Sümeg neve évszázadok óta összefonódik a Dunántúl egyik legfontosabb erősségével, a várral. A török hódoltság idején, amikor Fehérvár és Veszprém is elesett, a sümegi vár vált a térség egyik legfőbb bástyájává – olyanná, amelyet soha nem sikerült bevennie az oszmán seregeknek. A veszprémi püspökség is ide menekült, és csaknem kétszáz éven át itt működött tovább. Ennek az időszaknak, majd a későbbi barokk újjászületésnek emléke a várhegy lábánál álló Püspöki Palota, amely ma Magyarország egyik legszebben helyreállított barokk rezidenciája.
A ma látható palota egy 17. századi püspöki kúria helyén nőtt ki, amelyet a század végére U alakúvá bővítettek. Végleges, zártudvaros formáját azonban csak a 18. század közepén nyerte el, amikor az egyházmegye élére került Padányi Biró Márton püspök. A határozott és nagyravágyó főpap Sümeget választotta állandó székhelyéül, és olyan reprezentatív rezidenciát álmodott meg, amely méltó a rangjához és a korszak stíluseszményéhez.
A palota homlokzatát és belső udvarát a barokkra jellemző tökéletes szimmetria és harmónia hatja át, belső tereiben pedig a barokk és a rokokó túláradó díszítései jelennek meg. Freskók, stukkók, kazettás mennyezetek és finoman megmunkált kályhák teremtik meg azt a pompát, amely egykor az egyházi főméltóság mindennapjainak hátterét adta. Bár a 19. századi klasszicista átalakítások és a 20. század viszontagságai sok részletet elpusztítottak, a legértékesebb elemek máig fennmaradtak, vagy a közelmúlt restaurálásai során újjászülettek.
A palota falai sokféle funkciót láttak el az elmúlt száz évben: működött benne erdészeti hivatal, leányiskola, hadikórház, majd az államosítás után iskola és diákotthon is. A 2000-es évektől azonban megkezdődött a gondos műemléki megújulás, amely 2018 és 2021 között teljesedett ki a Nemzeti Kastélyprogram keretében. A kutatások során korábban elfalazott freskók és díszítések kerültek elő, értékes bútorok és kályhák tértek vissza egykori helyükre, és számos rejtett részlet tárult fel a több évszázados falak mögül.
A palota új állandó kiállítása, a „Mennyei ügyek” különleges módon vezeti végig a látogatót a barokk világképén. A középpontban a püspök személyes sorsa áll: Padányi Biró Márton 1745-től vezette az egyházmegyét, miközben szenvedélyes, olykor megosztó szerepet vállalt a vallási és közéleti vitákban. Sümegen maradandót alkotott: felépíttette a palotát és a plébániatemplomot, amelynek falfestéseit a korszak egyik legnagyobb festője, Franz Anton Maulbertsch készítette.
A kiállítás modern eszközökkel – videóinstallációkkal, vetítésekkel, interaktív elemekkel – kelti életre a 18. századot. Megelevenednek a freskók, láthatóvá válik a festő alkotófolyamata, és betekintést kapunk abba is, hogyan képzelték el a világ szerkezetét, a Mennyország és a Pokol kapcsolatát a korszak emberei. Az egyik legkülönlegesebb részlet a sala terrena, vagyis a hűsölő terem, ahol egy ritka, festett „bolond-figura” tárult fel a restaurálás során – egy letűnt korszak játékos lenyomataként.
A szépen rendezett udvarból ma is fölséges látvány tárul elénk: a hegytetőn magasodó sümegi vár, amely egykor a püspöki hatalom szimbóluma volt. A palota pedig újra megtelt élettel — de immár a kultúra, az ismeretterjesztés és az élményszerű felfedezés tere lett.
A sümegi Püspöki Palota nem csupán egy gondosan helyreállított műemlék, hanem élő időutazás a barokk Magyarország világába — ahol egy főpap személyes történetén keresztül egyszerre látjuk meg a dicsőséget, a hitet, az eszméket és az emberi drámát. És talán pontosan ettől olyan lenyűgöző.
Kocsis Erika