Mexikó tequilával

hirdetés

Maják, toltékok, aztékok, megannyi indián nép lakta az évszázadok során Közép-Amerika legnagyobb országát, Mexikót. Sokan imádják, vannak, akik tartanak tőle. Páratlan kultúrkincsek, működő vulkánok, csodálatos fehér homokos tengerpart, no meg nyomornegyedek. Kedves, nyelveket nem beszélő helyiek és borzalmas szolgáltatók… Mexikó a kettősségek országa, két hét alapos ismerkedés után sem igazán tudom eldönteni, visszamennék-e.

_pj_6335

Mexikóváros kérdőjelekkel

Estefelé szálltunk le a 25 milliós fővárosban, Mexikóvárosban. Amíg a beléptetésre vártunk, egy, a mexikói barátjához igyekvő magyar lány minden fontos információt megosztott velünk. A városban szinte lehetetlen pénzt váltani, tegyük meg a reptéren; a beléptetésnél visszakapott kártyára nagyon vigyázzunk, mivel ha nincs meg a kilépéskor, komoly büntetést fizetünk; továbbá a négyes busz a belvárosig visz… Még a terminál elhagyása előtt váltottam némi pénzt (öreg hiba volt, az érkezési szinten a terminálban pénzváltók sora üzemel nagyságrendekkel jobb árfolyamon), megkerestük a busz indulási kapuját, aztán jó turista módjára vártunk türelemmel… Fél óra után befutott a busz, gyorsan megkérdeztem egy angolul jól beszélő helyi fiatalembert, ez vajon jó lesz-e a belvárosba. A legnagyobb jóindulattal próbált lebeszélni róla, mondván, ez a busz csak a terminálépületek között jár, egyébként is Mexikóváros életveszélyes, sokkal biztonságosabb a taxi… Mint kiderült, semmiben sem volt igaza, a busz két terminál közt útba ejti a várost is, a biztonságról meg később… Újabb fél óra után, immáron a belváros felé tartva azon merengtem, miért is nem jöttünk metróval?

A buszra felügyelő gépfegyveres lány instrukcióit követve elindultunk szálláshelyünkre. A Zocalo, ahogy a helyiek a Függetlenség terét hívják, megdöbbentő és egyben rémisztő volt karácsonyeste. A vaksötétben rakéta alakú óriáslufit eregető fura embertömeg, bal oldalon a kivilágítatlan katedrális óriási árnya, jobbról több száz állig felfegyverzett rendőr, a földön rengeteg szemét. Mintha egy futballhuligán-tüntetés végére értünk volna oda… Pár nap után kiderült, semmi félelmetes nincs benne, ez a normál karácsonyiesti látvány.

A város felfedezéséhez a Hop On-Hop Off helyi megfelelője, a Turibus kínálkozott a legkézenfekvőbb közlekedési eszköznek. Fantasztikus élmény volt az Antropológiai Múzeum, a múzeumnegyed többi látnivalójára már nem is jutott idő.

_pj_4997

Visszatértünk a katedrálishoz, egy kiadós ebéd után irány a templomjárat! Nem jött össze… A fél kilométeres sor soha be nem érkező buszra várt. Maradt hát a belváros felfedezése, és a keserű szájíz, hogy ezt fillérekből metróval is láthattuk volna.

_pj_4886

A 2200 méter magasban elterülő metropolisz akkora, mintha Budapest Székesfehérvártól Hatvanig érne. Egy hónap is kevés lenne, hogy mindent megnézzünk. Aki csak egy-két napra érkezik, ne hagyja ki a Zocalót a katedrálissal és a Nemzeti Palotával, a Függetlenség angyalát, a Guadalupe-szentélynek helyet adó Három Kultúra terét, a már említett Antropológiai Múzeumot, a Frida Kahlo és a Szépművészeti Múzeumot.

_pj_5073

Esténként nehéz asztalt találni a belvárosi éttermekben, a bárok, kávézók is tömve vannak, még a Meki előtt is sor áll. Érdemes a Zona Rosa, a helyi szórakoztatónegyed kifőzdéit felkeresni. Most már tudom, szállást is jobb lett volna ott foglalni az óváros helyett.

