Az északi Kis London

Ami azt illeti, Stockholmnak, ahonnan útnak indultam, még több neve van: a Tölgy, a Mälaren Gyöngye, Észak Velencéje és nem utolsósorban körzeti telefonszámáról: „08”. A Göteborgba látogató stockholmit ezért félig tréfásan „nullanyolcas” névvel is illetik a helybeliek.

Göteborg kikötője sokáig volt Svédország kapuja Nyugat felé. Manapság a régi kikötő és a dokkok folyamatosan alakulnak át lakónegyedekké, a nagy teherszállító hajók pedig kint a nyílt tengeren rakodnak. Csupán az óriási utasszállító kompok és a kisebb sétahajók kötnek ki a Göta Älv-híd és a Göta folyó torkolatához közel eső, zöldre festett, vasszerkezetű Älvsborgsbron híd között.

A nyüzsgő életvitele ellenére is kisvárosi hangulatú, élhető Göteborgban tizenhét múzeum, huszonöt színház és harmincnyolc mozi kínál szórakozást. Közülük a Szépművészeti Múzeum (Konstmuseet) Rubens, Van Gogh, Rembrandt, a francia impresszionisták és modern művészek alkotásai mellett a világ legnagyobb skandináv művészeti gyűjteményének ad otthont.

A várost az egykor nagyhatalommá vált Svédország királya, a 30 éves háború protestáns hadainak vezére, II. Gusztáv Adolf király alapította 1621-ben. A dán és norvég harapófogóba szorított, stratégiai fontosságú várost a vallási zavargások és üldöztetések elől menekülő hollandok építették fel. Az erős várfalakkal, várárokkal és bástyákkal – Skansen Lejonet (Oroszlán Bástya) és Skansen Kronan (Korona Bástya) – körülvett Göteborg az 1600-as évek végére Észak-Európa legjobban védett erődítménye volt. Ekkortájt a nagyhatalmi törekvések ösztökélte költséges háborúk miatt elszegényedett Svédország gazdaságának a helyreállítására a nemzetközi kereskedelem jelentett megoldást. A sikeres holland és angol társaságok példájára 1731-ben megalakult az első svéd Kelet-indiai Társaság, és 1732-ben útra kelt az első vitorlás is Kínába.

Az I. Frigyes király nevét (Fridericus Rex Sueciae) viselő hajó a rá következő évben értékes rakománnyal megrakva tért vissza. A selyem, a porcelán, a fűszerek, a tea és az arrak (puncs) rakodása népünnepélyszámba ment, miközben egzotikus fűszerek, a „jó világ” illata terjengett Göteborg fölött. Az árut a társaság székhelyén, a Kelet-indiai Társaság házában (Ostindiska Huset) sorra kerülő árverés előtt a mai Sjömagasinet helyén álló raktárban tárolták.

Az 1700-as évek végi Svédország jóléte és „kultúrországhíre” a Kelet-indiai Társaságból befolyt pénzből alapozódott meg. A Kelet-Indiát járó hajók 1731–1813 között 132-szer járták meg Kínát: rossz idő, vagy különböző navigációs problémák miatt csupán nyolc út végződött balul. Az egyedüli megmagyarázhatatlan szerencsétlenség 1745. szeptember 12-én történt, amikor a Kínából visszatérő „Götheborg” kilencszáz méterre a kikötő bejáratától zátonyra futott, és elsüllyedt. Az értékes rakomány egy részét már a rá következő évben kiemelték, a teát megszárították és eladták. A felszínre hozott tárgyakból állandó kiállítást rendeztek a Norra Hamngatanon levő Városmúzeumban, az egykori Ostindiska Huset épületében.

A hajóroncsot 1986-ban felmérték, és a Hisingen szigetén levő Eriksberg-daruhoz közeli dokkban, eredeti tervrajzok alapján újra felépítették. A „Götheborg III Ostindiefararen” névre keresztelt, 58 méter hosszú és 11 méter széles vitorlás, fedélzetén nyolcvanfőnyi személyzettel – rövid stockholmi látogatás után –, tavaly ősszel Kínába indult.

