Baltazár betevegelt a várba

Miközben a pénzzel rendelkezők többsége a válság idején, képletesen szólva otthon számolja vagyonát, néhány olyan megszállott is akad, aki a régi elvet követve, éppen a nehéz időkben látja értelmét a beruházásnak. Közéjük tartozik Zsidai Roy gasztromisszionárius, aki az elmúlt néhány évben olyan felsőkategóriás helyekkel gazdagította Pestet és Budát – ezen belül a Várnegyedet -, mint a Spiler a Gozsdu udvarban, az ÉS a Kempinskiben, a Pest-Buda, a 21 és most a Baltazár a Várban.

A poén az, hogy nem egy sztenderd kiteljesedését látjuk, nem egy főúri gyorsétterem, vagy étteremlánc kialakulásának lehetünk tanúi, hanem olyan karakteres evő és ivó, de főként társasági helyek jöttek létre, amelyek mindegyike más arculati és gasztronómiai elemekből építkezik. Közös szál természetesen itt is akad: a minőség, amit az is garantál, hogy a Zsidai családi vállalkozás munkatársai a séftől a pincérig csereszabatosak, vagyis bármikor, bármelyik étteremben, bistroban bevethetők.

Baltazár ugyan némi hendikeppel indul a Várban, hiszen az Országház utca Szél Kálmán tér felé eső végében található rövid utcaszakasz nem a turisták hadától népes, ám ebből a hátrányból éppen a diszkrét báj, a csendes sziget jelleg kovácsol előnyt. Szóval aki a Baltazárba indul, úgy érezheti magát a kerthelyiségben, a Várban, hogy a történelmi negyed egy egészen más, nyugodt arcát ismerheti meg. Más kérdés, hogy ott jártunkkor, egy sima hétvégén, olyan illusztris vendégek ültek az asztaloknál, hogy azt a Blikk címlapja is megirigyelné. Vagyis a Baltazár tényleg olyan hely, ahol el lehet kerülni a feltűnést.

Miközben a Romkocsma 2.0 jelzővel illetett Spiler mesebeli névadója egy igazi hetedik kerületi vagány, a történetfonás újabb csavarjaként Baltazár a nagy utazó, az ő rokona, aki a butikhotel lépcsőházában egy múlt századi hangulatú plakáton meg is jelenik – a Szaharában tevegelve. Az étterem jelképének számító szárnyas elefánt már többfelé is visszaköszön, jelezve, hogy a nagyvárosi bistrokból és fine dining éttermekből összegyúrt, bohém vendéglátóhely azoknak is kínál látnivalót, akik magányosan várakoznak az ételekre. Talán Baltazár személyiségéből ered, – lehet, hogy a nagy utazó nem whisky hívő – hogy a Baltazárban a gin kultúra is fókuszba került. Az általában ismert – vagyis kommersz – párlatok helyett itt a legjobb 10 ginből választhatunk és mellé szintén nem a hiperekben árult fantázia nélküli tonikot kínálják. A fűszernövényekre alapozó Fentimans már megjelenésében is mást ígér, mint a megszokott. Az ízéről már nem is beszélve… A tisztes italválaszték másik hangsúlyos eleme a kárpát-medence egyik legjobb 300-as szelekcióját felvonultató bortrezor, amely elvitelre is kínál a nemes nedűkből.

A mindenhol bevethetőség jó példája, hogy a Baltazár séfje, a különleges faszéntüzelésű kemence ura az a Litauszki Zsolt, aki a Spiller felfuttatásában vállalt jelentős szerepet. (A legmodernebb konyhai gépek sorát egy több, mint tíz féle formájú és így ívilágú krumplisütő gép is gazdagítja.) Nem véletlen, hogy a valódi – helyben sütött – lángos kenyér újjászületéséről gondoskodó Spiler után a Baltazárban a vékony tésztájú pizza megszállottjai érezhetik magukat a Mennyországban. De azok sem csalódnak, akik húsimádóként vágynak valami különlegesre, amikor a markáns ízvilágú onglet steaket rendelik, vagy egy lazább fogásként az ázsiai hangulatú tapas-szal, tonhal burgerrel indítják a Baltazárral tett gasztronómiai utazást.

é.m.z.