Loreley bűvkörében

hirdetés

 „A bölcsőtől a koporsóig csak egyetlen igaz dolog van az ember életében: a bor” – olvastam egy több száz éves mívesen faragott hordón az egyik pincében. Teljesen igaz, a jó bor utánozhatatlan, és nem csap be. Ilyen a jó rizling is, amely a legtöbb magyar számára száraz, könnyű fehérbort jelent, amit leginkább fröccsnek isznak. Kevesen tudják, hogy a kis fürtű, apró szemű, kései érésű fehérszőlőből a világ több táján is első osztályú, karakteres borokat készítenek. Kiváló száraz, telt savakkak rendelkező rizling készül Ausztriában, Ausztrália és Új-Zéland legjobb fehérborai szintén a rizlingek. A legnagyobb választékot, legpompásabb rizlingeket azonban a Mosel és a Rajna folyók vidékén találjuk. Ezek felfedezésére indultam nemrégiben.

Frankfurt repülővel másfél óra alatt elérhető Budapestről, kiváló kiindulási pont. Az autópályán Luxemburg felé haladva egy idő után már nemcsak a számtalan szélerőművet csodáltam, fel-feltünedeztek az első szőlészetek, majd hamarosan megpillantottam a völgyben ezüstszalagként kanyargó Moselt, és a hegyeken kiépített szőlőteraszokat.


….

A Mosel völgye

A Mosel mentén a borművelés a rómaiak idejében kezdődött, akik Kr. e. 17-ben a későbbi császári székhely, Trier helyén várost alapítottak, és fokozatosan meghódították a folyó menti hegyoldalakat a szőlőtermesztés számára.

Nem lehetett könnyű feladat. A Mosel menti táj embert próbáló vidék. A folyó mély völgyet vágott magának az ősi palakőzetbe, és a szűk folyómedret kísérő meredek hegyoldalakon a legextrémebb fekvésű helyeken is teraszokat alakítottak ki. Egyik kollégám meg is jegyezte, mintha csak Peruban lennénk… A folyó egyébként meghatározó szerepet játszik a kb. 8000 hektárnyi borvidék klímájának alakításában, a napfényt visszaveri a meredek teraszokra, a folyó időjárás-kiegyenlítő pufferként működik, a felszálló pára pedig megakadályozza a kora tavaszi és késő őszi fagyokat.


A meredek domboldalon embertpróbáló munka a szőlőművelés

A tizenkilencedik században Napóleon hódította meg a területet, ekkortájt kezdték eladni a szőlőseiket az itteni apátságok a helyi gazdáknak. Pár évtized alatt a rizling nemzetközi elismerést aratott, a század végére belépett a bordeaux-i és portói uralta elitkasztba. A rajnai és moseli borok csillaga a világháború után áldozott le kissé, amikor a német kormány a mennyiségi termelést helyezte előtérbe a minőségivel szemben. Ma egyre inkább sikk rizlinget inni, de ahogy a niderfelli Lubentiushof díjnyertes építészből elismert borásszá avanzsált tulajdonosnője elmondta, nem cél divatbort gyártani. Kevés, minőségi ital előállítására törekszenek, a hölgy szerint elsődleges a spontaneitás, de azért ahogy tapasztaltam, a hozzáértés sem mellékes. 3-5 hektáros piciny földterületeken is gazdálkodnak errefelé, kevés az 50 hektárnál nagyobb birtok.

A szőlő

A tőkék mély gyökereket eresztve tudnak csak megkapaszkodni a köves talajban, nem csoda hát, hogy ennyi mineráliát tartalmaz a bor. Még a 70 fok meredekségű lejtőkre is szőlőt telepítettek, érthető, hogy csak kézi művelésről lehet szó, néhol még drótkötélpálya segítségével sem lehet gépekkel dolgozni, a munka nem veszélytelen. (A muflonok és vaddisznók bezzeg különösebb artista-előképzettség nélkül törnek be az ültetvényekre, időnként jelentős kárt okozva.) A teraszokon, különösen a meredek dűlőkön, ma is az évszázados hagyományú bakos művelést alkalmazzák, ahol minden tőke külön karóra támaszkodik. Ez a szőlőnek kellő fényt és levegőt biztosít, de sokkal több munkát jelent, mint a kordonos művelés (évi 1500 munkaóra is szükséges lehet egy hektár megművelésére). A Melsheimer borászatban tudtam meg, hogy itt kapálásról szó sem lehet, az erózió lemosná az agyagos paláról a termőföldet, ha azt gyakran átforgatnák, marad a fűnyírás (csak kevés helyen láttam gyomirtótól sárga növényzetet, a borászatok többsége törekszik a biogazdálkodásra, olyan vincellérrel is beszéltem, aki csak természetes anyagokkal permetez).

A moseli borok

A helyi borászatok egyedi ízvilágát és kitűnő borait kóstolva bátran állíthatjuk, hogy a sok munka meghozza gyümölcsét. A legjobb moseli borok között nagyszerű, kifinomult kabineteket, gyümölcsösen rafinált, varázslatosan minerális és karakteres savszerkezetű késői szüretelésűeket kóstolhatunk. A későn érő rizling számára a védett folyóvölgy és a meleget raktározó palakőzet ideális körülményeket nyújt, 120-140 napos érési időszakot biztosít, a többi német borvidék kb. 100 napjával szemben.

