A vulkán, ami lebénította a repülést

 Hasadékok nyíltak, amelybe bezúdult a megolvadó jég vize, pontosan a felnyomuló izzó magmára. Az ellentétek találkozása drámai volt. A magmába keveredő olvadékvíz a több mint 1000 oC-os hőmérséklet hatására hirtelen gőzzé alakult, ez a térfogat-növekedéssel járó fizikai folyamat pedig a magmát icipici, milliméternél kisebb cseppekre szakította szét. Az olvadékcseppek gyorsan megdermedtek, nem volt idejük kristályosodni, ezért kőzetüvegként szilárdultak meg. Utánpótlás mindkét oldalról megvolt: további magmaadagok nyomultak fel, amelyek olvadékvízzel találkoztak. A következmény egy 8-10 kilométer magasságba emelkedő sötét, gomolygó hamufelhő volt. A vulkáni hamuanyagban a gázok (vízgőz, hidrogén-fluorid, kén-dioxid, szén-dioxid) mellett milliárdnyi apró kőzetüvegszemcse volt. A magasba jutó hamufelhőt aztán a keleti irányba fújó szelek Európa felé térítették el. Egy nappal később már a Brit-szigetek és Észak-Európa felett volt a vulkáni hamuanyag. Egymás után zártak be a repterek, és megkezdődött Európa modern történelmének legnagyobb légi közlekedési káosza.
Egy viszonylag kis erősségű vulkáni kitörés hatalmas zűrzavart okozott. A légitársaságok nem voltak felkészülve ilyen eseményre, de értetlenül állt ez előtt a társadalom nagy része is. Mit kell ilyenkor tenni, mekkora a veszély, itt a világvége? Hírek, rémhírek sokasága terjedt el, gyorsabban, mint a vulkáni hamufelhő. Hirtelen többmilliónyian eszméltek rá arra, hogy a Földön zajlanak vulkáni kitörések, és ennek vannak távoli hatásai is. Ez új volt Európa fejlett társadalma számára. A technológiai fejlettség nyújtotta biztonságérzet gyorsan apadt. A légitársaságok, amelyek naponta több millió dollárt vesztettek, igyekeztek próbarepüléseket végezni, de a zérótolerancia – helyesen – hat napig tartott. Nem volt ismert, hogy a vulkáni hamu milyen hatással van a repülőgépek hajtóműveire, csupán azt tudták, hogy az 1980-as években két, majdnem tragikus kimenetelű baleset történt, amikor utasszállító repülőgép került vulkáni hamufelhőbe. Nem lehetett megkockáztatni, hogy akár egyetlen, utasokkal teli repülőgép lezuhanjon!

