Így pakoljunk, hogy ne lopjanak a reptéren!

Egy jó tanács: az ékszereket és a készpénzt, illetve a fényképezőgépet, a kamerát érdemes a mindig nálunk lévő kisebb kézipoggyászba tenni

hirdetés

Miután a reptéri szarkák belenyúltak a koreaiak és az Australian Open női páros versenyét éppen megnyert Babos Tímea kofferjébe, az ebből kerekedett botrány kapcsán ismét felvetődik a kérdés, miként védjük meg magunkat a reptéri csomaglopástól?

Arról ugyan még folynak a viták, hogy a ferihegyi reptéri csomaglopások szervezetten, vagy egyéni akcióban zajlanak – persze ez utóbbi is legalább két-három ember összejátszását igényli – egy biztos: repülésnél senkinek a kofferja nincs biztonságban. És ez nemcsak a ferihegyi repülőtérre vonatkozik, hiszen a reptéri szarkák a világ minden pontján aktívak – van, ahol jobban (főként Kelet-Európában), és van, ahol kevésbé.

Miközben most arról szólnak a cikkek, itt , itt és itt hogy van-e nálunk csomag maffia, vagy nincs, bárhogy is van, lehetőleg semmilyen értékesebb tárgyat – ékszert, fényképezőgépet, kamerát és különösen pénzt – ne tegyünk a bőröndbe. Még akkor se, ha azt bármivel is lezárjuk. Reptéri szakemberek szerint ugyanis egy „profi” szarka 2-3 másodperces szintidő alatt bármilyen zárat képes felnyitni. Sietnie is kell, hiszen a bőrönd átnézésre igazából csak a repülőgép belső, bekamerázatlan csomagterében van lehetőség addig, amíg a kolléga lassítani tudja a következő csomagok rakodását. (Visszafelé ugyanez a kirakodásra igaz – ha azt feltételezzük, hogy a csomagot Ferihegyen fosztották ki. De ahogy jeleztük, másutt sem csak szentek dolgoznak a repülőgépek kiszolgálásánál.)

Ezért javasolható, hogy ha már mindenképpen értékesebb tárgyakat akarunk a csomagba tenni, akkor azt a mélyére tegyük és nagyon eldugva – de inkább még úgy sem. Ugyanakkor némi biztonságérzetet adhat a bőrönd befóliázása, hiszen a szarkáknak minden másodperc fontos, és a fólia felbontása elég időrabló dolog. Ebben az esetben akkor járhatunk rosszul, ha a bőröndöt valamilyen oknál fogva mégis kinézik maguknak, és Ferihegyen „felejtik” a tüzetesebb „átvizsgálásra”, hogy azután „véletlenül” mondjuk Kazahsztán felé indítsák tovább New York helyett. (Reptéri pletykák szerint egyébként a „szarkaság” nem rossz üzlet, havi pár „jó járat” – elit desztinációra, tehetős utasokkal – egy-másfél millió fizetés kiegészítést is hozhat.)

A legfontosabb, hogy érkezés után kint vagy idehaza azonnal nézzük meg a bőröndünket, és ha valami gyanúsat látunk, induljunk a Lost&Found – nálunk Elveszett poggyász – feliratú pulthoz, és vetessünk fel jegyzőkönyvet arról, hogy mi történt, mi hiányzik

A fóliázás kapcsán ugyanakkor az is fontos, hogy ha már belekezdünk, ne csak kifelé tegyük, ezt, hanem hazafelé is. Kifelé pedig nem kell a drága reptéri szolgáltatást igénybe venni, hiszen otthonra olcsón vehetünk olyan erős fóliát, amivel fillérekért magunk is beburkolhatjuk a bőröndünket. Hazafelé ez kissé bonyolultabb, arról nem is szólva, hogy az USA-ban nemcsak, hogy nem szabad befóliázni a feladott bőröndöt, de még bezárni sem szabad, mert biztonsági okokból bármikor felnyitják azt.

Ha pedig nincs teljes biztonság, nézzük mit tehetünk kármentésként?

Nos a legfontosabb, hogy érkezés után kint, vagy idehaza azonnal nézzük meg a bőröndünket, és ha valami gyanúsat látunk, induljunk a Lost&Found – nálunk Elveszett poggyász (ami szó szerint messze nem ugyanazt jelenti, de mindegy) – feliratú pulthoz, és vetessünk fel jegyzőkönyvet arról, hogy mi történt, mi hiányzik. Itt kell panaszt tenni egyébként akkor is, ha jelentősen megsérült a kofferünk és akkor is, ha nem érkezett meg a csomagunk. Miután felvették a jegyzőkönyvet, azzal először annál a légitársaságnál kell panaszt tennünk, amelyikkel repültünk. Első körben ugyanis a légitársaságé a kártérítés felelőssége és ami ezután fennmarad, azzal fordulhatunk ahhoz a biztosítóhoz, amelyiknél utazási baleset és benne csomag biztosítást kötöttünk. (Amit mindenképpen érdemes megkötni.)

De ha nincs biztosítás a légitársaságnak akkor is fizetnie kell, ha bizonyítani tudjuk a kárt (az EU-s légitársaságok általában 1200 euróig, az EU-n kívüliek kilónként 20 dollárig térítik a kárt.) Ha ennél nagyobb a kárunk, akkor mehetünk a biztosítóhoz, ahol egyrészt azt nézik meg, hogy az általuk leírt biztosítási körbe tartozik-e a kár (itt jönnek elő az apró betűs részek), és azon belül milyen összeghatárra vonatkozik a kárviselés. Jó hír, hogy ha csak a szállodában vesszük észre a károkozást, akkor is van még lehetőség a kárigény benyújtására, de külföldön ehhez vissza kell menni a reptérre a hivatalos pulthoz, míg itthon is 7 napig be lehet jelenteni még a káreseményt. A bizonyítás azonban így sem könnyű, de az alap, hogy tételesen tudjuk mi hiányzik, és arról számlával is rendelkezzünk.

Biztosan esélytelenek vagyunk azonban, ha készpénzt, vagy értékesebb műszaki cikket loptak ki a bőröndünkből, mert azt sem a légitársaságok, sem a biztosítók nem térítik.

És még egy jó tanács: az ékszereket és a készpénzt, illetve a fényképezőgépet, kamerát már csak azért is érdemes a mindig nálunk lévő kisebb kézipoggyászba tenni, mert különösen a fapadosoknál az a meglepetés is érhet minket, hogy a nagyobb kézipoggyászt a fedélzetre lépéskor elveszik, és leirányítják a csomagtérbe. Amivel így azonnal szabad prédává válik. De még a kézitáska, retikül, hátizsák sem mindig biztonságos: a hosszútávú járatokon legújabban az a „divat”, hogy az alvó utasok kalaptartóban tartott csomagjait is megdézsmálják…

Vagyis nem elég az elővigyázatosság az éberség legalább olyan fontos.

érsekm.

Legyél az első hozzászóló "Így pakoljunk, hogy ne lopjanak a reptéren!" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*