Versek arról, hogy a felnőttek annyira nem tudnak semmit

felnotteknek_haasz_cmyk2

Svéd típusú gyerekversek születtek „Felnőtteknek nem” címmel a magyar valóságról Haász Jánostól, gyerekeknek és szüleiknek.

Az életben törvényszerűen elérkezik az első trauma: felnőtté válunk. A kérdés csak az, miként tudjuk ezt feldolgozni, mennyire él bennünk a gyermek akkor, amikor már tétje van a hétköznapi küzdelemnek. De addig is ott a gyerekkor, ami akkor is boldog és felhőtlen tud lenni, ha a felnőttek – szinte – mindent képesek elszúrni.

Mert például megváltozik az élet, új lakásba kell költözni, új óvodába kell járni, mert Apa nincs sehol, Apa Londonban van, talán vissza se jön többé. Miközben fontos apróságok derülnek ki: Jolán néni félrecsúszott haját Anya mindig megdicséri, a várfürdőben nincs is vár, Szabó úr kutyája pedig kifejezetten büdös.
Haász János svéd típusú gyerekversei egy óvodás kisfiú hangján mesélnek a megbillent egyensúlyú családban hánykódó gyerekek sorsáról. A szerző – aki egyben az index.hu főszerkesztő-helyettese -, egyetlen történetté összeálló életképek sorozatával hol humorral, hol szomorkásan, de végig elemi erővel mutatja meg, hogy az ovisok élete is épp olyan hullámvasút, mint a nagy élet – csak kicsiben.

A versek mögött Merényi (Grafitember) Dániel találó rajzai nyitnak teret a gyermeki csodavilág számára.
Haász János: Felnőtteknek nem (Athenaeum Kiadó)

felnotteknek_haasz_cmyk

 

Legyél az első hozzászóló "Versek arról, hogy a felnőttek annyira nem tudnak semmit" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*