A mexikói Amalfi

Izgatottan vártam a másnapi kirándulást Teotihuacanba, amire még itthon befizettem a City Discoverynél. Mondanom sem kell, soha nem láttuk a piramisokat (mint azóta a pénzemet se), mert a helyi partneriroda, az Amigo Tours a szálloda halljában felejtett minket. (A romok a Del Norte metrómegállótól induló buszjárattal is megközelíthetők, a jegy irányonként 44 MXN, a Piramides feliratú buszt kell keresni – túl későn néztem utána.)

Ezután már cselesen, a szálloda recepcióján foglaltam utat, jöttek is értünk időben, de mint félúton kiderült, nem a piramisok, hanem Taxco irányába robogtunk az Amigo buszával. Dühömet, hogy nem mászhatom meg a világ egyik legmagasabb piramisát, hamar enyhítette az a tény, hogy az Ezüstváros, Taxco Mexikó legpompásabb, legkülönlegesebb települése, ránézésre a helyi Amalfi, csak itt nincs tenger…

_pj_5306_taxco

Főtere, a Plaza Borda ottjártunkkor ünnepi díszítést kapott, sok ezer mikulásvirággal rakták ki, tobzódott a színekben, és arra lettem figyelmes, hogy minden taxi bogárhátú.

_pj_5241

A harmadik napon egyik iroda se jött értünk (biztosan nehéz bejutni az óvárosba…), buszra szálltunk a TAPO buszpályaudvaron, és egy koloniális gyöngyszemet, Pueblát kerestük fel. Jelentem, a helyi távolsági buszok is teljesen rendben vannak! Az 1531-ben La Puebla de los Angeles néven alapított település Mexikó negyedik legnagyobb városa. Túl sok nevezetessége nincs, de jólesik a színes utcákon bolyongani, betérni a monumentális templomokba (az 1575 és 1640 között épült katedrális tornya a legmagasabb az országban), meglátogatni a világ egyik legdíszesebb barokk kápolnáját, a Capilla de Rosariót. A város az 5636 méter magas Popocatépetl vulkán lábánál fekszik. A vulkán utoljára tavaly októberben tört ki, így sajnos a jellegzetes hósapkájában most nem gyönyörködhettünk. A legszebb kilátás a hegyre a közeli Cholula városából nyílik, ami mellesleg egykor 365 templommal büszkélkedett, ezekből ma is áll 45.

_pj_5649

Ha nem szervezett túrával érkezünk, Cholula biztosan kimarad, a Puebla szélén felállított, méretében a London Eye-jal vetekedő Estrella, az óriáskerék kárpótol némileg. Tetejéről pazar a kilátás a vidékre.

A tequila titka

Mexikó hallatán ki ne gondolna a tequilára, a kék agávé párlatára. Nem bíztuk a véletlenre, következő bázisunk Jalisco állam székhelye, a Nyugat Gyöngyének is nevezett Guadalajara volt, innen származik a mariachi zene, és környékéről a nemes nedű, a tequila.

_pj_6096

Mexikó második legnagyobb városa két nap alatt megismerhető. A főtér a katedrálissal, az államigazgatási palota, a Cabanas Kulturális Intézet a freskóival, a színház és az egyetem a főbb látnivalók.

_pj_5843

Egy helyi kocsmában sírva vigadhatunk a mariachi zenészekkel, miközben végigkóstoljuk a számtalan tequilát. Kihagyhatatlan program az állatkert, ennyire ötletesen, szépen berendezett parkot még sehol sem láttam!

_pj_6286

Az igazi élmény mégis az agávéföldek és Tequila városának felfedezése. A kék agávé tíz év alatt nő akkorára, hogy szüretelhessék.

