„Ahol a csend még hallható”

A Cserehát kedves lankáin, dombjain, szelíd völgyeiben kóborlunk, és ahogy haladunk északra, a szlovák határ felé, egyre magasabbak a dombok a Bódva és a Hernád között tölcsérszerűen kiszélesedő, hatszáz négyzetkilométernyi területen. Mígnem, Szalonna fölött, már több mint félezer méter magasra tör – magyar mértékkel ez tekintélyes „szám” – a Szárhegy egyik csúcsa.

Az itt lakók szerint Cserehát viszonylagos elzártságából fakadnak mindennapi életük előnyei és hátrányai egyaránt. Hátrány: az apró falvakban kevés a munkahely, komoly iparosítás sohasem történt e környéken, ezért a történet a szokásos, a fiatalok mennek a munka után, a falvak meg elnéptelenednek. (A Cserehát apró falvaiban és városaiban közel százezer ember él.) Másik oldal: a térség turisztikai szakembereinek kedvenc szlogenje is teljes mértékben igaz, jelesül: „Csereháton még a csend is hallható.” Meg is állunk az út mellett, és hosszan élvezzük a csereháti csendet. Csupán a harang kong valamelyik festői szépségű falucska legnagyobb valószínűséggel görög katolikus templomában – amelyek az ország más térségeihez viszonyítva jóval gyakrabban fordulnak elő a Csereháton, és többnyire a falucskák legmagasabb pontján felügyelik kettős keresztjeikkel a „rendet.”

Zaj- és fényszennyezett világunkhoz képest további újdonság, hogy itt látni a csillagokat, látni a fényeket. Valamelyik nap a Cserehát szívében, pár kilométernyire a Gagybátorban található vadászháztól másodmagammal ültem egy magaslesen, és pár percig azt hittem, tűz ütött ki az erdőben, holott csak a hold jött fel óriási vörös fénnyel. Városi ember szeme elszokott a zavartalanul ragyogó csillagoktól is, és a zörejek is mások: tisztán hallottam a vadmalacok röfögését, az ágak reccsenését, majd hirtelen erőteljes ugatás nyomott el minden más zajt, nem kóbor kutya lohol a közelben, őzbak tétette közhírré valamely fontos gondolatát a többi csereháti páros ujjú patás számára. A Cserehát évről évre több vadászt fogad, és ha valaki úgy gondolja, hogy ez nem tisztességes sport, mert az őznek, vaddisznónak nincs puskája, bélelt kabátja, pálinkája, akkor csak üljön ki a lesre januárban, mínusz tizenöt fokban; egyrészt megtanulja, hol lakik a magyarok istene, másrészt rájön, hogy a vadászembert is próbára teszi, áldozatvállalásra készteti szenvedélye.
És arrafelé még távolról sincs vége az „érdemek” felsorolásának. A már említett viszonylagos elzártságnak köszönhetően nem történt meg a tájrombolás – mint az ország számos pontján –, megmaradt a Cserehát természetei szépsége, a rég elfeledett évszázadok építészeti és kulturális öröksége. Az utazó összefüggő tölgyeseket – a névadók is „ők” lettek, a cseres-tölgyesek –, akácosokat, fenyőerdőket, tisztásokra kitett méhkaptárokat, legelésző gulyákat, szőlőtőkéket, borospincéket láthat. Árpád-kori körtemplomok és fa haranglábak, Anjou-korabeli templomocskák, kuruc várromok, reformkori kúriák, évszázados, faragott fatornácos, hatalmas portájú parasztházak mellett kapirgálnak és napfürdőznek a tyúkok, libák. Egykor impozáns kolostorok, földvárak romjai emlékeztetnek a szorgalmas ősökre és figyelmeztetnek a múló időre.

A tájegység a falusi turizmusra teremtetett – Budapesttől sincs messze, Miskolcig ráadásul autópályán lehet menni, utána még harminc-negyven kilométer az úti céltól függően. Ezt egyébként már sokan felismerték, és létezik már csereháti sikertörténet is, Szanticska. A falucska az 1980-as évek végére kihalt, ám ekkor telepedett le itt Pál István, aki „megmentette” a falut, és munkahelyeket teremtett, fáradozása elismeréseként később Európa Falufejlesztési Díjat is kapott. A szépen felújított üdülőfaluban a látogatók kipróbálhatják a kenyérsütést, a szövést, a fazekasságot, a fafaragást vagy a kovácsmesterséget. Az ilyen kezdeti sikerekre alapozva, négy éve indult el a csereháti kézművesprogram, és közel tucatnyi településen lehet megismerkedni felnőtteknek és gyerekeknek a fentieken túl akár a gyertyaöntés vagy a kosárfonás, rönkfabútor-készítés, avagy a vályogvetés, a papírmártás rejtelmeivel. (A kézműves házak emellett megpróbálnak eladható termékeket is előállítani.) Az érdeklődés egyre nagyobb, a fogyasztó társadalomba belefáradt, a szintetikus anyagok használatának kiszámíthatatlan következményeitől kissé megijedt emberek érdeklődése a természetes anyagok felé fordult az elmúlt években. Minden nyáron egyébként – például Irotán, Gagyvendégiben – erdei iskolák és nyári táborok indulnak a gyerekeknek.