Egy kis ország két kőzetlemez találkozásánál

Az Eyjafjöll vulkán kitörése sok mindenre ráirányította a figyelmet. Ez egy jótékony figyelmeztetés volt, hogy fel kell készülni arra, hogy a jövőben is lehetnek-lesznek olyan vulkánkitörések, amelyek akár Európa társadalmát is érinthetik. A vulkánok nem véletlenül, elszórtan helyezkednek el a Földön. Megjelenésüket jól magyarázza a lemeztektonika elmélete. A Föld legkülső részét borító kőzetburok, szakszóval litoszféra nem folyamatosan öleli körbe bolygónkat. A kőzetburok hét nagyobb és több kisebb egységre, kőzetlemezre bomlik, amelyek egymáshoz képest mozgásban vannak. A legtöbb tűzhányó ott alakul ki, ahol az egyik kőzetlemez a másik alá bukik. Erre példa a Csendes-óceánt övező úgynevezett Tűzgyűrű. Izland tűzhányói azonban nem ilyen környezetben találhatók. Itt két kőzetlemez távolodik egymástól!
Két kőzetlemez távolodása a Föld folyamatainak egyik legdrámaibb eseményét vonja maga után: itt keletkezik az óceáni medencék alatti földkéreg. A képződés oka pedig a magmás tevékenység! Ez a folyamat közel 70 ezer kilométer hosszan zajlik a Földön, jórészt az emberi szem elől elzárva, az óceáni hátságok mentén. Egy helyen azonban ez a szárazföldön is megfigyelhető, mégpedig Izland szigetén! Itt átélhetők a Föld több százmillió év óta zajló dinamikus „életjelenségeinek” folyamatai: földrengések, mély hasadékok felnyílása, vulkánkitörések! A földkéreg, pontosabban a kőzetburok alatt nincs egy összefüggő „magmaóceán”, amelyből a vulkánok táplálkoznak. A kőzetburok alatti földköpeny szilárd kőzetekből áll. Ahol két kőzetlemez távolodik egymástól, ott a földköpeny kőzete feljebb mozdul el, ami azt jelenti, hogy egyre kisebb nyomás alá kerül. A nyomáscsökkenés olvadást idézhet elő, mivel a kőzetek olvadáspontja változik a nyomással. A nyomás csökkenésével az olvadáspont is csökken, azaz ha a földköpeny kőzete feljebb mozog, akkor már kisebb hőmérsékleten megolvadhat. Ez történik az óceáni hátságok alatt. A keletkező magma aztán felnyomul, és kitölti a szétsodródó kőzetlemezek közti hasadékokat. Megszilárdul, és ezzel új kőzettömeget, új óceáni kéregdarabot hoz létre. A kőzetlemezek távolodási sebessége és a keletkező magma mennyisége átlagosan 6-8 kilométer vastag földkérget alakít ki. Izland azonban különleges hely: habár szétsodródó kőzetlemezek találkozásánál fekszik, azaz áthalad rajta a Közép-atlanti-hátság, a földkéreg itt jóval vastagabb, eléri a 25-30 kilométert is! Ez azzal magyarázható, hogy Izland alatt sokkal nagyobb mennyiségű magma keletkezik, mint általában az óceáni hátságok alatt!
A földköpenyben zajló nagyobb magmatermelékenység oka az, hogy Izland a Föld egyik forró folt területe. A forró folt területek ott alakulnak ki a Földön, ahol a földköpeny mélyebb részeiből nagy hőmérsékletű anyag mozog felfelé (a földköpenyre jellemző nagy nyomáson és magas hőmérsékleten lehetséges a szilárd kőzetek nagyon lassú, évi néhány milliméter vagy néhány centiméter nagyságú mozgása, azaz némileg folyadékszerű viselkedése!). Ennek egyik legismertebb példája a Hawaii-szigetek. A mélyből érkező, olvadékonyabb kőzetanyag, ami ráadásul magasabb hőmérsékletű a környezeténél, jelentősebb mértékű magmaképződést idéz elő. Ez pedig tükröződik Izland vulkáni működésében is!

Vulkánkitörések Izlandon – mik az okok?

Izland sokszínű vulkáni működését a közelmúlt eseményei is jól példázzák. 1975 decemberében a sziget északi részén, a turisták által is kedvelt, egyedi növényvilágú Mývatn-tótól északra megnyílt a föld! A Krafla vulkáni területen ekkor már hónapok óta zajlottak a földrengések. Egyes hasadékok másfél méter szélesre nyíltak, és több száz méter hosszúak voltak. A mélytörések mentén azonnal izzó kőzetolvadék nyomult fel a 3–7 kilométer mélységben lévő magmakamrákból, ami lávafüggöny és lávaszökőkút formájában spriccelt a felszínre. A könnyen folyós bazaltláva vékonyan szétterült a hasadékok környezetében. A kilenc évig tartó vulkáni működés alatt mintegy 0,3 köbkilométer magmaanyag került a felszínre, a lávafolyások 66 négyzetkilométer területet borítottak be. A megnyíló hasadékok közel 9 métert szélesítettek a területen. Nem más ez, mint a szétsodródó kőzetlemezek, ebben az esetben az Észak-amerikai és az Eurázsiai kőzetlemez távolodásának egy folyamata! Hasadékok szétnyílása és magmás tevékenység! Itt zajlik a lemeztektonika egyik látványos epizódja, itt érthető meg ennek folyamata! A kőzetekben fellépő széthúzó feszültség több mint kétszáz éven keresztül felhalmozódott ereje hirtelen oldódott fel, ami többméternyi távolodásban és látványos vulkáni működésben nyilvánult meg.
Más jellegű vulkáni működést mutatnak Izland dél részén található tűzhányók. Ezek nagyobb magasságba emelkedő vulkánok, amelyek jóval aktívabbak, mint a többiek. A szakemberek szerint ennek egyik oka az, hogy e terület alatt található a földköpeny mélyebb részéből kiinduló lassú, nagy hőmérsékletű anyag feláramlásának központi helye, azaz itt sokkal nagyobb mértékű a kőzetburok alatti magmaképződés, és ennek következménye az is, hogy Izland déli része felboltozódott, azaz magasabb az átlagos tengerszint feletti magasság. Itt van a sziget legmagasabb pontja, a Vatnajökull jégsapkájának déli csücskében található Öræfajökull vulkán csúcsa, a Hvannadalshnúkur, aminek 2119 méter a tengerszint feletti magassága. A hatalmas tűzhányó ritkán „szólalt meg” a történelmi időkben, azonban akkor annál nagyobbat! 1362-ben a vulkáni kitörés teljesen elpusztította a környező településeket, és megsemmisítette a kiváló mezőgazdasági területeket. Ugyancsak e jégsapka alatt bújik meg két másik tűzhányó is, a Grimsvötn és a Bárðarbunga, amelyek jóval gyakrabban törnek ki, évszázadonként legalább egy-két alkalommal. Mivel ezek a kitörések megolvasztják a kürtő közeli jégsapka egy részét is, így a vulkáni működést katasztrofális iszapáradat (izlandi nevén jökulhlaup) kíséri. A hatalmas mennyiségű olvadékvíz a jégsapka déli előterében minden útjába kerülőt elsodor. Legutóbb 2004-ben történt ilyen esemény.
A Vatnajökulltól nyugatra húzódik a Laki-hasadék, ami mentén 1783–84-ben a történelmi idők második legnagyobb lávaöntő kitörése zajlott. A vulkáni működés következtében 1783 nyarán egész Európát fojtó, száraz köd lepte el, az időjárási körülmények több tízezer ember halálát okozták. A későbbiekben a több fokkal alacsonyabb hőmérséklet drámai hatással volt a mezőgazdaságra. Nem értek be a termések, elhullottak az állatok, éhínség és kilátástalanság uralkodott szerte Európában. Ezek a nehéz, embert próbáló évek, no meg az uralkodó osztály pökhendi fényűzése vezetett végül a francia forradalomhoz…

