Akár egy angol úr – Japánból

Amikor az ember fia autókról beszél, általában a fősodorhoz tartozó márkák kerülnek említésre, vagyis – méltatlanul – ritkán esik szó a Hondáról. Arról a japán márkáról, amely a középtől idősebb korosztály fejében még gyakran, inkább menő motor márkaként él. Pedig a Honda autóban is húzott már nagyot. Elég, ha csak tesztautónk elődjére, a majdnem két évtizeden át hódító, ikonikussá vált, nyújtott kocka alakú HR-V-re gondolunk. Sőt, Honda fanatikusok is szép számban élnek hazánkban.

De velük csak akkor találkozunk, ha az ismerőseink, vagy, ha valamiért a márkáról esik szó. Jómagam három igazán nagy Honda fan-t ismerek. Egyikük igazán megnézi mire ad ki akár egy forintot is, ezért is külön csoda, hogy a közel tíz éve, újonnan vett Honda Civic-el máig minden tekintetben elégedett.

A másik precíz operatőr, aki a tévés szakmából is tisztában van azzal, mit tudnak a japánok. A harmadiknak, miután ellopták Hondáját, már csak kabalából is azt javasolták, másik márkára szavazzon. De miután végigülte az alternatívákat, a végén, mintha hazatért volna, úgy ült be a másodjára is megvásárolt Hondájába, amit azóta is boldogan használ, mert a márka – mivel vevőköre nem a tömegtermékek vásárlói közül kerül ki -, korántsem tartozik az autónepperek kedvencei közé.

Az, hogy aki egyszer megszerette, nem is ábrándul ki belőle, hamar érthetővé vált akkor, amikor az új HR-V elénk gurult. A modell tökéletesen ötvözi a kupék sportos vonalvezetését a szabadidő egyterűek robosztus megjelenésével. Kecsességéhez a hátsó ajtó rejtett kilincsei és az emelkedő ablakvonal is hozzájárul. Miközben kívülről szinte egy bájos alsó-közép kategóriás példányt ígér, belülről minden teret, kényelmet megad, amire egy üzletembernek szüksége van, vagy ami egy gondtalan családi autózáshoz elengedhetetlen. A tesztre kapott autó ráadásul azzal is trendi volt, hogy a kocsi fehér alapszínét, a piros visszapillantókkal és felnikkel kicsit megvadította és még sportosabbá tette a Milano Red csomag. Azt az autót, amelyben, ha hajlamosak vagyunk a lendületes vezetésre, a könnyen kezelhető váltónak és a puha kuplungnak is köszönhetően, nehéz megállni, hogy ne adjuk át magunkat a sebesség mámorának.

De kár rohanni, mert egy hosszabb menet során, nemcsak az utat, a sebességet, hanem az autó belsejét is érdemes kiélvezni. Például azt a perfekt eldolgozást, ahogy a műszerfalat borító fekete műbőr borítás fehér cérnája végigfut. A vizuális élményt erősítik a csiszolt krómbetétek és az ajtó minőségi szövetkárpitja. Így kell ezt csinálni – mondjuk önkéntelenül, miközben azokra a modellekre gondolunk, ahol a jóindulat helyett a fantázia hiánya, vagy a költségcsökkentés mindent átható szelleme magyarázza a színvonaltalan kárpitok, betétek megjelenését. Na persze ne feledjük, ezt a modellt Japánban és a Hondánál tervezték, ahol a minőség és a maximális teljesítmény még ma is becsület kérdése. Így aztán a több féle funkcióval felszerelt sportos kormány is kecses, kifejezetten jó fogású.

A középkonzolban pedig a Sport és Executive modelleknél az alapárban garantált, hétcolos, érintőképernyős, Android 4.0.4 operációs rendszerű Honda Connect információs rendszer támogatja a szórakoztatást, navigálást, a DAB rádióval és a Honda, Aha applikáció letöltési lehetőségével. A rendszeren folyamatosan nyomon követhetjük a legfontosabb menet információkat – többek között az aktuális fogyasztástól kezdve az utazás hosszát és időtartamát – miközben a WiFi, a Bluetoth, a HDMI és az USB kapcsolattal többféle külső eszközt is csatlakoztathatunk a rendszerhez.

