Van valami kellemes érzés abban, amikor egy jól ismert modell hirtelen elcsendesedik. A Ford Puma eddig is a városi élet egyik legkönnyebben szerethető szereplője volt – kompakt méret, játékos forma, praktikus megoldások. Most viszont új korszakba lépett: eltűnt a háromhengeres motor hangja, eltűnt a váltókar, helyette egy sokkal nyugodtabb, csendesebb elektromos működés érkezett.
Több száz kilométeren át próbáltuk ki – városi forgalomban, elővárosi ingázásban, autópályán. És ami talán a legfontosabb: a Puma elektromosan sem próbált meg teljesen új autó lenni. Inkább finoman átírta és továbbfejlesztette azt, amit eddig tudott.
Kívülről szinte minden a helyén maradt. A forma ismerős, az arányok ugyanazok, a karakter változatlan. Csak az apró részletek árulkodnak: elől a Mustang Mach-e esetében megszokott zárt hűtőrács, a finoman átdolgozott front rész, és persze a zöld rendszám. Mert ez az autó nem akarja harsányan kommunikálni, hogy elektromos – inkább természetesen simul bele a városi környezetbe.
Belül már egyértelműbb a váltás. A középkonzolról eltűnt a váltókar, vele együtt a régi, kissé zsúfolt érzet is. A tér szellősebb lett, több hely jut a mindennapi használatnak: pohártartóknak, telefontöltésnek, apróbb tárgyaknak. A digitális műszeregység és a nagy érintőkijelző hozza a mai elvárásokat, a rendszer gyors és átlátható, a vezeték nélküli telefonkapcsolat pedig hibátlanul működik.
A Puma egyik legnagyobb erőssége azonban továbbra sem a kijelzőkben, hanem a praktikumában rejlik. A csomagtér alatti, nevéhez méltóan hatalmas Gigabox nem csak egy ügyes extra, hanem ténylegesen használható megoldás: vízálló, leereszthető ezért könnyen tisztítható, és meglepően sok mindent elnyel. Bevásárlás, sportfelszerelés, utazótáskák – mindennek jut hely, ráadásul úgy, hogy még a túra utáni kutyamosdatásnál sem kell kompromisszumokat kötni. Elöl a klasszikus motorháztető alatt pedig egy kisebb frunk is rendelkezésre áll, ami ugyan nem hatalmas, de a töltőkábelek vagy kisebb csomagok számára ideális.
Menet közben válik igazán érthetővé, hogy miről szól a Gen-E. A 168 lóerős villanymotor nem a számokkal akar lenyűgözni, hanem azzal, ahogyan működik. Azonnali reakciók, egyenletes gyorsulás, csendes haladás – a városi közlekedésben ez egészen jó minőséget ad. A forgalomban könnyedén mozog, a szűk utcákban is magabiztos, az egypedálos vezetési mód pedig néhány kilométer után teljesen természetessé válik. A futómű jól kezeli az úthibákat, a kormányzás könnyű és kiszámítható. Nem sportautó, nem is akar az lenni – de aki ezt a modell választja nem is ezért szavaz rá.
A hatótáv kérdése már árnyaltabb. A gyári adatok a 350 km-el optimisták, a valóság inkább 250–300 kilométer körül alakul, használattól függően. Városban és elővárosi közlekedésben ez bőven elegendő, sőt, a legtöbb hétköznapi helyzetben fel sem merül hiányként. Autópályán viszont gyorsabban fogy az energia, így hosszabb utaknál már tudatosabb tervezést igényel. A töltés viszont viszonylag gyors és egyszerű: megfelelő töltőn fél óra alatt jelentős töltöttség érhető el, otthon pedig egy éjszaka alatt teljesen feltölthető.
De miközben a menetzaj a vártnál valamivel nagyobb, a helykínálat pedig hátul inkább átlagos, ezek nem olyan tényezők, amelyek a mindennapi használatot komolyan befolyásolnák. Inkább csak emlékeztetnek arra, hogy a Ford Puma Gen-E egy városi kompakt crossover, aminek az az erőssége, hogy egyszerűen jól működik ott, ahol a legtöbbet használjuk: a mindennapokban.
Érsek M. Zoltán