A Cserehát kiváló terep gyalog- és kerékpártúrákra is – nem véletlenül használtuk a kedves lankák, szelíd völgyek kifejezést, idősebbek számára is akad megfelelő útvonal. Az Országos Kék Túra útvonala félszáz kilométeres szakasszal szeli át a tájat, s érdemes végigmenni a Cserehát turistája elnevezésű, több mint száz kilométeres, piros sávval jelölt útvonalon, amely tizennyolc eldugott csereháti településen halad át. A vízi turizmus hódolói is találnak maguknak elfoglaltságot, a keleti „határfolyó”, a Hernád immár a vízi kirándulások egyik legkedveltebb terepe, és az ország egyik legnagyobb hegyvidéki víztározója, a Rakaca-patak felduzzasztása révén kialakított tó pedig horgászparadicsom.

A Cserehát nem csupán Árpád- és Anjou-kori kistemplomokban és reformkori kúriákban végtelenül gazdag, hanem itt található a magyar barokk egyik legjelentősebb alkotása is, a kilencvenkilenc szobás edelényi L’Huillier-Coburg-kastély. A több mint százszobás épületkomplexumot – amely felújítása jelenleg is zajlik – gyönyörű kovácsoltvas kerítéseivel, hatalmas kertjével, különleges faliképeivel a fertődi kastély után a második legjelentősebb barokk rekvizitumnak tartják. A kúriák közül különösen a klasszicista Vendéghy-kúria tetszett, amelyet Vendéghy Pál, Abaúj vármegye alispánja építtetett 1822-ben, később a Hedry családé lett; egyik lányukról itt festette Szinyei Merse Pál a Lila ruhás nő című festményét.

Hasonló spirituális élményt nyújt – a szintén felújítás alatt álló – felsővadászi Rákóczi-kastély, ezt a XVI. században építtette a család gazdagságát megalapozó Rákóczi Zsigmond, a főúr e faluban született, és itt is halt meg. 1713-ban elkobozták a nagyságos fejedelemtől, II. Rákóczi Ferenctől, aki köszönte, és nem kért a Habsburgok kegyéből, ezért vagyonának megtartása helyett inkább a rodostói száműzetést választotta. Tapasztalataim szerint történelmi alakjaink közül talán ő örvend a legnagyobb tiszteletnek ezen a hamisítatlan „kuruc vidéken”, egyik legszebb mellszobra az encsi polgármesteri hivatal előtt található. És aki még kulturális élményekre vágyik, ugyanitt, Encsen rendezik meg minden nyáron a nemzetközi képművészeti alkotótábort, és az egy kilométerre lévő Forrón található a néprajzi örökség szép gyűjteménye, az Abaúj Múzeumban. Vagyis minden együtt van itt a teljes kikapcsolódáshoz.

 

A bobajka íze

Ha az élet további örömeiről van szó, nem szabad kihagyni a jellegzetes csereháti italokat, ételeket. Szőleje sokaknak van errefelé, és különösen híresek a környék barackosai, amelyekből világszínvonalú pálinkát készítenek. Az ételek arról is tanúskodnak, hogy a történelem során sok ruszin bevándorló telepedett le (akad falu, Gadna, amelyet még a II. világháború előtt is Oroszgadnának neveztek), ilyen ruszin – eredetileg karácsonyi étel – a bobajka, amelyet szikkadt kifliből készítenek, ám azért vaníliás tejjel, tojással, majd mákkal, túróval ízesítenek, de ilyen a tejből, tojásból készített szirka is.

Általános információk
Csereháti Turisztikai Információs és Szervező Iroda
Edelény, Belvárosi út 1.
Tel.: (36) 48-525-002
E-mail: cserturinfo@axelero.hu

Szállástippek
Jó szívvel ajánljuk a falusi vendégfogadó helyeket.
Felsőgagy – Kastély Vendégház, Irota – Talentum Vh., Homrogd – Makonyi Vh., Andrástanya –Safi Vh., Kerezstéte – Kaptár Vendégfogadó, Hernádvécse – Nagytanya Vh., Tornaszentjakab – Gémes Vh., Szanticska – Alföldi-Csorvási Vh., Tomor – Aranyfácán Vh., Krasznokvajda – Petruska Vh., Hídvégardó – Fagyöngy Vh., Galvács – Mária Vh., Abod – Gecho Vh.