Szemtől szemben a cápával

Ilyen selyemcápa kapott Zsolt karjába; Fotók: Selmeczi DánielIlyen selyemcápa kapott Zsolt karjába; Fotók: Selmeczi Dániel

hirdetés

A felhők felett mindig kék az ég – tartja a régi közhely, és ennek analógiájára a felszín alatt pedig a víz az, ami szintén mindig kék –, vagy legalábbis általában annak látszik, ha tűz a nap. És miközben a fürdőzőknek egyre megy, hol vannak, ha homokos a part, a búvárok azért tudják, hogy a nagy vizekben igencsak másfajta élmények várhatják őket a világ különböző tájain.

Sásdi Zsolt azon szerencsések közé tartozik, aki elmondhatja, hogy a hobbija és a szenvedélye egyben a munkája

Sásdi Zsolt búvároperatőr

Ha valaki, hát Sásdi Zsolt búvároperatőr különösen tudja ezt, hiszen filmesként már több mint hetven országban forgatott – vagyis inkább a partjaikhoz tartozó óceánokban. A tengerekben, barlangokban, roncsokban, tavakban, medencékben készített filmjei pedig megannyi hazai és nemzetközi díjat elnyertek már. Legutóbbi alkotását csapatával, Selmeczi Dániel víz alatti fotóssal és Lerner Balázs rendezővel forgatta. A Spektrumon futó „Víz alatti vadon: Szudán” a búvárok körében még kevéssé ismert búvárparadicsomban készült.

– Miért éppen Szudán?

– Selmeczi Dani búvár barátom, akivel a világ sok pontján merültünk együtt, már többször járt Szudánban, és mindig áradozott arról, mennyire gyönyörű, érintetlen hely – magyarázza. – Nyolc évvel ezelőtt aztán azt mondtam, jó, akkor nézzük meg azt a híres Szudánt, vagyis a Vörös-tengernek azon részét. Rögtön kiderült, hogy a barátom cseppet sem túlzott.

– Viszont nem a legkönnyebben elérhető búvárterep.

– Kezdetben valóban kalandosak voltak az utak. Sokáig Kairóban kellett aludni, majd onnan jutottunk tovább a kikötővárosba, Port Szudánba. Az utóbbi szakaszon ráadásul néha csak az Air Sudánnal lehetett továbbutazni, s hát ez a légitársaság finoman szólva sem tűnt a legbiztonságosabbnak. Ma viszont egészen sima út vár a Szudánba tartókra, akik már magasan jegyzett légitársaságokkal, megfizethető áron is eljuthatnak Port Szudánba.

– És maga a búvárhely mennyire tartozik az olcsó terepek közé?

– Ha eltekintünk a közeli Adriától, akkor a legolcsóbb és legszebb búvárhelyek egyike a Vörös-tenger. Egyiptomban úgy 300 ezer forintba kerül egy hajós szafari, vagyis amikor egy hétig egy hajón laksz, élsz, eszel és persze merülsz egész nap. Ugyanez Szudánban körülbelül 550 ezer forintba kerül. Ez még mindig alsó kategóriás árnak számít, hiszen egy Maldív-szigeteki, indonéziai túra ára ma már közel egymillió forintba kerül. A karibi térségben, Costa Ricán vagy Galápagosnál pedig már másfél-kétmilliós tételről van szó. Szóval Szudán tényleg még a kifejezetten kedvező árkategóriába tartozik. Ráadásul itt nemigen van üresjárat, ha tényleg csak merülni akar az ember. A repülőről rögtön transzfer visz a hajóhoz, ami ki is fut másnap, aztán hét napig kint van a tengeren, nem köt ki, az utasok nem járnak a szárazföldön. Ilyenkor csak a tenger van, meg a merülés.

A tengeri teknősök egyik szép példánya

– Mennyire biztonságos Szudán?

– Igaz, hogy kell külön vízum, és sok helyen vannak katonai ellenőrző pontok, és kevés még a turista, de mi nem tapasztaltunk semmiféle extra kockázatot, veszélyt. Amikor kint vagyunk, rendszeresen kijárunk a kikötőbe enni-inni valamit, csavarogni a piacon, és soha semmiféle atrocitás nem ért minket. Igaz, ehhez azért be kell tartani több alapszabályt, nem lehet például összevissza fotózni, főként a helybeli nőket nem. Egészségügyi szempontból sincs különösebb kockázat, ha az ember betartja a harmadik világ országaiban elengedhetetlen higiéniai és biztonsági előírásokat. Kötelező oltás nincs, de persze a szokásos hepatitis elleni védőoltás itt sem árt.

– Milyenek a szudáni búvárhajók?

– Teljesen rendben vannak, gyakorlatilag ugyanolyanok, mint amilyenekkel az egyiptomi búvárszafarikon lehet találkozni. Amivel mi hajóztunk, az egy ideális, búvárkodásra készített, 40 méteres, 25-27 búvár számára kialakított hajó volt.

A búvárkodásra épített hajó a Sanganeb zátonynál

Lent van a kabinok nagy része, e felett az étkező, a konyha, és egy-két tágasabb, így drágább kabin. Ezen a szinten öltözünk be, itt van a felszerelés is. Az első szinten pedig egy nagy nappali van, kanapékkal, tévével, ahol lehet pihenni és persze nagyokat dumálni, sztorizni. És akkor ott van még a nagy napozórész: a hajó teteje lényegében nyugágyakból, matracokból áll. A filmben is szerepel ez a hajó, amit egyébként magyar cég építtetett kifejezetten búvárkodásra.

– Hogy telik egy nap a hajón?