Németországban erős igény mutatkozik az édes borokra, az USA-ba és Kínába exportálják is azokat, az igaziak mégis a száraz és a félédes fajták; az utóbbit errefelé feinherbnek hívják. Borkóstolásaim során sokkal több intenzív savassággal rendelkező, gyümölcsíz és mineráliák tökéletes balanszát produkáló könnyű száraz bort kóstoltam, mint édeset. Aromájuk a friss zöldalma, a barack és időnként a citrusok ízvilágát villantotta fel. A száraz borok kiváló kísérői a halaknak és szárnyasoknak, a feinherb pedig a vadhúshoz kiváló. (Mivel az itteni boroknak alacsony az alkoholtartalma – 8–12 százalék –, baráti beszélgetések, vasárnapi ejtőzés nagyszerű kísérője is lehet.)


…..

Bármennyire is gazdag extraktokban, egy ízig-vérig moseli bor a legteljesebb és legkomplexebb gyümölcsösség mellett is megőrzi könnyedségét. Komoly előkészítő munka, folyamatos laborvizsgálatok és kóstolások, no meg az alacsony hőmérsékleten (14-15 ºC) folyó hosszú érlelés biztosítja a komplett ízélményt, ha ugyanis a gyümölcsösséget, a cukorfokot, a pikáns savakat és a viszonylag alacsony alkoholtartalmat (8–12 százalék) nem sikerül összhangba hozni, a bor tompa, és egyszerűen csak édes vagy éppen savanyú lesz.

Az 1990-es évek végén a Mosel vidéke minőség szempontjából Németország első számú rizlingrégiójává nőtte ki magát (a termelt szőlő több mint fele rizling), megelőzve a legklasszikusabb rizlingvidéknek és a válogatás- (Auslese) borok bölcsőjének számító Rheingaut. Az utóbbiakkal együtt Mosel az a német borvidék, ahol az édes desszertboroknak és a rizlingpezsgőnek is igen nagy hagyománya van. (Kóstoltam, kár lenne kihagyni!)

Trier

Augusta Treverum, ahogy a rómaiak hívták, életteli kisváros néhány kilométerre a luxemburgi határtól. A városka egész évben programkavalkádot kínál, ami érthető, két egyeteme is van, a diákok nem élhetnek buli nélkül. Ottjártunkkor éppen a CSD-re (Gay Pride) készültek.
A számtalan látnivaló – a római korból származó, majd a középkorban átépített, aztán Napóleon idején visszabontott Porta Nigra, a lenyűgöző gótikus katedrális, aminek egyik tornyát csak azért nyújtották meg pár méterrel, mert a városban egy még magasabb templom épült, az amfiteátrum, a városháza, a tematikus kosztümös idegenvezetés – sok turistát vonz. Zarándokok is ellepik időnként a várost, Nagy Konstantin anyja, Helena küldte ide fiának, a későbbi császárnak azt a tunikát, amit állítólag Jézus keresztre feszítése előtt viselt.


Trier történelmi belvárosa

A kínaiak tömege pedig a tőkéért jön, igaz, nem a szőlőtőről van szó: itt született Karl Marx, amire a város igencsak büszke, még a helyi városnéző busz oldaláról is a jól ismert szakállas arc mosolyog.
Trier multikulturális voltát dicséri, hogy a főtéren orosz étterem áll. Ha csúcsgasztronómiára vágyunk, inkább a Becker’st érdemes felkeresni (keddtől szombatig van nyitva), ez a város két Michelin-csillaggal rendelkező étterme (hogy mennyire fontos a környéken a gasztronómia, az is mutatja, hogy kb. 40 kilométerre, Wittlichben található Németország legjobb étterme, a háromcsillagos Sonorra, Jean-Claude Bourgueil séf vezetésével).

Ha pénztárcánk nem engedi meg, hogy 105 eurót költsünk egy degusztációs menüre, de mégis valami fantasztikusat szeretnénk enni, válasszuk a Blesius Gardent. Különösen finom a bélszíncarpacciójuk és a borjúbélszínük, az óriás királyrákjuk, desszertnek pedig a jeges tiramisut ajánlom.

A Rajna festői tájain

Oberwesel városában láttam meg először a Rajnát, Németország legjelentősebb folyóját. Az igazi élmény mégis a Loreley-szikla volt St. Goarral szemben, ahonnan aztán hajóval mentünk tovább. „Már hűvös az este; a Rajna / nyugodtan folydogál; / a hegycsúcs sugarasra / gyúlt alkonypírban áll” – írta Heine 1822-ben. A várakat, sziklákat nézve könnyen elképzeltem, mit érezhetett egy romantikus költő a vadregényes táj láttán. (A lovagvárak jelentős része magántuladon, szálloda, youth hostel, egy részük unatkozó milliomosok romantikus nyári laka, néhány múzeumként látogatható.)