Göteborg arculata az évszázadok alatt többször is kényszerűségből megváltozott, mivel a faházakból álló városban jó néhányszor tűzvész pusztított. Ugyanakkor az iparosodással és az élénk kereskedelemmel együtt a város lakossága is növekedett. Az erődöket lerombolták, a csatornákat a Nagy Kanális és a várárok kivételével betömték. A legrégebbi időkből csupán a két bástya, a Skansen Kronan és a Skansen Lejonet, illetve a Göta folyó torkolatát védő Új-Älvsborg erőd, valamint a Torstensson-palota maradtak meg az utókornak.

A széles sétányokkal behálózott, modern Göteborg az 1900-as évek elején alakult ki. Az akkoriban 120 000 lelket számláló város – Svédország legnagyobb hajógyárával és kikötőjével – fontos tengeri kereskedelmi és hajózási központ volt, ahol az akkortájt megalakuló ipari vállalatok: a Volvo, a csapágygyártó SKF és a fényképezőgépeivel világhírnevet szerzett Hasselblad teremtettek munkalehetőséget. Manapság viszont szinte már csak a megdermedt Eriksberg daruk és a kontinensre tartó kompok kikötője emlékeztet a múltra. A régi dokkokat leszerelték, az egykori hajógyárak helyén új városrész nőtt ki.

A turisták örömére Göteborgban a látnivalók nagy része gyalogjárásnyi távolságra van egymástól. A hangulatos sétautcák mentesek a nagyvárosokra jellemző nyüzsgéstől, a villamosok pedig a csatornákon átívelő hidakon, széles sétányokon és tágas parkokon át közlekednek. A város környékén lévő látványos kastélyokhoz, erődökhöz és a Göteborgtól északra fekvő Bohus tartomány gránitsziklákból összerakott szigettengerén levő „nyaralóparadicsom” szigeteire a központi kikötőből, a Göta Älv-hídhoz közel eső Lilla Bommenből induló hajóval juthatunk át. Innen indulnak a Göta Älv torkolatát az 1600-as évek óta őrző Elfsborgs erődhöz is a sétahajók. (Az út 30 percig tart.)

A kikötő egyik partján óriási ajakrúzsra emlékeztető irodaépület, a Läppstiften (Lars Erskin tervezte) tetején, 86 méteres magasságban nyitott, panoráma kilátású kávézó (Göteborsutkiken) garantál felejthetetlen időtöltést. A szemközti parton az 1994-ben elkészült, hajó formájú Göteborg Opera monumentális épülete áll. Előcsarnokában röplabdapálya nagyságú donációs dokument őrzi az építkezést pénzelő 6400 alapító és adományozó nevét.

Az Operához közelebb eső „Packhuskajen” partrészen található a világ legnagyobb „úszó” hajómúzeuma, a Maritima Centrum. A kiállított 15 hajó között tengeralattjáró torpedórombolóra is rácsodálkozhat a nézelődő.

A vendégkikötőből az Östra Hamngatan utca vezet Göteborg politikai-adminisztratív központjába, a II. Gusztáv Adolf térre. Közepén a névadó király, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem sógorának a szobra is mintha ezt mondaná: „Itt legyen a város!”

Gusztáv szobrától balra, alig kődobásnyira fekszik Észak-Európa legnagyobb üzletkomplexuma, a modern Nordstan bevásárlócentrum. Jobbra, a Tőzsde épülete mögött, a Krisztina-templom a csatorna partján áll. Az 1748-ban elkészült épületet „német templom”-nak is hívják, a tornyában 8.00, 12.00, 18.00 és 20.00 órakor megszólaló harangjátékot 42 harang szolgáltatja. A szomszédos Városmúzeum (Stadsmuseum), amelynek az egykori Kelet-indiai Társaság 1762-ben elkészült épülete ad otthont, Göteborg kultúrtörténeti múzeuma. Itt látható Svédország egyedüli (kiállított) vikinghajója.

