Aki Bodrum vizét issza…

 Aki a Szalmakisz-forrás vizét issza, kétneművé válik – tartja egy régi hiedelem. A Bodrum (ókori nevén Halikarnasszosz) helyén feltörő forrás névadója volt ugyanis az a nimfa, aki nemcsak hogy beleszeretett Hermész és Aphrodité gyermekébe, de olyannyira magához ölelte a vizében megmártózó 15 éves fiút, hogy testük eggyé vált. A kétnemű lény neve – ha valaki még nem találta volna ki – Hermaphroditosz.

De egy másik főnevünk is innen származik: a mauzóleum, amely a perzsák előtt itt uralkodó Mauszólosz fejedelemről kapta a nevét, kinek emlékére hatalmas épületet emelt nővére és hitvese (aki történetesen megint csak egy személy volt). Mindebből ma már alig valami látható, de az Égei-tenger üdülőparadicsomába érkezők aligha búsulnak ezen. Inkább látogatják a hűs partokat, a vendéglőket és a diszkókat.

Az öbölben csendes a víz

A szállodák szépen kivitelezett épületek, jó beosztású, tiszta szobákkal, csábító medencékkel. A tengerparthoz, ahol a napernyő és a fekvőhely is ingyenes, kisbuszokkal szállítják az utazókat. A nagy hullámok ugyan nem jutnak be az öblökbe, de a szél – a szörfösök örömére – mindig fúj. A víz selymes, átlátszó, élvezni leginkább az őszi hónapokban lehet.

Az ételek íze is ilyenkor esik talán a legjobban, amely nagyjából olyan, mint amit Magyarországon is megszoktunk, és az árszint is hasonló. Annyi a kivétel, hogy a menüsorból hiányzik a disznóhús. Van viszont helyette millió fajta tengeri herkentyű. A halvendéglő negyedben külön szertartása van az étkezésnek: az elfogyasztani kívánt csemegét a szomszédos halasnál kell megvenni, majd a vendéglőben azt nyolcszáz forint értékű líráért sütik ki a számunkra. A gasztronómiai élményeket csak fokozza, hogy a piacon a hagyományos gyümölcsök mellett olyanokkal is találkozhatunk, amelyeknek még magyar nevük sincs…

Bodrum éjjel-nappal bohém, szórakozó és szórakoztató város. Igaz, hogy nyaranta több külföldi turista látogatja, mint Budapestet, de az utcán hömpölygő tömeg többsége török – sokuk Nyugat-Európában dolgozik, csak nyaralni ugrott haza. Jómódúak, vidámak, illedelmesek, tiszták. Az utcán (rosszmájúan azt is mondhatjuk: ha előtte nem járt arra magyar) egy eldobott csikk sem található. Más kérdés, hogy az egymást követő diszkók – amelyek között ötezres befogadóképességű is akad – másfajta „anyaggal” jól el vannak látva, de atrocitásról így sem hallottam. A bulizás és a hazatérés teljesen biztonságos. A parton húsz kilométer hosszan kis mikrobuszok járnak tízpercenként egész reggelig, fuvardíjuk magyar pénzben 450 forint.

A Bodrumi Kastély

A cigaretta drágább, mint itthon, a ruha viszont olcsóbb – főleg a márkautánzatok. A hamisítványoknak többféle verziója van. A drágábbak tökéletesen hasonlítanak az eredetihez, azt mondják, azért, mert ugyanabból a gyárból kihozott anyagból készülnek. Persze a hagyományos török termékek tarolnak, így az idegenvezető is a Gold Centerbe, valamint egy isztambuli bőrgyár divatbemutatójára viszi a turistákat – a Bodrum jelképének számító Szent Péter-erőd helyett. S nem azért, mert ott kap rabatot, hanem mert a 40 fokos hőségben kinek van kedve lépcsőket járni. (Pedig a johanniták kikötő fölé magasodó, teljesen épségben maradt vára – amelynek köveit az ókori világ hét csodája közé tartozó halikarnasszoszi mauzóleumból emelték ki – megér két napot. Nemcsak a bazár miatt, hanem azért is, mert a Víz Alatti Archeológiai Múzeumba gyűjtötték össze a Földközi-tengerből kihalászott régi bárkák maradványait és rakományait. Nem csupán a mesés kincseket tekinthetjük meg, de azt is, miből készültek a fegyverek a vaskor előtt.)

Azonban aki régi kövekre kíváncsi, találhat amúgy is bőven, hiszen a városkapu kereken 2500 esztendős. Igaz, eléggé romos állapotban, mert Nagy Sándor meglehetősen nehezen foglalta el a perzsáktól, és ez kissé idegessé tette az akkor 22 esztendős világ urát, úgyhogy a mauzóleumon kívül mindent leromboltatott. Persze a görögök építettek itt épp eleget, s így a 14 ezer főt befogadó színházuk még ma is ép (más kérdés, hogy egy férőhely, a korabeli testméretet alapul véve, csak 40 centiméter széles), sőt szabadtéri koncerteket is tartanak benne.

Nagy Sándort is túlélték

Aki Törökországban híresség, az biztos megfordul itt, sőt a 20. század legnagyobb sztárja, a török Elvis Presley (eredeti nevén Zeki Müren) is itt élt. Az egykori házában berendezett múzeum ma zarándokhely, ahol a rajongók megtekinthetik az énekes hosszú, lebernyeges ruháit, szoknyáit.
Egy szó, mint száz, ebben a mai bodrumi vízben is lehet valami…

Non V. György