Mit hoz a jövő?

Izlandon több mint 100 vulkán található, amelyek közül több tucat működött a történelmi időkben is. Az Eyjafjöll mostani kitörése kapcsán többen felvetették, hogy vajon gyakoribbá válnak-e a jövőben a vulkáni kitörések? Az Eyjafjöll vulkáni kitörése nem jelenti, hogy ezek után felgyorsul majd a vulkáni működés, csupán bizonyára nagyobb figyelem fog erre fordulni. Elmondható azonban az is, hogy számos izlandi tűzhányó esetében már időszerű a következő vulkáni kitörés. A Katla, ami évszázadonként átlagosan 1-2 kitörést produkál, legutoljára 1918-ban működött, a Hekla az elmúlt fél évszázadban tízévenként tört ki, legutóbb 2000-ben. A Bárðarbunga esetében is várható a következő kitörés, hiszen közel 100 éve alszik, és ez hosszú idő a korábbi aktív életét tekintve. A legrosszabb esetben az is elképzelhető, hogy egyszerre vagy közvetlenül egymás után fognak működésbe lépni ezek a vulkánok. Fel kell erre is készülni! Tudni kell Európának, hogy a vulkáni működés a Föld természetes „életjelenségei” közé tartozik, és ezeknek különféle távoli hatásaik is lehetnek. A múlt egyértelműen erre tanít, az 1783–84-es események erre tanulságos példát adtak. Hogyan lehet erre felkészülni?
A vulkanológiának megvannak az eszközei, hogy egy-egy tűzhányó kitörését előre lehessen jelezni. Ez azonban nem minden esetben egyértelmű, és nagy kérdés, hogy ezt mennyire előre lehet megtenni. A Hekla például arról híres, hogy a heves kitörése előtt csupán egy órával ad jelzéseket, csak akkor indulnak el a földrengések. Ez nagyon kevés idő, tekintve azt, hogy e gyönyörűséges hegy a turistáknak is kedvelt célpontja. Annyit tudunk, hogy a vulkán felszíne emelkedik, tehát 2000 óta egyre növekszik alatta a nyomás, ami egyszer csak egy hirtelen robbanásos kitörésben fog feloldódni. A többi kitörésre váró vulkán esetében valószínűleg már néhány hónappal vagy héttel a kitörés előtt megindulnak az egyértelmű jelek. Az azonban megjósolhatatlan, hogy mekkora lesz a kitörés, hogy annak a vulkáni hamufelhője vajon eljut-e majd Európa fölé, hogy okoz-e majd újra kaotikus helyzetet. A társadalomnak azonban számba kell venni minden lehetőséget. A szakemberek, a vulkanológusok meg tudják adni, hogy mi történt a múltban, és milyen lehetőségek várhatók.