Csisztu Zsuzsa egy igazán szórakoztató könyvet jelentetett meg a napokban: Kisgyerek, kis gond. Ez valami vicc? címmel. Az Alexandra kiadó gondozásában kiadott mű érzelmes és őszinte, valós családi történeteken alapuló novellák gyűjteményét kínálja az olvasóknak, amelyek bepillantást engednek a szerző életének ügyes-bajos, de ugyanakkor örömteli pillanataiba.
Csisztu Zsuzsa szakmai oldalát is megjeleníti már a könyv borítója is, hiszen egy sikeres nőnek manapság meg kell találnia az egyensúlyt a karrier és a család között. Nem mindegy, hogy népszerű moderátorként, újságíróként, szakjogászként vagy éppen sportdiplomataként is elismert műsorvezető hogyan éli mindennapjait, hol vásárol, mit főz, hogyan igyekszik a férjével együtt – aki orvos és a táplálkozás-tudományi szakember – közös erővel elkerülni a hétköznapi csapdákat, nehézségeket, fájdalmakat. Zsuzsa kendőzetlenül és “retusálás-mentesen” ír az anyává válás fizikai változásainak, elkerülhetetlen és méltóságteljes változásiról, az átalakulásokkal történő megbékélésről, számos olyan nehézségről, amelyek óhatatlanul szembejönnek szülőként.
Részlet a könyvből:
„Nem tudjuk mi a tuti. Sőt a totót sem. Egyáltalán semmilyen megmondóemberkedésre ne számítsatok, ha kézbe veszitek ezt a ki kedves családi sztorigyűjteményt. De talán készülhettek néhány szívből jövő jelenetre és a ti életetekben is felismerhető szituációra. Olykor bájos, máskor ciki szülői bénáskodásokra és tépelődésekre. Ráismerhettek az állandó útitársként mellénk szegődő dilemmáinkra és töprengéseinkre is, hogy vajon jól csináljuk-e mindazt, amit szülőként alkotunk. Fogalmunk sincs. Garanciát senki nem ad semmire. Ez egy ilyen utazás, erre fizettünk be, és nincs az az utazási iroda, amelyen számon kérhetnénk a szolgáltatást. Mert azt mi magunk nyújtjuk, jól vagy rosszul. Mi is hibázunk, mert szülők vagyunk. De szeretettel tesszük mindezt, veletek együtt. Gyertek velünk ezen az úton, elevenítsük fel együtt az első tíz édes, olykor kesernyés, kacagós és sírós év történeteit. Képernyőtől mentes, kellemes, papírillatú perceket kívánok!”