A hajó Bacharachban kötött ki, a városfalakkal védett kelta alapítású ékszerváros kiváló kirándulócélpont. Érdemes elektromos biciklit kölcsönözni (kb. 20 euró/naptól láttam egy helyi kölcsönzőben), és két keréken bejárni a környéket, ahol számtalan szőlőbirtokot, romantikus kastélyt kereshetünk fel. A város szülötte a német Korda György, Dieter Bernd Sommer slágerénekes, aki mint megtudtam, egy egész sziget tulajdonosa is a várostól pár kilométerre.


……

Ha már a városban vagyunk, ne hagyjuk ki a Rhein Hotel Stübers éttermét, igazi kulináris élményt nyújt. Különösen ajánlom – spárgaidőszakban – a spárgakrémlevesüket, a vaddisznóból készült Sauerbratent, desszertnek pedig a forró málnát vaníliafagyival. (Ha jó az idő, a főutcán érdemes megkóstolni a rizlingfagyit is.) Aki szereti, és belefér az idejébe, látogasson el a szőlőhegyen található Golf Hotel Rheinhessenbe, csodálatos a kilátás a 18 lyukú golfpályáról. (Németországban hétszáz golfpálya van, 650 ezren űzik ezt az egyáltalán nem egyszerű sportot.)

A Rajna mentén már nem a pala az uralkodó kőzetfajta, hanem a homokkő, úgyhogy a helyi szőlő is ebbe mélyíti gyökerét. Szerencsére ez a kőzet is gazdag ásványokban, így a helyi bor méltó társa a moselinek. A város neves borászata a Weingut Ratzenberger.

A rizling kiválóan tárolható, az édes bor még évtizedek múltán is meglepően friss ízélményt nyújt. A deidesheimi Von Winningen borgazdaság egyik fiatal borásza elmesélte, hogy nagymamája kilencvenedik születésnapjára stílusosan 90 éves bort nyitottak fel, és a közel százéves nedű szinte olyan friss volt, mint a pár éves, csak a színe mélyült az évtizedek során.

Körülbelül ötven rizlinget és legalább tízféle pezsgőt kóstoltam meg négynapos Rajna-vidéki tartózkodásom alatt. Őszintén mondom, rossz bort nem ittam (ne ijedjünk meg, ha csavaros a kupak parafa dugó helyett, ez egy új trend, az ízre nincs kihatással). Mi több, a rizlingek annyival változatosabb aromavilágot képviseltek, mint a többi fehérbor, hogy az egyik fogás mellé kért – egyébként kiváló – sauvignon blanc igazán már nem is ízlett. Lehet, hogy ezentúl nem is sörözni járunk majd a barátokkal Németországba…?

Top 5 rizling

Fritz Haag Brauneberger Juffer Riesling, száraz, 2009: kiváló aciditású, karakteres moseli bor, összefolyik a nyál a szájban már az illatától is.

Markus Molitor 2007, Spatlese Riesling: egy neves borász nagyon kerek bora, gazdag íz- és illatvilággal, fantasztikus gyümölcsösséggel.

Markus Molitor 2005, Wehlener Klostenberg Auslese: a pincészet legjobb édes bora, a gyümölcs és a palatalaj ásványainak tökéletes elegye.

Winegut Werner 2009, Trittenheimer Apotheke Riesling: üdítő, tökéletes egyensúlyban lévő száraz bor az alma és a barack aromájával.

Dr. Loosen Riesling 2008: Ernst Loosent a Decanter Magazin 2005-ben az év emberévé választotta, évi 70 ezer palackkal az egyik legnagyobb bortermelő. 2008-as rizlingje intenzív almaaromával és egyedülálló kerekségével tűnik ki.

Hatodikként álljon itt az egyik kedvencem, a bacharachi Ratzenberger Pincészet 2006-os Wolfshöhle rizlingje, mi ugyan nem nyert első díjat, de tökéletes balanszával és még megfizethető árával méltán tartozik a legjobb feinherb rizlingek közé. A kis családi gazdaság 70 fokos lejtőket is megdolgoz, európai, amerikai és japán piacra termel, boraikat ízlelve nyugodtan állíthatjuk, megérte az erőfeszítést.

A tündér meséje 

A Rajna egyik legfenségesebb részén, St. Goarshausentől délre található sziklának természetesen mesés története van. Heine szerint a szépséges, de gonosz lelkű tündér, Loreley a Rajna partján álló sziklán fésülgette aranyhaját, és dalával bűvölte el a vesztükbe rohanó rajnai hajósokat. Más mondák szerint a fiatal lányt viszonzatlan szerelme kergette öngyilkosságba. Miután a folyó fölé meredeken emelkedő szikláról a vízbe vetette magát, szirénné változott, és igéző hangjával csábítja a hajósokat végzetük felé. A szomorú mese megszületésében valószínűleg közrejátszott, hogy a távolabb még 840 méter széles folyó a Loreley-sziklánál mindössze 115 méteresre szűkül össze, miközben a félelmetesen örvénylő víz 25 méter mélységű lesz. 

Szöveg és fotó: Posztós János

Legyél az első hozzászóló "Loreley bűvkörében" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*