2015. március 15-én az utolsó két futammal fejezi be öttagú olasz csapatával az olasz téli J24-es bajnokságot Litkey Farkas, a tizenegyszeres Kékszalag-győztes, Soling-világbajnok magyar vitorlázó, aki így készül a tavasz és a nyár nagy versenyeire. A négyszeres szóló Balaton-kerülő győztes, ötszörös Finn felnőtt bajnok versenyzővel, aki az 1996-os atlantai olimpián Finn osztályban képviselte Magyarországot, születésnapja alkalmából beszélgettünk. 2015. március 5-én töltötte be 49. születésnapját, amikor épp Budapesten tartózkodott. Itt értük el őt, és beszélgettünk versenyeiről, kedvenc utazásairól, tájairól, vizeiről, és még tanácsot is kaptunk, hogyan kezdjünk el vitorlázni.
Először azt kérdeztük tőle, hogyan is került a Balatonról a Földközi-tengerre, miként lett téli olasz versenyző. Elmesélte, hogy 2008-ban fedezte fel az itáliai bajnokságot. Az olaszoknál tradíció a téli versenysorozat, mely arra szolgál, hogy a vitorlázók ne essenek ki a versenyzésből. Október közepén kezdődik, és március közepéig tart a sorozat: tíz versenynapból áll, minden versenynap két futamot tartanak. A húsz futam komolynak számít, hisz egy EB is csak kilenc futamos. Először saját magyar csapatával utazott el Olaszországba, de három év után be kellett látnia, meghaladja anyagi erőforrásait az öttagú csapat utaztatása, versenyeztetése. Viszont elvállalta az egyik olasz hajó kormányzását, majd azóta már egy másik hajóba ült be kormányosnak. Büszke arra, hogy míg ez a hajó korábban az utolsó hely elkerüléséért küzdött, idén már a második helyen áll.
Rómától ötven kilométerre délre, Anzio város közeléből indulnak a futamok. A Nettono városkával összenőtt település arról híres, hogy ott született Néró császár. A város büszke erre, a tengerparton egy Néró szobor is áll – adott egyben úti tippet mesélés közben a világbajnok. Anziónál volt a második világháború idején az egyik amerikai partraszállás, 1944 januárjában. Nagy ünnepségek zajlanak itt minden évben az évforduló idején, eljátsszák a partraszállást. Nagy amerikai temető is áll itt. Roger Waters, a Pink Floyd legendás zenészének papája is itt nyugszik. A muzsikus ezért is adott éppen itt nagy koncertet A Fal koncertturnéja során, a partraszállás 70. évfordulója idején.
Arról is kérdeztük Litkey Farkast, mi a különbség Földközi-tengeri és a balatoni hajózás, versenyzés között. A Tirrén-tenger viszonylag nyitott térség, ahol nincsenek szigetek – kezdte válaszát. Nem úgy, mint az Adria Horvátországban, ahol a tenger sok szigettel tagolt, és sok szempontból hasonló a Balatonhoz. A Földközi-tenger vize sokkal sósabb mint az óceánoké, sűrűbb a közege, magasabban úsznak a hajók, kisebb a nedvesített felület, ezért gyorsabbak – folytatta. A Balatonon kevésbé lehet gyorsan haladni, mert mélyebbre merülnek a hajók. Természetesen a hullámázás is nagyobb a tengeren. „Az olasz csizma messziről kaphat szeleket, és minél nagyobb a szél, annál nagyobb a hullámzás – magyarázta a világbajnok. – Mivel a hullámterjedés sebessége a vízmélység függvénye, és a mély tengerben nagyon gyorsan tud haladni a hullám, a sekély vízparthoz közeledve a hullámok lelassulnak, összeérnek, és hirtelen hatalmasak lesznek. Hasonló a helyzet a cunamik esetében is. Élmény vitorlázni ilyen nagy hullámban annak, aki a szereti; én kimondottan szeretem. Jól szórakozom ezeken a nagy hullámokon!”
Amikor arra voltunk kíváncsiak, hány országban járt eddig, hány ország vizein hajózott már, azt felelte: könnyebb megszámolni, hol nem járt. Például albán és portugál vizeken, egyébként szinte mindenhol hajózott Görögországtól Franciaországon át Spanyolországig. És hogy melyek a kedvenc területei? „Szeretem a finn vizeket, nagyon otthon érzem magam a Garda-tavon, talán ez a tó a kedvencem. Van egy termikus széljárása, ami nagyon kiszámíthatóvá és szél biztossá teszi, a szörfösök ezt tudják, és ők is szeretik, mert itt mindig kiszámíthatóan lehet sportolni.”
