A koronavírus komoly változásokat generál a turizmusban, de Európa legrégebbi luxushotelcsoportja, a Kempinski Hotels őrzi függetlenségét, és nem ismer kompromisszumot a minőségben – fejti ki Az Utazónak adott exkluzív interjújában Martin R. Smura, a Kempinski Hotels vezérigazgatója.
– A Berlinben 1897-ben alapított, világszerte 77 szállodát üzemeltető, genfi központú Kempinski Csoport, miként őrzi függetlenségét?
– Jelentős egyesítések és központosítások tanúi lehettünk a szállodaiparban, de azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak a koronavírus-járvány véget vet. A Kempinski azok közé a luxushotelbrandek közé tartozik, amelyeknek fontos érték a függetlenség. Úgy működünk szinte, mint egy családi vállalkozás, amelyre jellemző a kisebb méretből adódó döntési rugalmasság és az, hogy jobban tudunk fókuszálni a kulcsterületekre, ami komoly előny az ilyen nehéz helyzetekben. Az is előny, hogy személyesen ismerjük az összes szállodatulajdonosunkat, befektetőnket, részvényesünket, akikkel – az alkalmazottakhoz hasonlóan – most különösen nagy hangsúlyt fektetünk a folyamatos kommunikációra.
– Milyen DNS jellemzi leginkább a Kempinskit?
– A kompromisszum nélküli minőség mellett meghatározó a gasztronómiánk, ami a gyökerekig nyúlik vissza: az alapító, Berthold Kempinski a gasztronómia világában kezdte, éttermeket üzemeltetett Berlinben. Mi is hisszük, hogy a gasztronómiai kínálatnak nagy szerepe van a vendégélményben, amire kiváló példa a budapesti szállodánk, ahol a bisztró koncepciót választottuk az ÉS-ben, amely rendkívül sikeres. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a helyi alapanyagokat kiváló magyar termelőktől szerezzük be. Emellett már több mint 10 éves a Kempinski brand részévé vált Lady in Red intézménye is: a könnyen felismerhető piros ruhás hölgyek minden olyan kérést megoldanak, ami segíti a vendégek kényelmét, és minden Kempinski szállodában a márka fantasztikus nagykövetei. Az évforduló kapcsán az olasz Salvatore Ferragamo divatház, amellyel nemrégiben partnerszerződést kötöttünk, minden piros ruhás hölgyünknek egy pár ikonikus piros cipőt ajándékozott, akik büszkén viselik ezt a szállodában.
– Miként változtatja meg a koronavírus-járvány a szállodaipart?
– Most azt tapasztaljuk, hogy az emberek autóval vagy vonattal elérhető úti célokat választanak. Véleményem szerint az elkövetkezendő egy-másfél évben inkább az otthonukhoz közelebb eső úti célokat favorizálják. A járvány másik komoly hatása a szállodaiparra, hogy az üzleti utak visszaszorulnak. Csődök jöhetnek, és valószínűleg két-három évre lesz szükség, hogy visszatérjünk a korábbi állapothoz. Hosszú távon azonban a turizmus időtálló üzletág, mert az emberek szeretnek világot látni, feltöltődni a dolgos hétköznapokat követően.
– A Kempinski hogyan reagál erre a helyzetre?
– Mivel Kínában is erőteljesen jelen vagyunk, korai szakaszában felismertük a veszélyt. Minden területen csökkentettük a kiadásainkat, és nem vettünk fel új alkalmazottakat. Ezzel, sokakkal ellentétben, el tudtuk kerülni a tömeges elbocsátásokat, amit azért is tartunk fontosnak, mert „családi vállalkozásként” a tehetséges munkaerő továbbképzésére koncentrálunk. Éves bevételünk 70 százalékát elvesztettük, de előretekintünk, és keressük a lehetőségeket, mert minden rosszban kell lennie jónak is. Továbbra is elkötelezettek vagyunk a minőség iránt: miközben a higiéniára kiemelt figyelmet fordítunk, költségcsökkentő intézkedéseink semmilyen módon nem érintik a vendégek kényelmét.
– Szokásos személyes kérdésünk: magánemberként milyen utazó ön?
– Mivel a munkám miatt rengeteget utazom, magánemberként szükségem van a pihenésre. A feleségem azonban felfedező típus. Így az olyan utazásokat kedveljük, ahol kombinálni tudjuk a pihenést a kulturális élménnyel, a kalanddal. Négy gyermekünk van, szeretnénk, ha ők is megismernék a világot, ezért például a kínai nagy falra és a Louvre-ba is elvisszük őket. Érdekes módon a családommal már azelőtt is rengeteg időt töltöttünk el vendégként Kempinski hotelekben, mielőtt ennek a nagyszerű vállalatnak a vezetésével megbíztak.
– Mi a kedvenc helye a világon, és miért?
– Erre nehéz válaszolnom, mert rengeteg ilyen hely van. Az egyik Svájc, de szívesen fedezek fel új helyeket is: lenyűgöz Hongkong, New York, London vagy például Berlin. Emellett nagyon kedveljük Magyarországot és a magyar konyhát, mert a feleségem évekig élt ott, a szülei ma is ott élnek, bár nem magyarok. Ezért is látogatunk el gyakran a csodálatos budapesti Kempinski Hotel Corvinusba.
Szöveg: Érsek M. Zoltán