Az Eco Assist megoldást felvonultató műszerfal sem hétköznapi: három részből álló rendszere a fehér és a zöld árnyalatai között aszerint változtatja színét, hogy az aktuális menet mennyire takarékos. Ha nem is ennyire hasznos, legalább ennyire látványos, hogy a befelé mélyülő kilométer óra fénye, tökéletes térhatást keltve, 3D-s élményt nyújtva teszi kellemesebbé a látványt.

De van itt még néhány olyan biztonsági és kényelmi dobás, amelyek neve, magyarra fordítva ugyan szörnyen hangzik, de angolul jobban mutat és főként a gyakorlatban használva tovább növeli a vezetési élményt. Az egyik a Mágikus Ülésrendszer® (Magic Seats), ami a sportosan kényelmes ülések ritkaságszámba menő variálhatóságát biztosítja. Miközben a hátsó támlák 60/40 arányban dönthetők, az ülések szinte annyiféleképpen variálhatók, amennyit fantáziánk elbír. Amíg a Long módban az anyós- és a jobb hátsó ülés támlája előre dönthető – a hosszú tárgyaknak is helyet biztosítva -, a Tall állásban a második sor ülőlapjait állíthatjuk úgy, hogy a plafonig kihasználható területet kapjunk. A haszongépjármű, vagyis a Utility módban pedig az üléstámlákat egészen előre döntve nyerünk méretes, síkpadlós rakteret. De nem mellesleg, a maga 453 literes befogadóképességével a csomagtér sem kicsi.

A magyarul szörnyen hangzó megoldások közé tartozik a Honda Fejlett Vezetéstámogató Rendszere (Advanced Driver Assist System), ahol az az Aktív Városi Fékrendszer, a Frontális Ütközésre Figyelmeztető Rendszer, az Intelligens Adaptív Sebességrögzítő, a Sávelhagyásra Figyelmeztető Rendszer, illetve a Közúti Jelzőtábla Felismerő Rendszer mind a kényelmünkről és biztonságunkról szól. Kicsit talán túlságosan is: amíg nem ismerjük ki a rendszer csínját-bínját, könnyen gondolhatjuk azt, hogy az automatikusan működésbe lépő, gyakran idegesítően csipogó szisztéma nem értünk, hanem inkább bosszantásunkra született. Az Automatikus Távolsági Fényszóró viszont élből olyan, ami valóban megkönnyíti és élvezetesebbé teszi a vezetést azzal, hogy a szemközti autót érzékelve magától lekapcsolja a sötét úton automatikusan felkapcsolt lámpát.

Igaz ránézésre nem derül ki, de a szabadidő terepjáró 27 százalékban nagy szilárdságú acélból készül, ami jelentősen fokozza az első kerék meghajtású – ezért sem a nehéz terepekre ajánlott – autó biztonságát. Amely szinte megköveteli, hogy a klasszikus úrvezetőkhöz méltó módon, bőrkesztyűt húzva üljünk a kormány mögé, kiélvezve azt az elegáns belső teret, ami a mai, olcsó praktikumra törekvő középkategóriában kevés modell sajátja.

Elégedettségünket fokozhatja, hogy a rendkívül csendes, 120 lóerős, 1.6-os i-DTEC blokkal felszerelt dízel vegyes használatban is barátságos, 5 liter körüli átlagfogyasztást produkál. Mindennek persze a szó szoros értelmében ára van, a benzines, 6 fokozatú manuális váltós alaptípus, 5,6 millióba kerül, a dízel 6,3 millióba. Az általunk próbált csúcsfelszereltségű Executive dízel 7,7 millió, de az igazság az, hogy egy benzines Elegance-val 6,1-ért, vagy dízelben 6,8-ért mindent megkapunk, amire igazán szükségünk van. Sőt még egy kicsit többet is.

é.m.z.