A budapesti Ferenciek terének mindig is megvolt az a megfoghatatlan pesti bája, amely már messziről lassításra készteti az embert. Nem véletlenül: mert miközben az Egyetemi Könyvtár impozáns palotájára újra és újra rácsodálkozunk, a régi fényét visszanyert Centrál Grand Cafe & Bar hatalmas üvegportáljai mögül áradó aranyló fények is óhatatlanul magukhoz vonzzák a járókelő tekintetét. Jelezve, hogy odabent a párizsi grand cafék hangulatát idéző belső tér, a halk beszélgetések meghittsége és egy kellemes gasztronómiai utazás élménye vár.
A Centrál nem véletlenül vált a főváros egyik ikonikus vendéglátóhelyévé: a belváros egyik legrégebbi irodalmi kávéháza 1887-ben nyitotta meg kapuit. A mennyezet és a falak díszítését Scholtz Róbert készítette, a hatalmas terek, a nyolc szalon, a játékszobák és a kávékonyha pedig már a kezdetektől egy nagyvonalú, klasszikus „grand cafe” világát teremtették meg.
A korabeli szellemi élet pesti központja
A kávéház a 20. század elején már jóval több volt, mint elegáns találkozóhely: a pesti szellemi élet egyik központjává vált. Festők, írók, tudósok és tanárok ültek itt egymás mellé. A nevezetes Tudós Asztalnál Gombocz Zoltán nyelvész, Eckhardt Sándor művészettörténész, Szekfű Gyula és Hóman Bálint történész beszélgetett, miközben a Kerek Asztalnál Kiss József szerkesztette a Hét című lapot. 1908-tól itt talált otthonra a legendás Nyugat is — amely 1920-ban, a New York Kávéházból visszatérve ismét ide költözött. A Centrál törzsvendégei között a magyar irodalom legendás alakjai közül ott volt Ady, Karinthy, Móricz, Babits, Kosztolányi, Krúdy, Osvát, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Kaffka Margit, később Illyés Gyula, Tamási Áron és Veres Péter is. A Nyugat írói keddenként „Nyugat-zsúrra” gyűltek össze, szerdánként pedig az írónők tartották itt találkozóikat. A második világháború után sem szakadt meg a hagyomány: itt szerkesztették az első irodalmi folyóiratot, az Újholdat, így lett törzsvendég Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Szabó Magda, Mándy Iván, Örkény és Ottlik is.
A történelem azonban a budapesti kávéházakhoz sem volt kegyes: 1949-ben a Centrál is bezárta kapuit és a szocializmus évtizedei alatt egészen más funkciók követték egymást falai között. A fordulat a rendszerváltás után érkezett el: 1997-ben Somody Imre üzletember vásárolta meg az épületet, majd a századfordulós eleganciát újraálmodva, a belső teret hitelesen megőrizve nyitotta meg ismét 2000-ben a kávéházat. Nem pusztán restaurálva a múlt hangulatát, hanem kortárs értelmezést is adva neki. A csillárok fénye, a díszes falak és a nagyvonalú tér ma is a történelmi karaktert idézik, miközben a legnagyobb változást a tér „kivilágosodása” hozta: a korábbi patinás, de kissé komor sötét faburkolat helyét elegáns, világos panelek és tükrök vették át. Megmaradt ugyanakkor az antik bútorok, az eredeti pult hangulata és a nagyvilági csillárok is, amelyeket buja zöld növényzettel és finoman nosztalgikus, századfordulós hangulatot idéző dekorációval egészítettek ki. Mindezt úgy, hogy a bejáratnál elhelyezett zongora és a hegedűjátékkal együtt felhangzó muzsikaszó új dimenziót ad a helyiség atmoszférájának. A tágas utcafronti terasz, szemben az Ernst Galériával, pedig ma is azt a bohém pesti miliőt idézi, amiért érdemes megpihenni egy jó kávé mellett.
