Különleges madárfiókával is találkozhatunk a Debreceni Állatkertben, miután körülbelül egy hónapja pompás koronásgalamb látta meg a napvilágot 28 nap tojásban töltött idő után.
A szeptember 24-én felfedezett, egyelőre ismeretlen nemű utód a napokban hagyta el a biztonságot nyújtó fészket, és azóta egyre gyakrabban látható, ahogy szülei oldalán lépdel. Az Európai Fajmegőrzési Program (EAZA ESB) keretében 2015 óta élnek pompás koronásgalambok a Nagyerdő fái alatt, a tenyészpár pedig eddig igen sikeresnek bizonyult, mivel az intézmény immár ötödik alkalommal számolhat be szaporulatról. Az öttagúra bővült csapat igazi állatkerti ritkaságnak számít: Európában összesen 17 intézményben tartják a galambok királynőinek is nevezett fajt.
Az Új-Guinea szigetének esőerdőiben őshonos három koronásgalambfaj nemcsak kék színezetével és díszes bóbitájával, hanem termetével is kitűnik a többi galambféle közül; 70 centiméteres testhosszukkal és két kilogrammot meghaladó átlagos tömegükkel ők a családjuk legnagyobb képviselői. Szigorúan monogám állatok; a párok – meglehetősen hosszú, akár 50 évig tartó – életük végéig együtt maradnak, megosztva maguk közt a fészeképítéssel, illetve az utódköltéssel és gondozással járó teendőket. Repülni csak végszükség esetén szoktak, táplálékukat a földön talált gyümölcsök és gerinctelenek alkotják, a pompás koronásgalambok (Goura cristata) pedig fészküket is a talajszinten vagy annak közelében építik meg. Nyugat-Pápua címerállatát jelenleg elsősorban a vadászat, az élőhelyvesztés és az illegális kereskedelem fenyegeti, így szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó vörös listáján.
