Figyelembe véve a környék gazdag kínálatát, Andalúzia szépségeire érdemes legalább tíz napot vagy két hetet szánni. Ne felejtsük el viszont, hogy a Costa del Sol nyáron annyira népszerű, hogy hirtelen felindulásból nem biztos, hogy találunk szállást bárhol is, a hab a tortán pedig az, hogy az utcáról betévedve a szobák drágábbak, mint szervezésben!
Bár a reptér régóta folyó átépítése nem akadály, legfeljebb a türelmünket teheti próbára, mégis jobb, ha megérkezésünk után taxival vitetjük be magunkat a városba, és csak ott bérelünk autót. Az autókölcsönzés árától még a hazai turista sem jön zavarba, a közlekedés kaotikusságától viszont már annál inkább, hiszen az itteniek „őrült spanyol” módjára vágtáznak, a piros lámpát pedig csak hangulatjelzésnek tekintik. Ettől függetlenül jól ki lehet igazodni az utakon, viszont érdemes odafigyelni a parkolásra, ugyanis ha tilosban parkolunk, az 100-140 euróval növelheti meg nyaralási költségvetésünket! A hazai színszimbolikával ellentétben a sárga felfestés mindig tilos jelzés, a kék jelentése fizetőparkoló, ha fehéret látunk, ott ingyenesen megállhatunk; de egyszerűbb, ha az átlagos európai árakhoz igazodott parkolóházak szolgáltatását vesszük igénybe.
Strandolás után kezdhetjük felfedezőtúránkat Malaga történelmi központjában, ahol a római és a mór uralom, valamint a középkor emlékei találhatók. Érdemes bebarangolni Andalúzia második legnagyobb városának minden csücskét, az óváros építészeti csodái mellett ugyanis pezsgő kulturális élettel és rengeteg szórakozási lehetőséggel találkozunk. A legfontosabb látnivalók közé sorolható a római amfiteátrum és az 1950-ben feltárt római színház romja, valamint az Alcazaba arab várkastély a fölötte magasló Gibralfaro várral, amely a város védjegye is egyben. A félmilliós város másik büszkesége a La Manquita gótikus-reneszánsz katedrális, a tengerparti sétány mellett pedig érdemes meglátogatni a 150 éves botanikus kertet, amelyet Spanyolország egyik legszebb kertjeként tartanak számon. Kötelező viszont elzarándokolni Picasso szülőházába és a Picasso Múzeumba, ahol a malagai születésű festő számos, eddig a közönség elől elzárt, ismeretlen alkotását is megtekinthetjük! A több mint 200 kiállított festmény, rajz, kerámia, szobor és karc nagy része a család ajándékaként került a múzeumba, és nagyszerűen példázzák Picasso termékeny művészi pályafutásának nagyszerűségét. Mindemellett a legkülönlegesebb élményt augusztus második hétvégéjétől 8 napon át a híres andalúziai búcsú, a La Feria de Malaga nyújtja, amely az egyik legismertebb szent ünnep egész Spanyolországban. A karneválszerű mulatság nem csak az egész várost hozza lázba, de óriási tömegeket is vonz, az ünnep alatt több mint 4 millió ember fordul meg Malagában, így napközben a város forgalmát teljesen leállítják, és minden bár egész nap nyitva tart. Az utcákat pedig ellepik a flamencoruhában táncoló andalúziaiak, a különféle szekerek, lóháton érkező ifjak, és mindenkit magával ragad az ünneplő, vidám tömeg.
Szeptember végén egy másik egyhetes ünnepség várja a látogatókat karavánfelvonulással és kordélyversennyel, mégpedig a Szent Mihály-napi ünnep Torremolinosban. A Malagától mintegy 15 km-re található egykori halászfalu mára a Costa del Sol legnagyobb üdülőhelyévé vált. Nevét a „torre” (torony) és a „molinos” (malmok) szavakból kapta, mivel a régió a múltban sok szélmalommal rendelkezett, melyekből mára már csak egyet csodálhatunk meg, amelyben viszont kiváló étterem működik.
Ha csodára vágyunk, keressük fel az egyik legkülönlegesebb várost – Rondát –, amely a szokással ellentétben nem méltó a nevéhez. A két hegyre épült települést mély szakadék választja ketté, és egy 100 méter magas híd egyesíti, ahonnan igazán különleges kilátásban lehet részünk. Ronda hírnevét a bikaviadalok fellegváraként szerezte, ám a legcsodálatosabb programot egy, az útikönyvekben nem található hőlégballon-utazás jelenti: hajnalban madártávlatból nézhetjük végig a napfelkeltét eme csodás táj fölött.
Emellett a romantika másik elengedhetetlen kelléke szintén egy eldugott hegyi faluban – Mijasban – található, ahol rendszámtáblás csacsitaxin járhatjuk végig a hangulatos kis utcákat. Aki pedig panorámafotókat szeretne készíteni strandokról, hegyekről és a kristálytiszta tengerről, az keresse fel „Európa teraszát”, vagyis a hangulatosan kiépített Nerja városának kilátófennsíkját. Kevesen ismerik, pedig Nerja fő attrakcióinak a Nerjai Barlangok számítanak, amelyekben 2000 éves ásatási leleteket, festményeket és más kincseket találunk, sőt az egyik barlangot koncertteremmé alakították át, így nyáron a rendszeres rendezvényeknek is fültanúi lehetünk.
A legmaradandóbb élmény mégis a fehér falvak egyik legszebbikében, Casares településen várt ránk, de nem a vakítóan fehér házak látványa vagy a hegyi falucska festői elhelyezkedése, hanem egy kulináris különlegesség miatt. Kevesen tudják, de délidőben az itteni házinénik ebédet főznek, asztalt és széket tesznek ki, ahol a vendég igazi andalúziai házikosztot ehet, és a végén pedig annyit fizet, amennyit akar! Ha már a gasztronómiánál tartunk, akkor érdemes tudni, hogy ezen a vidéken, főleg nyáron, a hőség miatt késő este étkeznek kiadósabban, napközben inkább könnyű fogásokat esznek, mint például salátákat, hideg leveseket vagy halételeket.
A tipikus andalúziai menü pedig a hegyi sonka kecskesajttal és hozzá egy pohár jerezital, amely egy aperitifként felszolgált borpárlat, és a hölgyek nagy örömére cherry változatban is létezik. Az itteni sonka különlegessége abból fakad, hogy a malacot az etető és az itató között futtatják, hogy ne legyen zsíros, majd a húsát a sós tengeri levegőn szárítják füstölés nélkül.
Ha már hozzászoktunk ahhoz, hogy a szieszta alatt még a fű sem nő ezen a vidéken, akkor azt se felejtsük el, hogy borravalót mindenütt szokás adni, a számla értékétől függően 5 és 10% között. És mivel a közbiztonság más turistaparadicsomokhoz hasonlóan kevésbé fényes, érdemes az iratokat lefénymásolni, az eredetit pedig elzárva a szállodában hagyni, hogy útlevél híján nehogy ne tudjunk hazajönni. Bár a legtöbben valószínűleg szívesen maradnának még néhány hónapot vagy évet!
Legyél az első hozzászóló "Az élet napos oldala" című cikkhez