Időszámításunk előtt 2500 körül Indiában egy olyan, ezer éven át virágzó társadalmi rend alakult ki, ahol főpapok irányították az élet minden területét, csírájában leginkább a mai hinduizmushoz hasonló szabályok alapján. Később az indogermán hódítók a brahmai hinduizmust követték, amely egy erős kasztrendszerre épülve biztosította a Brahma-papok uralmát. Az V. századtól viszont egyre nagyobb teret hódított a buddhizmus, amely óriási veszélyt jelentett a papoknak azzal, hogy az egyenlőség elvét hirdetve a kasztrendszer megszüntetését tűzte zászlajára.
Mindezek a változások azonban csak India északi részét érintették, a távoli déli területeket még mindig hindu királyságok irányították, mesés vagyonokat felhalmozva az egyiptomiakkal, rómaiakkal és Dél-Ázsiával folytatott kereskedelemből származó bevételekből. I. e. 1300 körül két nagy birodalom fejlődött ki a mostani Karnatak tartomány területén: a Bahmani muzulmán királyság, amely öt különálló területi központtal rendelkezett – Berar, Ahmednagar, Bijapur, Golconda és Ahmedabad –, illetve a Vijayanagar hatalmas hindu királyság, melynek gyönyörű fővárosa Hampiban volt. 2500 éves fennállása után a Diadal Városa több mint kétszáz évig harcolt a hódító iszlám hadsereg ellen, végül az 1500-as évek közepén mégis kénytelen volt behódolni a moguloknak, amikor azok a környező királyságokkal szövetkezve csákányokkal és puskaporral indultak meg a város ellen, szemben az elefántokat felvonultató királlyal.
A kétszáz éves ellenállás olyannyira feldühítette a győztes hadsereget, hogy egy egész esztendőt szántak a város földig rombolására. Az óriási gránittömbökből épült, egymillió lakosú Hampit azonban sosem sikerült teljesen elpusztítani. Bármilyen irányban induljunk is el a településről, kilométereken át nemes romokat érint a lábunk. Elég a folyópartra leballagni, minden második sziklán találunk valami faragást, egy elfeledett emléket a virágzó királyságból. A táj misztikus hangulatát szinte lehetetlen leírni, a kicsi faluban óriási templom, a zöldellő réteken szikladarabok ókori írásokkal és faragott szobrokkal, több ezer szent hely romjai, hindu istenségek krónikái a gránitsziklákba vésve, itt-ott csonka szentélyek ameddig a szem ellát és India hamisítatlan természeti szépségei.
A most nagyjából ezer lakosú falu egykoron több mint ötven négyzetkilométernyi területen feküdt. A mai modern település a hajdani város főutcájának nyugati felére épült, közrefogva Hampi Síva-templomát, a Virúpáksát, melynek kaputornya óriásként magasodik a kicsiny település felé. Hampi egyik legnevezetesebb látványossága a mai falutól távolabb eső Vitthala-templomban látható, egyetlen kőtömbből kifaragott szekér, mely valaha Garudának, a Visnu istent hordozó sasembernek adott otthont. Vitthala közelében, egy kisebb templom falainak maradványán a Rámájana teljes történetét fedezhetjük fel.
Számtalan olyan csodás műalkotást, kősziklába vésett domborműveket és szobormaradványokat is találunk, melyekért egy kisebb dombra vagy hegyoromra kell felkapaszkodni. Hampitól délre találhatók a hajdani paloták romjai, ahol ma is intenzíven folynak ásatások és restauráció, szinte minden héten akad valami új látnivaló. India kultúrájának egyik legősibb bölcsője Hampi, melyet az indiai kormány igyekszik megőrizni az utókornak, minél többet megtudva az ősi királyságról és civilizációjáról. Ennek szellemében 2002 óta a területet a Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal fennhatósága alá helyezték.
Az út Hampiig
Mint a Távol-Keletre általában, ide is október és március között érdemes ellátogatni, kikerülve ezzel a monszun idejét és a nagy forróságot. A legegyszerűbb Delhiből repülővel ideutazni: a legközelebbi reptér Tornagallu, Sandur Talukban, 32 kilométerre Hampitól. Hospet városában több szállodát is találunk, akár az interneten is lefoglalhatjuk szállásunkat. Aki elszánja magát Hampi felkeresésére, valóban kalandvágyó ember legyen, hiszen a turizmus még nem ismert fogalom a környéken, vagy legalábbis nem európai értelmezésben. A szállodák alacsony kategóriájúak, kevesen beszélnek angolul, és repülőgépjárat sem üzemel állandó jelleggel. Igaz, az élmény mindenért kárpótol…
Legyél az első hozzászóló "Egy távoli és elfeledett város" című cikkhez