gasztronómia

Apró csodák a boldogsághoz

 Martin Seligman amerikai pszichológus a boldogságot kutatva alkotta meg a „PERMA” betűszót, amely szerinte a boldogság alkotóelemeit reprezentálja: pleasure (élvezetek: egy finom étel vagy ital, vagy fantasztikus illat), engagement (vagy flow: elmélyülés egy élvezetes tevékenységben), relationships (szociális kapcsolatok, ami a boldogság egyik legmegbízhatóbb fokmérője), meaning (of life, vagyis az élet értelme, felsőbb cél vagy küldetés) és végül accomplishments (eredmények, kézzelfogható siker). Vagyis a boldogság a pozitív érzelmek összességével jellemezhető állapot, amit én Ausztria egyik legszebb tartományában, Tirolban is átéltem.


Ahol a lehetetlen nem létezik

 – Mennyi vízesés van még hátra?- nézek kérdőn Paolora, segítőnkre a canyoning során. A válasz azonban csak egy bátorító mosoly volt, én pedig immáron negyedjére ereszkedek és csobbanok a friss hegyi patakba.


Loreley bűvkörében

 Azt már egyre többen felfedezték, hogy Németország sokkal többet nyújt, mint amit a sztereotípiák alapján gondolnánk. Nemcsak az újdonságok hoznak új színeket, látnivalókat az élménykavalkádba, hanem a tradicionális látnivalók is, ha nem a megszokott módon közelítjük meg azokat. Ilyen például az Európa leghosszabb folyójának számító Rajna is – amelynek Mainz és Koblenz közötti legfestőibb szakasza a világörökség részének számít –, ha legalább egy kis hajózásra indulunk, vagy mindezt megspékeljük a környék gasztronómiai ékességének számító rizling felfedezésével.


Bíró Lajos a Bock Bistróból

Hosszú ideje a magyar konyha fenegyerekének tartják. Nem alaptalanul: kellett bátorság ahhoz, hogy több mint egy évtizede is különleges alapanyagokból különleges ételeket kreáljon, amikor a többség jó esetben még a gulyásleves modernizálásával volt elfoglalva. Egy ködös januári délelőtt érkeztem a budapesti Royal Szálló földszintjén lévő Bock Bistróba, hogy Bíró Lajos séfet a jó étterem és konyha ismérveiről faggassam.