Budapesttől mindössze 25 kilométerre, Pécelen található az a felfedezésre váró, bájos barokk kastély, amely egykoron a tudományos-kulturális élet egyik fellegvárának számított. A péceli Ráday-kastélyba persze nemcsak ezért, hanem főúri belső tere és csodás freskói miatt is érdemes ellátogatni
A ma álló épület kúria-elődjét Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc titkos kancellárja és diplomatája, Ráday I. Pál emeltette az 1720-as években. Kalandokban bővelkedő életútja már önmagában is megéri, hogy egy pillanatra történelmi időutazásra induljunk, hiszen Ráday Pál volt az, aki előkészítette az 1705-ös szécsényi országgyűlést, valamint az 1707-es ónodi országgyűlést, amelyen a Habsburg-ház trónfosztását kikiáltották. Miközben az 1711-es szatmári békekötésre is nagy befolyása volt, azután emigrációba kényszerült, de mindössze negyedévi távollét után az uralkodóház előtt letett hűségesküje után visszatérhetett Magyarországra. A protestánsok vezéralakjaként, a 1712-ben tartott választáson a protestáns egyház egyetemes főgondnoki tisztét kapta meg, 1715-ben pedig a pozsonyi országgyűlésen kirendelt országos bizottság tagjává választották, ahol hathatósan lépett fel a vallás ügyének előmozdítása érdekében.
A mai szemlélő szeme elé táruló, Grassalkovich stílusú kastély viszont már fia, Ráday I. Gedeon bővíttette 1755-1766 között. Az áthallás nem véletlen, hiszen a melléképületekkel együtt 1770-re átadott kastély a gödöllői Grassalkovich-kastély építőinek, Mayerhoffer Andrásnak és fiának munkáját dicséri. Egy kastély persze bármilyen mutatós is, csak üres építmény, ha azt nem töltik meg élettel. A péceli kastély pedig azért vált a XVIII. századi Magyarország egyik kulturális fellegvárává, mert a közéletben is aktív Ráday család tagjai művészetpártoló, alkotó tevékenységüknek köszönhetően egyértelműen kiemelkedtek a kor megyei nemességéből.
Köszönhetően annak is, hogy az 1713-1792 között élt Ráday Gedeon már fiatal korától a nemzeti művelődés felvirágoztatására áldozta életét. Külföldi egyetemre járt, európai műveltséget szerzett, hazatérve pedig az irodalommal foglalkozott, méltán híres könyvtárat alapított: valamennyi tudományágat felölelő gyűjteménye 4650 műből körülbelül 14000 kötetből állt, amelyek között 46 ősnyomtatvány, több száz antikva és nagy értékű Biblia gyűjtemény is szerepelt. Emellett értékes numizmatikai gyűjteményt és világhírű mesterek műveit tartalmazó képgyűjteményt is létrehozott, miközben könyveivel és tanácsaival támogatta a tudósokat és írókat, akik ezért gyakori vendégei voltak a kastélynak.
Mindennek hangulata már az épületbe lépve elénk táruló látványból is visszaköszön, például akkor, amikor a díszterem falképeihez érünk, amit Ráday Gedeon az Amszterdamban tevékenykedő francia rajzoló, metsző és könyvillusztrátor, Bernard Picart és Phillip von Gunst rézmetszeteinek felhasználásával készíttetett el. A kastély büszkeségét a díszes könyvtárterem, és a barokk konyha mellett, a díszterem „Nagy Szála” mitológiai jeleneteket ábrázoló, hatalmas, grisaille freskói, valamint a hozzájuk szervesen kapcsolódó, személyesen Ráday Gedeon által megfogalmazott morális üzenetek jelentik.
A nagykönyvtár mennyezetfestése is egészen egyedi, csodás látvány, boltozatát négy tardosi vörösmárvány oszlop tartja, és osztja kilenc részre, ahová – Ráday Gedeon utasításai szerint – a különböző tudományokhoz kapcsolódó görög-római mitológiai alakok kerültek. A boltozatot keretező festett korláton amorettek ülnek, kezükben a kastély könyvtárának gyűjteményéből megmintázott könyveket tartva. Mivel Ráday Gedeon végrendelete alapján a könyvtárat nem lehetett megbontani, 1861-ben az a Duna-melléki Református Egyházkerület tulajdonába került, ahol védett gyűjteményként épségben megőrizték.
A később hányatatottá váló, sorsorsú kastély végül 1998-ig kórház volt. Ma már szerencsére a feltárása és helyreállítása zajlik, de a freskókkal díszített, berendezett termei szerencsére látogathatók, miközben zenei és kulturális rendezvények színhelyéül is szolgál.
Kocsis Erika