A belvárosban titkos föld alatti folyosók fölött folyik az élet. A „Katakombák” járatait a várfalakkal körbevett városvédő katonák használták az 1600–1700-as években. A háborús idők multával ravatalozónak, hullatárolónak és halraktárnak használták a nyáron is hűvös folyosókat. A bejárat Göteborg „alvilágába” a Kungsgatan végén, az államalapító Gustav Vasa fiáról, IX. Károlyról elnevezett Carolus Rex bástya-erődítmény maradványaiból nyílik.

A népszerű Östra Hamngatan a Kungsportsplatsen térbe torkollik, ahol a 2. szám alatt lévő Turistainformáció-irodában ingyenes térképekkel és programfüzetekkel szerelheti fel magát az utazó. A tér túlsó oldalán, a Stora Hamnkanal-csatorna partján áll az 1886–1889-ben épült nagy vásárcsarnok, a Saluhallen épülete. Itt szállhatunk fel a XVII. században épített vizesárok-hálózatot körbejáró Paddan (varangyos béka) nevet viselő, lapos fenekű városnéző hajókra is.

A 40 méter széles és közel egy kilométer hosszú, vendéglőkkel és kávézókkal szegélyezett, népszerű találkozóhelynek számító Kungsportsavenyn, közismert nevén Avenyn különlegessége, hogy télen az úttest alatt húzódó csőrendszeren keresztül fűtik. A Valandtól az Avenynen továbbhaladva a Götaplatsen térre jutunk. Közepén szökőkút áll, Carl Milles Poszeidón-szoborcsoportjával gazdagítva. A tér Göteborg kulturális központja: itt található a Szépművészeti Múzeum, a világ legnagyobb, északi művészeteket – többek között Carl Larsson, Bruno Liljefors, Anders Larsson, P. S. Kröyer és Edvard Munch festményeit – bemutató múzeuma, a fényképművészetet támogató Hasselblad-centrum, a Városi Színház és a Városi Könyvtár.

A Götaplatsen térrel együtt az 1923-as világkiállítás alkalmával avatták fel Észak-Európa legnagyobb vidámparkját, a közeli Lisebergs Nöjesparkot. A nyolcvanéves intézmény az ország leginkább látogatott – 2004-ben 3,3 millióan váltottak jegyet – turistaattrakciója. Újdonsága az „Ágyú”, amely 3 másodperc alatt 75 km/óra sebességre gyorsít fel, hogy egy 20 m magas hurokban a súlytalanság állapotába kerüljön a bátor látogató.

A Világkultúra (Världskulturmuseet) Múzeum azoknak ajánlott, akik a világ bármely táján otthonosan érzik magukat, és hisznek az egyetemes jövőben, míg a Svédország nemzeti tudományos központjának számító Universeumban a különleges madarak, halak, egzotikus kajmánok, cápák, papagájok, mérgező békák között járkálva fedezhetjük fel mindazt, ami kisebb, avagy nagyobb az embernél, a kozmosztól egészen a természet legkisebb alapkövéig.

Ha a Valand épületétől nem az Avenynt, hanem a Vasagatant választjuk, rövid séta után a Haga városnegyedbe érünk, amely 350 év alatt gyéren lakott fakunyhótelepből brutális nyomortanyákon keresztül vált népszerű városrészé. Olyanná, amely kisvárosi hangulatával, régi házaival, fáival, parkjaival visszaröpíti a látogatót a múltba.

A legtöbb élettel mégis a Haga-parkba vezető Haga nygata utcácskán és a Husargatanon – Huszár utca – találkozunk. Neve onnan ered, hogy a svéd trónörökös huszárjai állomásoztak 1881-ig az utcában levő egykori kaszárnyában. Az itt található, népszerű Kafé Husaren kávézó különlegessége a koszorú nagyságú péksütemény, a „haga-bullen”. A keresztező kis utcákba pedig azért érdemes betérni, mert különösen a naplemente időszakában kifejezetten kellemes látványt nyújt a szomszédos Skans-parkban álló Kronan Skansen bástya tornyán lévő aranyozott korona.

