Idén már nem áll talpra a hazai fesztiválpiac, de fontos lenne a tisztánlátás a nyitás, vagy a tiltás kapcsán – állítja Az Utazónak adott exkluzív interjúban Kádár Tamás, a Sziget főszervezője. Szerinte a brit újranyitási modellt kellene követni, ahol pontosan meghatározták, mikortól és miként kezdődhet a fesztiválszezon újraindítása. A Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt. vezetője emellett beszélt a világsztárok turnészokásairól és tarifáiról, valamint arról, miért ilyen alacsony a hazai koncert- és fesztiválszakma társadalmi megbecsülése. Jó hírként elmondta: a Gourmet Fesztivált már csak az üzenet értéke miatt is szeretné megrendezni a társaság.
– Miként lehet, lehet-e előre tervezni úgy, hogy semmit nem látni a fesztiválpiac holnapjából?
– Egyszerűnek tűnő, de nagyon is összetett kérdés ez. Egyrészt figyelembe kell venni azt a lelkiállapotot, hogy már több mint egy éve teljes bizonytalanságban él a szakma. Bármilyen furcsán is hangzik, a járvány elején, tavaly tavasszal sokkal egyértelműbb helyzetben voltunk, mint ma. Akkor legalább biztosan tudtuk, hogy nem lesz fesztivál. Azt persze nehéz volt megemészteni, hogy 27 évig volt Sziget Fesztivál és most nem lesz. De akkor legalább egyértelmű volt, hogy nem tudjuk megrendezni. A tavaly nyári nyitás, majd az újabb és újabb visszazárások óta viszont tökéletes bizonytalanságban van az egész szakma. 2021-et tekintve kilátástalan a helyzet, mert normális esetben már az előző évben tudni kéne, kik lesznek az esemény húzónevei és legkésőbb az év elején már árulni kellene a jegyeket. Ennek viszont még nyoma sincs. Ha most kellene elkezdenünk a jegyértékesítést, akkor az a hazai piacon még csak-csak menne, de a nemzetközi piacon már nagyon késő lenne. Ráadásul itt eljutunk a másik problémához: a mai utazási korlátozások mellett azt sem lehetne garantálni, hogy minden külföldi utazó el tud jutni az eseményre. Márpedig a Szigetre minden évben legalább százezer jegytulajdonos érkezik külföldről – de volt már, hogy 120 ezren jöttek, ami a közlekedést tekintve még akkortájt is komoly kihívást jelentett, amikor a vasúti és a légiközlekedés is teljes menetrenddel üzemelt. Ez a szervezési kihívás is közrejátszott abban, hogy külön beköltöző napokat kellett beiktatnunk a Szigeten. Idén is próbáljuk életben tartani a reményt, ameddig lehet, de ez a remény egyre jobban fogy.
– Nyilván a valamirevaló sztárok leszervezéséhez is idő kell, még akkor is, ha ők se nagyon tudnak most fellépési helyszínt találni.
– Az emberek sommásan hajlandóak azt mondani, hogy a világsztárok ultragazdagok, de azért egyrészt ez nem mindenkinél fedi a teljes valóságot, de ami még ennél is fontosabb: itt több millió dollárból összerakott produkciók állnak most raktárban. Rengeteg nagy showhoz, rengeteg eszközt vásárolnak, rengeteg embert fizetnek, rengeteg reklámanyag készül és ezek most mind talonba kerültek. Ezért a sztárok is nagyon indulnának már turnézni. Hozzánk például ’21-re nagyon-nagyon sok fellépő ígérkezett el, és szintén sok fellépővel már tavaly megegyeztünk arról, hogy a 2020-ra tervezett show-t áttesszük ‘21-re.
Ráadásul a szakma gazdasági specialitása az, hogy a fellépők a legritkább esetben gondolkodnak egy-egy fellépésben. Minél nagyobb nevekről beszélünk, annál kevésbé. Ők turnékban gondolkodnak. A példa kedvéért beszéljünk mondjuk egy tizenöt állomásból álló, kényelmes turnéról, amit másfél hónap alatt le lehet tudni. Ha ennek mondjuk csak a 20 százaléka kiesik, tehát két-három állomás kidől a turnéból, akkor az egész projekt gazdasági racionalitása kezd összeomlani és ezért az egész turnét le fogják mondani. Ezt tavaly megtanultuk és a dominóhatást végignéztük. Mert ha valamelyik fesztivál lemondja a rendezést, akkor az ott fellépő sztárok már elkezdenek gondolkodni azon, hogy egyáltalán elmenjenek-e a többi helyre. Ha már két állomás kiesik, biztos, hogy lemondják az egész turnét, emiatt pedig egy harmadik fesztiválon már azért kell lemondani, mert nem jön el a fellépő.