_pj_5971

Ásószerű szerszámmal szabadulnak meg a szúrós leveleitől, csak a közepét, a tobozszerű lédús részt használják. Főzés, préselés és pár napos fermentálás után pálinkafőzőbe kerül, az így nyert párlat a tequila blanco. A szesz aztán whiskyshordókba kerül további érlelésre. Pár hónapos érlelés után kapják az aranyszínű reposadót, egy év fölött az anejót, és ha sok évig áll hordóban, extraanos lesz belőle. Az idő múlásával az ital elveszíti agavés ízét, egyre selymesebbé válik. Aki arra számít, hogy kukacos tequilát fog vásárolni, csalódnia kell. A tequila nemes ital, mindent megtesznek a termelők, hogy a világ legjobb konyakjai mellé kerülhessen az italok rangsorában.

_pj_5998

Kukacot a zöld agávéból főzött, füstös ízű mezcalba tesznek, nem az ízéért, egyszerűen turistacsalogatónak.

Miután két neves főzde párlatait végigkóstoltuk, és az összes útitársunkkal fotózkodtunk (magyarként mi voltunk az egzotikumok…), Tequila koloniális kisvárosát fedeztük fel. Ekkor már az sem zavart, hogy angolul állítólag jól beszélő idegenvezetőnk csak annyit tudott, hogy I am Jose, your guide… Ha tehetik, utazzanak a Tequila Expresszel (csak hétvégén közlekedik, a menetidő 9 óra, zenés-kóstolós élménytúra, az ár 950 MXN). Egyes irodák a főzdék bemutatását összekötik Guachimontones piramisainak felfedezésével, érdemes ilyen túrát választani.

Tenger és piramisok

Többen ajánlották, hogy Mexikóból csak a Yucatán-félsziget gyöngyszemeit nézzük meg, hagyjuk ki Mexikóvárost. A sok kellemetlenség miatt én is bátran ajánlom, felejtsük el a fővárost, irány a tenger! (Bár Taxco látványa és az agávéföldek örök emlék maradnak…)

Cancún repülőterére érkezve olyan érzésem volt, mintha egy másik országban járnék. Segítőkész, angolul tökéletesen beszélő pénztárosnál vettem buszjegyet, légkondicionált járattal suhantunk a Riviera Maya egyik legszebb városába, Playa del Carmenbe. A karib térség jóval drágább, mint az ország többi része, rengeteg az amerikai turista, ennek megfelelő a szolgáltatás minősége is.

_pj_7719

Miután csak öt napunk maradt a Yucatán felfedezésére, és a kellemes habokat sem szerettük volna kihagyni, csak néhány nevezetességet kerestünk fel. Collectivóval, helyi kisbusszal indultunk a festői Tulum romváros felfedezésére. Vasárnap lévén nagyon sokan voltak a romoknál, a helyiek ilyenkor ingyen látogathatják az archeológiai parkot. Tulum az egyetlen olyan maja város, ami tengerparton épült, Coba elővédje volt, legjelentősebb épületei a kastély, a freskós temploma és a szél temploma. A türkizszínű tenger, a fehér homok, a mélykék ég felejthetetlen látvány. Non plus ultra, hogy a romok megtekintése után/közben mártózhatunk is egyet.

_pj_6800

A világ hét új csodája közé beválasztott egykori maja főváros, Chichén Itzá egy dzsungel közepén fekszik. Miután a Yucatán-félszigeten nincsenek folyók, az őslakosok föld alatti víznyelő aknákból, cenotekból nyerték a vizet.

Chichén Itzá is három ilyen képződménynek köszönheti létét (az egyik pompás cenote látogatható). Az egykori városhoz 600 épület, templom és több labdapálya tartozott. A legfőbb nevezetesség az 55 méter magas Kukulkán-piramis, az El Castillo, ahol emberáldozatokat mutattak be.

_pj_6993

Az idegenvezetők manapság azzal borzolják a kedélyeket, hogy összeütik a tenyerüket, a visszhang pedig vészjósló madárhangként jelenik meg.

