Christian Lacroix új hotelkreációja

A francia főváros költőket és festőket évszázadok során megihlető negyedében és a Quartier Latin turistáktól nyüzsgő utcáinak szomszédságában áll az Hôtel Le Notre Dame klasszikus homlokzatú épülete. A feljegyzések szerint a közel négyszáz évvel ezelőtt emelt négyszintes és manzárdtetős ház új belső terei a külvilág kontrasztjaként a béke szigetét idézik. A divatházától néhány hónapja megfosztott Christian Lacroix ezzel a megbízással harmadik szállodaátalakítási munkáját jegyezte, és logikus folytatásként szimbólumokban és színekben gazdag tereivel itt is egyértelműen elhatárolta magát a minimalista design merevebb vonalaitól, a szállodaláncok személytelenül sablonos világától.

Meglátása szerint az alkotásaiban testet öltő egyedi harmónia éppen az inspirációk merész keveredéséből születik, és a kortárs alkalmazott művészet is – akár deklaráltan akár rejtett formában, de – mindig az eltűnt korokból táplálkozik. A több mint harminc év óta folyamatosan alkotó művész ugyan divatházának tavaly bejelentett csődje óta távol marad a divatvilág reflektoraitól, de számos egyéb alkalmazott területen továbbra is bizonyítja kreatív zsenialitását. Többek között kiállítások installációin dolgozik, színielőadásoknak alkot díszleteket, egy elzászi sörgyárnak pedig új design palackokat rajzolt, miközben egy könyvkiadó örömére egy teljes sorozatnak tervezett dekoratív borítókat, amelyekre akár a Szajna-parti kereskedőknél is rátalálhat a kitartó érdeklődő.

A mester különböző munkáiban egyértelműen felismerhetők sajátos kézjegyei, amelyek visszatérően táplálkoznak szülővidékének, a dél-francia Arles városának és régiójának hagyományaiból. Szimbolikus elemekké vált munkáiban visszaköszön a barokk vallásos tárgyak formai használata és a bikaviadaloknak még napjainkban is helyszínt adó mediterrán város meleg színeinek – mint például az okkersárga, a vörös és a rózsaszín – alkalmazása. Inspirációit folyamatosan jegyzetfüzetekbe gyűjti, amelyekből néhány kollázs, felnagyított formában, az új szálloda tereiben is felfedezhető.

A lassan hömpölygő folyóra és a Notre-Dame katedrális gótikus tornyaira pazar kilátást nyújtó szálloda átalakítása során megőrizték a puritánul feketére és kékre festett földszinti főbejáratot, ami egy kis alapterületű és rendhagyóan intim légkört sugárzó, a recepciónak helyet adó előtérbe vezet. Innen nyílik az eklektikus berendezésű és bársonyba burkolt hall, amely egyúttal a bárnak is otthont ad, és reggelizőhelyiségként is funkcionál. Az eredeti fa mennyezeti gerendákat fehérre festették, míg a falakat digitális fotóeljárás segítségével készített barokkos világú óriáskollázsok díszítik. A teret uraló bárpult teljes tükörborítást kapott, a padlózatra pedig egy sokszorosan felnagyított hímzett virágmotívumos szőnyeg került, vele a bársonykárpitozású ülőbútorok vegyesen képviselik a különböző korok szín- és formavilágát.

A nyugalmat sugárzó tér kuriózumára, a Notre-Dame katedrális makettjére egy szomszédos régiségkereskedésben talált a tervező. Innen indul az emeleti szintekre egy, a XVIII. századból megmaradt fa lépcsőház. A felújítás során a teljes szerkezetet megtisztították a számos festékrétegtől, míg a lépcsőket Lacroix játékos ötlettel fokonként változó színű szőnyeggel burkolta. A vizuális élményekre kevésbé kíváncsi vendégeket egy intimitásra ösztönző és szintén történelmi apró lift emeli a szobák szintjére.

A mindössze huszonhat szobát rejtő épület hat különböző stílusban került berendezésre. A felnagyított rézkarcmotívumokkal borított ajtók mögött a berendezés közös jegyeit szinte csak a fürdőszobákban találjuk meg, ahol a tervező által kedvelt fekete-fehér színkompozíciójú márványpanelekhez gömbölyded mosdókagylókat választott. A szobák berendezése merész párosítások egysége, ami a művésznek a divat területén bizonyított munkáját eddig is jellemezte azzal, ahogy a korokat, a színeket és a motívumokat sajátos tehetséggel harmonizálja. Így a falikárpitokat kortárs formában helyettesítő nagyméretű digitális kollázsok például a flamand Van Eyck művészetét vegyítik a tervező inspirációit rejtő jegyzetfüzetrészletekkel. A puha padlószőnyegek is rendhagyó módon rusztikus farönk vagy urbanisztikus makadám mintázatot kaptak, miközben a kiegészítők között együtt élnek a barokk hatású faragott olvasólámpák és a loft enteriőrökben felfedezhető nagyméretű rézburájú állólámpák is.

Christian Lacroix ebben a munkájában is elkerülte egy evidens megoldás kliséjét, ugyanis nem egyszerűen a divatból megismert művészi motívumait használta fel sablonosan a szállodai szobákban. A tervező rendíthetetlenül büszke dél-francia származására, annak ellenére, hogy sokan a párizsi élet szimbólumaként értekelték eddigi munkáját. Saját bevallása szerint a francia főváros mindig vonzotta. Gyerekkorában egy moziban fedezete fel Vincente Minnelli filmjét, az „Egy amerikai Párizsban”-t, ami számos hasznos elemmel szolgált inspirációs forrásként. Nemzetközi felkéréseknek eleget téve a tervező ma is rendszeresen úton van, és kedvenc szállodai élményei között gyakran említi a londoni Blakes klasszikusan gazdag enteriőrjét és Julian Schnabel művész extravagáns munkáját, a New York-i Gramercy Park Hotelt. Mindez persze nehezen vetélkedhet a Notre-Dame katedrálisra nyíló pazar kilátással – www.hotelnotredameparis.com –, amelynek élvezete nem is kíván túlzott beruházást, hiszen a romantikus kilátást garantáló kétágyas szobák éjszakánként 168,00 eurótól foglalhatók.