunknak is küldhettek jó kívánságokat az elkövetkezendő évre. A tojásokat az imafal alatti kis bunkerszerű részben lehetett elhelyezni, ahol a megvilágítást a gyertya fénye adta. A zsidók közül többen is beültek oda imádkozni.

A másik fontosabb pontja a gyertyagyújtás volt, aminek szintén több legendája is van. Az egyik, ha éppen még nem kerültünk eladósorba és gyújtunk egy gyertyát, akkor hamarosan ránk talál a szerelem. De ha férjnél vagyunk és gyermek áldásra vágyunk, vagy ne adj isten betegek lennénk szintén segíthet, ha ezen a szent helyen gyújtunk gyertyát.

Mielőtt kimentem volna a zenés mulatságra, picit leültem és figyeltem az emberek. A legtöbben imádkoztak ülve a padon, az imafalnál vagy gyertyagyújtás közben. Kellemes hangulat és atmoszféra járta át a lelkem a zsinagógában.

Miközben bent imádságok zajlottak kint az éneklésen és az önfeledt szórakozáson volt a hangsúly. A jó kedv, a helyiek kedvessége és szeretete minket is magával ragadott. A színpad mellett felfedeztük, hogy egy nagy szekéren vallási szobor áll, amire mindenki kendőket és a tetejére virágot tűz, majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az emberek megindulnak és elvszik egy körre a szekeret. Később kiderült, hogy az, aki az elején húzhatta, licitáláson nyerte el a helyét.

A zarándoklat teljesen a béke jegyében telt. A kis sziget megmutatta számunkra, amiben igazán egyedülálló, hogy több kultúrájú népek – zsidó, muszlim – és idegenek is képesek együtt jól érezni magukat. Ez a helyzet pedig nemcsak erre a három napra, hanem a helyiek elmondása szerint az egész évre jellemző. Szóval most már bátran kijelenhetjük, hogy Tunézia újra biztonságos.

d.e.