– Általában reggel hat körül van ébresztő. Ezután jön a merülés előtti megbeszélés (breafing). Ezen egyeztetünk a helyi merülési vezetővel, aki ismeri a terepet. A csapatot aztán felosztjuk 3-4 csoportra, kijelöljük mindegyiknek a helyi merülésvezetőt.

Selmeczi Dániel balra, Sásdi Zsolt jobbra

Elmondja, hogy hol merülünk, mire lehet számítani, milyen lesz például az áramlás, mennyi lesz a maximális merülési idő. Ezután öltözés, aztán egy kis Zodiac, egy motoros gumicsónak többször fordul: a lehorgonyzott nagy hajóról elviszik a zátony közelébe a búvárokat. Merülés után reggeli, aztán pihenés a következő, ebéd előtti merülésig.

Színes halrajok mindenfelé

Délután aztán merülünk harmadszor. Negyedszer pedig jön az éjszakai merülés: ami valójában nem éjjel, de már sötétben van.

– Akkor tényleg minden a merülésről szól.

– Így van, de azért előfordul, hogy valakit elkísér a párja, aki nem búvár, és egy ilyen hajóút neki is óriási élmény lehet. Jó a csapat, nagy beszélgetések vannak, meg aztán a hajó általában csodás zátonyok, lagúnák közelében áll meg, ahol nem kell lemerülni ahhoz, hogy nagy élményben legyen része az embernek: egy „pipával” sznorkelezve is remek úszkálni ezen a vidéken. Szóval egyszerű hajóútnak sem utolsó egy ilyen túra. Már csak azért sem, mert még gasztronómiai élmény is jár az úthoz: egy arab szakács főz a teljes legénységre, és nagyon érti a szakmáját, mindennap meglepetés, hogy épp milyen keleti ízekkel ismertet meg minket.

A híres Umbria hajóroncsa a levegőből, 360000 bomba nyughelye

– Nyilván a hajóút is nagy élmény, de még nagyobb az, amit a felszín alatt látni. Milyen tudás kell ahhoz, hogy valaki Szudán partjainál merülhessen?

– Ahogy minden búvárbázison, természetesen itt is eleget kell tenni az előírásoknak. Be kell mutatni például a búvárigazolványt, nyilatkozni kell az esetleges betegségekről, és igazolni kell persze a kifejezetten búvárbalesetekre is érvényes biztosítást. Ez utóbbi is rendkívül fontos – és nemcsak a balesetben érintett számára, hanem a csapat minden tagjának. Kulcskérdés például az, hogy a biztosításban benne van-e a helikopteres mentés. Ez aktuális kérdés a Szudánba induló búvárok számára, hiszen ott nincs a légnyomáskülönbség lassú áthidalására alkalmas dekompressziós kamra, ami nagy gond, ha keszonbeteg lesz valaki. Ilyenkor nem lehet mérlegelni, ha súlyos az eset, át kell hajózni Egyiptomba, hogy dekompressziós kamrába kerülhessen az illető. Nyilván az a fontos, hogy a sérült, a beteg megfelelő ellátáshoz jusson, de azért figyelembe kell venni azt is, hogy ilyenkor a csoport minden tagjának véget ér a szafari, amire sok pénzt áldoztak. Ha viszont van helikopter, akkor mindenki jól jár: a beteget, sérültet gyorsan ellátják, és a szafari sem szakad félbe. Mindez persze a felkészüléshez tartozik.

A mélytengeri ragadozó nem jelent veszélyt az emberre, csak be kell tartani az íratlan szabályokat

Magán a túrán egyébként egészen kezdő búvárok is részt vehetnek, nem kell semmi extra tudás Szudánban. Ha olyan helyre megyünk, ahol valamiért több a kockázat, például erősebbek az áramlatok, akkor a csapatot úgy osztjuk be, hogy a kevésbé tapasztaltak kerüljenek egy csoportba, amelyet egy sokat látott helyi vezetőre bíznak: ő pedig már eleve annak tudatában irányítja őket, hogy rájuk a szokásosnál is jobban kell figyelni, és nem mennek be roncsokba, nem merülnek túl mélyre.

A cápa szeme

– Az, hogy megharapott egy cápa, elég különleges élmény? – kérdezi vissza a Szudánnal kapcsolatos élményeket firtató felvetésre Sásdi Zsolt. – Egy forgatás alatt történt: egy kis testű cápa beleharapott vagy talán inkább belekapott a karomba. Szerencsém volt, tizenöt öltéssel megúsztam. Ami a többi különlegességet illet: mindennek persze nem kell elijesztenie a hobbibúvárokat, hiszen kellő elővigyázatossággal ilyen nemigen eshet meg azzal, aki nem akarja jobban megismerni, feltérképezni a víz alatti világot.

– Mitől különleges a szudáni víz alatti világ?

– Nagyon leegyszerűsítve úgy mondhatnám: kicsit hasonló, mint az egyiptomi vizeken, csak épp Szudánnál mindenből többet, szebbet és ritkábbat láthatsz. Szudán vízi világa is trópusi, ebből adódóan óriási korallkertek, lenyűgöző halrajok, ritkán, leginkább filmekből ismert fajok láthatók, és persze cápák. További vonzerő, hogy míg Egyiptomba sokan járnak búvárkodni, Szudánba nagyon kevesen. Míg Egyiptomban egy-egy zátonynál 10-20 hajó is áll, addig Szudánban egy hétig hajóval is csak ritkán találkozol. Ez persze visszahat az élővilágra is, mivel kevés a búvár, érintetlen a vidék. Szudán partjainál lényegében bárhol érdemes merülni, mert annyi csodálatos zátony, korallsziget van. De a sok kuriózum közül kiemelhető például Jacques Cousteau egykori tenger alatti kutatóállomásának roncsa, a Precontinent, amit szintén látható a filmben.