Tavaly áprilisban gyakorlatilag két hét alatt összedőlt az egész piac és mindenki tudta, hogy ebbe nem lehet belenyúlni, nem lehet megfogni ezt a folyamatot, mert ez egy olyan oda-vissza hatás, hogy ha kiesnek a turnék, akkor kiesnek a fesztiválok is. Tulajdonképpen most ez történik a ‘21-es nyár eleji fesztiválokkal is, amelyeken nemzetközi fellépőkkel terveztek. Mi három hete mondtuk le a Voltot, meg a Balaton Soundot és csak azon a héten előttünk és utánunk is Európában legalább 50-60 fesztivált mondtak le. Nekünk is nemzetközi fellépőink vannak és így tudtuk, hogy x, vagy y fellépő már biztos, hogy nem jön hozzánk. Z fellépő ugyan még tartja magát, de ha lemondjuk, lehet, hogy ő is lemondja a turnét és folytatódik a dominóhatás. Így gyakorlatilag a nyár eleji fesztiválpiac mostanra informális szinten – mert nem mindenki jelentette még be –, egész Európában június közepéig megszűnt.
– Visszatérve a világsztárokhoz: bármennyire is tehetősek, a koncertek nekik is életbe vágóak.
– Így van. A fesztivál iparág felemelkedését egész 2019-ig az hozta el, hogy a zeneipar teljes mértékben átalakult. Ennek volt egy olyan pontja, amit az átalakulás a legjellemzőbb példájának szoktak mondani. Ez volt az a pillanat, amikor a Radiohead nevű méltán népszerű zenekar az albumát ingyen föltöltötte a honlapjára azzal, hogy letölthető, vigyétek. Annyit fizetsz érte, amennyit akarsz. Ez volt a mondás, ami tökéletesen mutatta: miközben korábban a turnék arról szóltak, hogy promotálják a lemezeladást és ezért az új albumok megjelenését is ehhez igazították, ezt mára felváltotta ennek a teljes fordítottja. Azért hoznak ki albumot, hogy promotálják vele a turnét, mert a bevételeknek most már több mint hetven százaléka az élő fellépésekből ered. Mert a streaming szolgáltatók annyira alacsony jogdíjat adnak, hogy ennél már jobban megéri turnét szervezni, ami az egész koncert és fesztivál iparágnak egy hihetetlen kivételezett és jó helyzetet teremtett. Ez még akkor is igaz, ha közben a fellépti díjak nagyon-nagyon megemelkedtek, mert a teljes zeneipar abban érdekelt, hogy legyenek fesztiválok és azokon legyenek minél jobb nevű előadók és persze világsztárok is.
– Az európai fesztiválpiacot tekintve mennyire ad okot derűlátásra, hogy a közelmúltban Spanyolországban ötezer – igaz maszkot viselő – néző részvételével megrendezték az első nagy szabadtéri koncertet?
– Természetesen ez örömteli esemény, ami azért elsősorban arról szól, hogy bebizonyítsa a döntéshozóknak, hogy a koncertek nem jelentenek pandémiás kihívást, ezért a nyitáskor nem érdemes hátrébb sorolni a fesztiválokat. Ennek a racionalitása ott húzódik, hogy az ilyen koncertekre csak oltási igazolvánnyal, vagy negatív teszttel engednek be valakit és utána megállapítják, hogy miután mindenki negatív maradt, nem terjedt el a vírus. Ugyanakkor én nem látom még azt a megoldást arra, hogy a nagy létszámú, több tízezres rendezvényeknél a helyszínen teszteljenek, sőt a vakcinaigazolások, vagy oltási igazolványok beolvasása is nagyon komoly logisztikai feladatot jelent még. Nem beszélve mindennek az adatvédelmi, GDPR vonatkozásáról. Arról, hogy a fesztiválszervezők, akik 90 százalékában privát cégként dolgoznak, milyen jogon jutnak hozzá egészségügyi adatokhoz és miként kezelik azt. Ez jogilag még semmilyen módon nem megoldott.
– Mindezek mellett mikor indulhat el a kontinensen valami érdemleges nyitás a fesztiválpiacon?