Ismét a belváros felé fordulva, rövid séta után a Järntorgetre, a Vas térre érünk. Innen mindenképpen érdemes átkelni a Rosenlunds kanalen fölött vezető hídon, betérve a csatorna partján álló, meredek tetejű, templomhoz hasonlító sárga téglaépületbe. Elnevezése korántsem véletlen: az 1874-ben épült Feskekôrka, vagyis a Haltemplom halpiacként működik. Tervezője a norvég „árboc-templomokból” inspirálódott, amit a gótikus stílussal kevert meg. A szemünk után a gyomrunknak is juthat különlegesség, ha betérünk a piacon található étterembe, és elfogyasztjuk a helyiek egyik kedvenc ételét, a mindenhol kapható, lazaccal készült szendvicset (baguette med gravad/rökt lax). Ha a hosszú séták után igazi svéd ízekre vágyunk, mindenképpen kérjünk ikraszószt (romsås) hozzá!

 

Sportos nyár

A sportvilág figyelme az idén nyáron Göteborgra irányul. Az 1995-ben sikeresen megrendezett atlétikai világbajnokság után a város most a szabadtéri atlétikai Európa-bajnokságnak ad otthont. A versenyek színtere (augusztus 6–13. között) Skandinávia legnagyobb stadionja, az Ullevi. Ugyanitt kerül sor az idén tizedszer megrendezett Világ Fiataljainak Játékára (július 7–9. között, 15 országból 3000 résztvevővel) és az 1500 csapat részvételével megrendezett ifi-labdarúgóbajnokság, a Gothia-kupa megnyitójára (július 16–22. között). A világ minden részéről összesereglett fiataloknak a város utcáin és terein szerveznek zenés szórakozási lehetőségeket.

 

Kisvárosi mamutok

A nemzetközi léptékkel kisvárosnak számító Göteborgot olyan cégek fémjelzik a világban, mint az acél csapágyairól híres SKF, azt innen induló és a városban ma is üzemet fenntartó Volvo, valamint a fényképezőgépeivel méltán nemzetközi elismerést szerző Hasselblad. A cég világhírnevéhez nagyban hozzájárult, hogy 1969. július 20-án Hasselblad fényképezőgépet vitt magával – az űrruhájához erősítve – a Hold felszínére elsőként lépő amerikai Neil Armstrong. Az asztronauta visszatérve magával hozta az egyenként 150 képet tartalmazó három filmtekercset, miközben a felesleges súlynak számító fényképezőgépet valahol a holdfelszín Nyugalom-tengerében hagyta. Érdekes adat: az amerikai űrhajósok 1969 és 1972 között 12 Hasselblad kamerát hagytak a Holdon.

 

Legendás látogatók

Nagyot téved, aki azt gondolja, hogy az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején Göteborg egy isten háta mögötti vidéki porfészek volt. Sőt a város több illusztris vendéget is fogadott abban az időben. Közéjük tartozott egy dél-amerikai szabadsághős és két későbbi francia király.

Francisco de Miranda, a dél-amerikai spanyolellenes szabadságharc vezető alakja a felszabadító háború kirobbanása előtt ezredesként szolgált a spanyol király hadseregében. Kuba kormányzója volt, és harcolt az észak-amerikai függetlenségi háborúban. A nőcsábász hírében járó Miranda hontalan menekültként járta Európa királyi udvarait. 1787-ben orosz útlevéllel, Nagy Katalin cárnő ajánlásával érkezett Svédországba, ahol mindössze néhány hetes göteborgi tartózkodás után szenvedélyesen beleszeretett Cleo Koskull bárónőbe, a város leggazdagabb polgára, a korosodó John Hall fiatal feleségébe.