Arra a kérdésre, milyen úti tippeket ad az amatőr vitorlázóknak, elsősorban Horvátország a válasz: „Horvátországot javaslom az amatőröknek, ott a legizgalmasabb a vitorlás túrázás, az Adrián szép rövid utakat lehet megtenni. A térség sokáig velencei birtok volt, sok horvát városnál látható a velenceiek lenyomata. A szigeteken, a part mellett is a velencei építészet remekeit lehet látni. De Szardínián és Korzikán is gyönyörű tájakat lehet megismerni.”
Egyéb megfontolandó tanács is jár Litkey Farkastól az amatőröknek: „A vitorlástúra ne egy eszement versenyfutás legyen az idővel. Olyan úti távokat és célokat tervezzünk, amelyekbe belefér a jó vacsorázó helyek felfedezése, a kellemes kávézgatás reggelente. Ne azzal teljen az idő, hogy még éjfélkor is vitorlázunk, mert nem értük el kiszemelt célunkat. Görögországban más a helyzet, ott nagyon nagyok a távolságok, mert vannak távoli vonzó célpontok. Ha például elindulunk Athénból, egy hét időnk van a túrázásra, és szeretnénk eljutni Santorini szigetére, abban biztos, hogy van egy éjszakai menet is. A horvát vizeken ki lehet hagyni az éjszakázást, ha okosan tervezgetünk. De tudom, van, akinek az éjszakai hajózás jelenti a kihívást.”
Sokaknak álomnak, elérhetetlennek tűnik a vitorlázás, pedig Farkas szerint nem az. Úgy látja, az élményt megszerezni elegendő elutazni a Balatonra, társasággal kibérelni egy hajót, és azon élni egy hétig, ami nem kerül többe fejenként, mint egy szállodai szoba ára. Igaz, hogy nem annyira kényelmes, de cserébe lehet napközben vitorlázni. Lehet ugyanis hajóvezetőt bérelni, aki felelősen vezeti a hajót. „Aki odafigyel, egy hét alatt is sokat tanulhat a vezetőtől. Vannak iskolák, ahol hat nap alatt lehet jogosítványt szerezni – halljuk a tanácsot. – Mindenki emlékszik, mennyire tudott autót vezetni, amikor megkapta a jogosítványát; itt is ugyanez a helyzet. Biztonságosan lehet hat nap tanulást követően hajózni, de inkább biztonságosan kell tudni motorozni, mert a veszélyhelyzetek a kikötőben vannak. A legtöbb balatoni kikötőbe már nem is szabad vitorlával behajózni, annyira szűk a hely, nem lehet nagyon manőverezni. A nyílt vízen viszont nem nagyon van veszély, mert távol a többi hajó, ott lehet gyakorolni.”
És hogy drága sport-e vitorlázás? Íme a szakértő felelete: „Ha szeretnék venni egy hajót, amely az enyém, akkor drága, de egy közepes méretű, tíz méter hosszú hajón nyolcan vitorláznak, a másik hétnek csak az egyéni ruházatot kell megvennie. Az pedig százötvenezer forintból megvan. Márpedig a tulajdonosoknak szükségük van legényekre. A legsportosabb vitorlás hajók ráadásul már ötszázezer forintért megvásárolhatók. Azzal élvezetesen lehet tanulni vitorlázni, élvezetesebben, mint a méregdrága nagy hajókkal…”
Litkey Farkas az olasz vizeken 2015 nyarának két fő versenyére készül. Az egyik a Soling-világbajnokság május 22-től 28-ig, mely az olaszországi Castiglione de la Pescaiában lesz. Két magyar csapattársa Vezér Károly és Weinhardt Csaba, akikkel hármasban 2013-ban megnyerték a vb-t. A másik a Kékszalag július 2-án, a Balatonon.
S hogy meddig lehet űzni a vitorlázást? Kérdésünkre optimista a felelet. „Remélem, még hosszú évek vannak előttem. Néhány éve találkoztam az angol Stewart Jardennel, a J24 hajóosztály nagy öregjével. Három futamot úgy nyert, hogy csak néztünk utána. Akkor volt 78 éves…”
Falus Tamás
Fotók: Kovács Zita, Sásdi Zoltán, Sárosi Zoltán
Legyél az első hozzászóló "A Földközi-tenger után irány a Balaton" című cikkhez