– Egyedül az angoloknál van most egy tiszta és követhető forgatókönyv, úgynevezett roadmap. Azonnal éreztette is a hatását a fesztiválpiacon az, hogy ők egy négy lépcsőből álló nyitási tervet tettek le az asztalra, amit publikálták is. Mind a négy lépcsőhöz hozzárendeltek négy feltételt, amiknek teljesülniük kell, hogy a következő lépcső megtörténjen. A lényeg az, hogy az első két lépcső feltételei már teljesültek, és mindehhez társul egy végdátum a teljes nyitásról, ami – ha mind a 16 feltétel teljesül –, akkor az június 16. Amikor ezt az angol kormány közzétette, nagyon sok olyan eseményt lemondtak, ami a nyár elejére esett volna, mondván ha a 16 feltételből csak pár nem teljesül, akkor is úszik az egész terv. Ugyanakkor a nyár végi fesztiválokra elkezdtek nagyon gyorsan jegyet árulni, és még azokra a rendezvényekre is órák alatt minden belépőt értékesítettek kizárólag angol közönségnek, amelyekre egyébként az elmúlt években nehezebben adták el a jegyeiket, vagy nem voltak teltházasok. Ez is jelzi, hogy az emberekben ott a vágy, hogy menjenek és bulizzanak.
– Beszéltünk már arról, hogy egy fesztivál rengeteg közreműködőt igényel. Például a Sziget hány embernek adott munkát?
– A Sziget az alkalmi munkavállalókkal és a vendéglátásban dolgozó kollégákkal együtt több mint tízezer embernek adott munkát. A hazai fesztiválpiac a Magyar Fesztiválszövetség felmérése szerint közvetlenül és közvetve, tehát a kimondottan a fesztiválokon dolgozó vállalkozókat tekintve 40 ezer munkavállalót jelent Magyarországon. Akiknek jelentős részének a megélhetése most nagyon komoly bajba került. Ugyanakkor vannak olyan szakemberek, akik konvertálható szaktudással rendelkeznek – például egy technikus, vagy egy villanyszerelő, akiknek jórésze már másutt talált magának állást. Ez az elvándorlás egyébként nagyon komoly kihívást jelent majd az újraindulásnál: nem lesz könnyű a műszaki szervezéstől a lebonyolításig összehozni megint azt a szaktudást, ami működtette az egész fesztiválpiacot.
– Ugyanakkor amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy miközben a teljesen lenullázódott szakma némi állami támogatást kapott, már az irigység hangja is megszólalt, hogy miért jár pénz a fesztiválosoknak.
– Tény, hogy volt egy 700 millió forintos keret, amit a Magyar Turisztikai Ügynökség hirdetett meg kimondottan a fesztiváloknak, és ebből végülis összesen 220 milliót osztottak ki huszonvalahány fesztivál között. Tehát átlagosan körülbelül 10 millió forintot kapott egy fesztiválszervező cég. Azért, hogy a nagyságrendet érzékeltetni tudjuk: a mi cégünknek 2020-ban majdnem másfél milliárd forint volt a vesztesége. Ezért mi nem is pályáztunk erre a támogatásra. Ugyanakkor megértjük, hogy másutt is nagy a baj és ennek megfelelő szimpátiával meg empátiával viseltetünk mindenki iránt. De nem tehetjük meg, hogy ne emeljük föl a hangunkat, amiért nincs valódi segítség ebben az iparágban, miközben a fesztiválpiac szereplői 100, a zenészek pedig a korábbi bevételeik minimum 70 százalékát bukták el. Nem véletlenül mondta az Audi egyik csúcsvezetője, hogy ne az autógyáraknak adjanak az államok támogatást, mert ők a 10-20 százalékos visszaeséssel – erről szó volt tavaly év végén – elvannak, mert ők a profitjukat veszítették el. Nem veszteséget termelnek, csak most nem keresnek annyi pénzt. Azt mondták, támogassák inkább a vendéglátóipart, a kultúrát, mert ott a teljes bevétel esik ki. És azért ez szerintem egy óriási különbség. Már csak azért is, mert itthon az állam úgy ad bértámogatást, hogy a munkaadónak hozzá kell tennie a másik felét. De a nem létező bevételből ezt nem lehet megtenni. Németországban a támogatás úgy 80 százalékos, hogy a munkavállaló elfogadhatja, hogy a korábbi jövedelmének 80 százaléka lesz a teljes bére, és a munkáltatónak nem kell azt a maradék 20 százalékkal kiegészíteni, ha arról meg tud állapodni az alkalmazottjával. De még Romániában is 80 százalékra emelték a bértámogatást bizonyos szektorokban.