A Simon Bolivár és Miranda vezette szabadságharc során felszabadított Venezuelában, Kolumbiában és Ecuadorban keringő monda szerint a három ország kék-sárga-piros (a kék szemek, az aranyszőke haj és a piros ajkak) zászlajának színei tisztelgést jelentenek a szeretett svéd asszony emlékének. Igaz, a színválasztás története körül számos más anekdota is kering.

A francia forradalom után a Bourbon hercegi-fejedelmi család hercegei európai udvarokban kerestek menedéket. 1804-ben Artois grófja néven a későbbi X. Károly francia király, 1807-ben pedig Provence grófja néven a későbbi XVIII. Lajos járt Göteborgban. Lajos kíséretében volt többek között Angouléme hercegnője, a forradalom alatt kivégzett XVI. Lajos és Maria Antoinette egyetlen lánya, Maria Theresia Charlotta.

Franciaország leendő királyai Nils Ehrenström városparancsnok vendégszeretetét élvezték. Marianne Ehrenström asszony Angouléme hercegnőjétől egy kis, hímzett szövetdarabot kapott ajándékba, amelyet édesanyja, Marie Antoinette hálóingjéből vágott ki, amit az a kivégzése előtti éjszakán viselt.
Az 1809-es, vereséggel végződött orosz–svéd háború után a svédek kénytelenek voltak csatlakozni az angol blokádhoz, és Göteborg, mint Svédország nyugati kapuja, egy csapásra a történések középpontjába került. Napóleon ugyanis megtiltotta a leigázott és szövetséges országoknak, hogy angol termékeket importáljanak. Miközben a svédek hivatalosan kemény „blokád-arcot” mutattak, az angol ügynökök a göteborgi partokhoz közeli szigeteknél, a Vinga (a göteborgi szigetvilág legszélső tagja) körül horgonyzó angol flotta védelme alatt bonyolították le az üzleteiket. Az esetenként 300 hajót is meghaladó flottából a leghíresebb az a Victory volt, amelynek fedélzetén Nelson admirális – 1805-ben, a trafalgari ütközetben – életét vesztette. Göteborgban nyüzsögtek az angol tisztek, kereskedők és ügynökök: a város egy második Londonhoz lett hasonlatos. A csempészek a Göteborg és Mölndal közti magas dombokon felállított kilátótornyokról leadott fényjelekkel kommunikáltak a hajókon levőkkel. A városba özönlöttek a kalandorok, és aki csak tudta, kihasználta a kedvező konjunktúrát. A hajósok meggazdagodtak, polgárokká váltak, viszont aki nem volt elég ügyes, az csak átmenetileg élvezhette a fellendülést: a blokád megszűntével Göteborg gazdasága összeesett, mint a habos torta az esőben.

 

Csillagos

Mivel a svéd konyha nem tartozik a fő divatdiktátorok közé, kevesen gondolnák, hogy Göteborgban több étteremben is rendkívül kellemes gasztronómiai élményben lehet része az utazónak. Pedig az utóbbi kilenc évben Svédországban hétszer kapta meg göteborgi szakács az Év szakácsa címet. A fantasztikus alapanyagok és nem utolsósorban a svéd szakácsválogatott sikerei következtében pedig a svéd étel ma már messze több, mint az ősi főtt hal fehér szószba fullasztott főtt burgonyával.

A minőségre jellemző, hogy Göteborgban a Michelin Guide Rouge négy egycsillagos éttermet jegyez. A 28+, a Basement, a Fond és a Sjömagasinet közül az utóbbi az Älvsborg hídhoz közel, a Kelet-indiai Társaság vízbe vert cölöpökre emelt tengerparti raktára helyén áll. A 200 éves fadarabokat 1981-ben szétszedték, elszállították, megszárították, újragyalulták és hornyolták. Az újra felépített házat kibővítették egy konyhával, és 1984-ben megnyitották a ma már nemzetközi hírű „Restaurang Sjömagasinet”-et.

Alex-Zsolt Hegedűs