Az út fénypontja az Xcaret Ökológiai Park volt. 140 dolláros belépőárával a legdrágább látnivaló a környéken (ha Xplort is felkeressük, kedvezményt adnak), az élmény azonban minden pénzt megér.

_pj_7241

Sohasem gondoltam volna, hogy egy állatkert-vidámpark öszvérben egy egész napot el lehet unatkozás nélkül tölteni. Xcaretre kevés is egy nap! Csodálatos folyócskák, snorkinglehetőség, békés vadállatok, hajókázás, folklórbemutatók, ha mindezt már unjuk, még mindig ott vannak a fenséges strandok! A nap zárása pedig egy profi történelmi folklórshow két órában.

_pj_7395

A konkvisztádorok városára, Meridára már nem jutott idő. A cancúni delfináriumba se jutottunk el, és egy nap eső miatt Cozumel is kimaradt. Hogy visszamegyek-e valaha megnézni ezeket, még nem tudom. Mexikó vegyes érzéseket keltett bennem, de így is érdemes volt felkeresni.

Hasznos információk

Utazás: Az Air France-KLM járatai a legkényelmesebbek és a legolcsóbbak. Párizsból közel 12 óra a repülési idő Mexikóvárosba, a gép este érkezik. A beléptetés zökkenőmentes, már a gépen ki tudjuk tölteni a szükséges papírokat. Az emigrációs formulát kilépésig meg kell őrizni, különben 50 dollár körüli büntetésre számíthatunk! A reptérről a legegyszerűbb metróval bejutni a városba, a jegy 5 MXN (elektronikus, újratölthető kártyát automatából tudunk venni).

Az országon belül olcsó a légi közlekedés, kiváló fapadosok is üzemelnek: Volaris, Interjet, Vivaaerobus. A buszközlekedés biztonságos, az ADO járatai a legjobbak.

Biztonság: Sehol sem éreztem veszélyben magam, semmilyen incidens nem ért. Mexikóváros óvárosában rengeteg fegyveres ügyel a rendre, vidéken alig láttam rendőrt. A turisták által nem látogatott részen azért nem árt az óvatosság.

Pénzügyek: Mexikóvárosban csak a reptéren (az előcsarnokban) és az üzleti negyedben találtam normális árfolyamon dolgozó pénzváltót. Eurót és dollárt is jól váltanak. Kiutazás előtt ellenőrizzük a középárfolyamot, legyen viszonyítási alapunk. Viszonylag kevés helyen tudtam kártyával fizetni, a szállodák a VISA kártyát mindig elfogadják, a MasterCard is működött néhol, a Maestro sehol.

Időjárás: Mexikóvárosban a magas fekvése miatt állandóan kellemes tavaszi-kora nyári idő van. Este jól jön egy pulóver. A Yucatán-félsziget sík, ezért trópusi éghajlata van. Decembertől márciusig viszonylag kevés a csapadék, de érdemes egy-egy borús vagy éppen esős napra felkészülni.

Kirándulások: A legtöbb szálloda szerződésben áll az utazási irodákkal, foglaljunk utat a recepción, de lehetőleg ne fizessük ki előre! Jobban járunk, ha pesóban kérjük az árat. Az internetes foglalás kockázatos! Playa del Carmenen kevés szálloda ajánl utat, ugyan minden utcasarkon megállít egy utazási ügynök, inkább irodát keressünk az 5. sugárúton, harmadárból kijövünk (Chichén Itzá kb. 40 USD). Az ADO buszállomásról is indulnak buszok a fő nevezetességekhez, ugyanitt xcareti program is foglalható ingyentranszferrel.

Árak: Mexikó alapvetően nem drága. A tengerpartot leszámítva az árak hasonlóak az itthoniakhoz, Cancún környékén viszont másfél-kétszeres szorzóval számolhatunk. Szállodák esetén a szorzó négy-ötszörös is lehet! Vigyázzunk az éttermekben a kártyás fizetéssel, a cech összegénél többet is levonhatnak.

 

Fotó és szöveg: Posztós János

Legyél az első hozzászóló "Mexikó tequilával" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*