Kávéházi kultúra – újra értelmezve
A Covid alatti kényszerű bezárás után a Centrál életében is új fejezet kezdődött. Az új üzemeltető az Eventrend Group lett — az a csapat, amely a budapesti vendéglátás hagyományainak megőrzésében és megújításában már olyan ikonikus helyeken bizonyított, mint a Gundel vagy a New York Kávéház. Filozófiájuk lényege, hogy a minőséget megőrizve mutassák meg: egy történelmi, nagy presztízsű helynek nem feltétlenül kell az elérhetetlen luxusról szólnia. Lehet elegáns, mégis barátságos — olyan, ahol a gondosan megkomponált gasztronómiai élmény megfizethető keretek között érhető el.
A Centrál így ma is azt kínálja, amitől egy vérbeli kávéház igazán kávéház: a klasszikus atmoszférát, az időtlen eleganciát és a kellemes találkozások, beszélgetések örömét. Mindezt kortárs konyhával és friss gasztronómiai szemlélettel, amelynek részeként, a trendi brunch kultúra jegyében például egész nap rendelhetünk olyan ikonikus reggeli fogást, mint a Gombás, sajtos toast, vagy az új gasztrosztár a Shaksuka és persze a több változatban is kínált Eggs Benedict. Amelynek egyik legkedveltebb változata a Royal Benedict, a buggyantott tojás, ami az English muffinnal, bébiparajjal, aszalt paradicsommal, hollandi szósszal és füstölt lazaccal olyan fogás, amely egyszerre elegáns, ízletes és otthonos. Egy pohár frissen facsart narancslével párosítva ennél aligha kívánhatnánk tökéletesebb kényeztetést egy késői hétvégi reggel nyitányának, vagy épp egy meghitt este lezárásának.
A Centrálban tett látogatásunk során mi inkább a klasszikus fogásokat kerestük – és a hosszú ideig, lassan készített, kristálytiszta gyöngytyúkleves tökéletes nyitány volt ehhez. Következett a füstölt lazactatár, ahol a füstös íz nem elnyomta, hanem finoman kiemelte a lazac természetes zamatát. Ehhez társulva teremtett elegáns egyensúlyt a citrom frissessége, a kaporból és kapribogyóból érkező karakteres sós jegyek, valamint a crème fraîche krémessége.
Ezután a Centrál signature, vagyis jellegzetes fogásai közül választottunk és természetesen adta magát a kávéházi kínálatban is örök klasszikus, az ezerszer kóstolt rántott hús, ezúttal a Centrál bécsi szelet formájában. A tányér méretű és lapos, valamint a kisebb, de magasabb verzióból itt az előbbire szavaztak, de a kívül aranybarnára sült hús végül nem bizonyult rossz választásnak a dijoni mustárral készített bécsi burgonyasalátával és krémes tejfölös uborkasalátával társítva.
A főételek közül az egészben sült kacsacombot is megkóstoltuk, amelynek omlós húsa, ropogós bőre az almás–narancsos káposztával, az ízletesre sült burgonyával és a konfitált fokhagymával azt a parádés ízharmóniát hozta, ami után a messziről érkezett turisták is biztosan elégedetten csettintenek. Vacsoránk méltó lezárásaként pedig a ház egyik ikonikus, signature desszertjét, a Centrál galuskát választottuk. A fahéjas, karamellizált croissant-galuska a selymes, roppanós karamellréteggel fedett vaníliás katalán krémmel és friss, savas málnavelővel együtt az ízek olyan játékos harmóniáját adta, ami igazán emlékezetessé tette a könnyű és elegáns fogást. Ami után már csak egy jó kávét következett az egészen attraktív kínálatból.
A Centrálban töltött esténkhez mindvégig hozzátartozott a figyelmes, visszafogottan elegáns kiszolgálás, ami a kávéház meleg fényében beszélgető, mosolygó vendégekkel és az este felcsendülő élő zene dallamaival pont azt a hangulatot teremtette meg, amiről egy vérbeli kávéháznak szólnia kell.
Érsek M. Zoltán
Fotók: centralgrancafe.hu