Az egy másik kérdés, hogy végig kell gondolni a fesztivál szakmának, meg általában a zeneiparnak, hogy hol tart a társadalmi elismertsége, ha már csak azért, mert felemeli a hangját, megkapja, hogy menjen el kapálni a zenész, meg a fesztiválszervező, mert eddig jól keresett. Ebben nyilván szerepe van annak, hogy a társadalom széles rétegei nem ismerik mélyebben a szakmánkat – amin érdemes változtatni – és szerepe van annak is, hogy vannak zenészek, akik nem mindig a legjobb stílusban emelik fel a hangjukat.
– A fesztiválipar hosszútávú életképessége nyilván az államnak sem lehet mindegy, hiszen a turisztikai hatás mellett a közvetlen adóbevétel sem kevés.
– Ha csak a kizárólag a jegyértékesítésből származó koncert és fesztivál bevételeket vesszük, akkor egy 50 milliárd forintos piacról beszélhetünk, ami majdnem eléri a teljes könyvpiac léptékét. Mindez kiegészül még több olyan szolgáltatással, ami a fesztiválokon, koncerteken valósul meg. Például a vendéglátással, a marketing tevékenységgel és így elmondhatjuk, hogy összességében közel 80 milliárd forintos piacról van szó, aminek 2020-ban majdnem a 80 százaléka veszett el.
– Ráadásul a fesztiválok, koncertek több turisztikai desztináció vendégforgalmát tekintve is katalizátor szerepet töltenek be.
– Magyarország ebből a szempontból különleges helyzetben van, mert az egész kontinenst tekintve is ritkaságszámba menően sok – általában az önkormányzatok által szervezett, vagy finanszírozott – ingyenes koncertet rendeznek. Nem baj ez, mert mindenkinek jó, mert a színpad, a zenész ki van fizetve és a közönség is közelebb kerül a műfajhoz. Más kérdés, hogy nyilván sokkal jobb, ha fizetnek a jegyért, mert az ingyenesség egy olyan fogyasztói attitűd kialakulásához vezet, ami – visszautalva a korábban említettekre –, nem emeli a zenészek és az iparág társadalmi elismertségét. A másik oldalon kétségtelen, hogy még a kisebb hazai rendezvények is hatást gyakorolnak a helyi turizmusra azzal, hogy ha az emberek odautaznak és megnézik a koncertet, akkor esznek-isznak is, és jó eséllyel szálláshelyet is igénybe vesznek. Mi azt számoltuk, hogy a fesztiválpiac legalább 6-7 millió vendégéjszakát hoz Magyarországnak, ami kimondottan nagy szám. Ebből csak a Sziget Fesztivál félmillió vendégéjszakát jelentett, ami szabad szemmel is jól látható szám.
– Attól, hogy az idei szezon is jó eséllyel kiesik, jövőre drágábban lehet megszerezni a sztárokat, vagy olcsóbban?
– Tavaly még azt reméltem, hogy olcsóbbak lesznek a sztárok, vagy legalábbis megáll az a hihetetlen drágulás, ami az elmúlt tíz évet jellemezte. Ezt már nem lehet inflációnak nevezni, mert van olyan sztár, aki ahogyan nő a hírneve, egyik évről a másikra a korábbi tarifa sokszorosát is el tudja elkérni. Jellemző, hogy volt olyan felfutóban lévő sztár, akinek 2016-ban 16 ezer eurót fizettünk a fellépéséért, két évvel később már 350 ezer euró volt a tarifa és most biztos, hogy egymillió euró fölött lenne a gázsi.
Tavaly volt egy olyan remény, hogy ez a drágulás valahol megáll, vagy talán még csökkennek is a fellépti díjak: voltak ugyanis olyan hangok, hogy ’21 kapcsán úgy kellene visszamenni a fesztiváloknak, meg koncertszervezőknek a zenekarokhoz, hogy a ’19-ben megállapodott, 2020-ra szóló fellépti díj mínusz 20 százalék, de a menedzserek és az ügynökök első kézből hárították ezt a próbálkozást. Ezért azt remélem, hogy valahol a ‘19-es árszinten fogunk majd visszatérni 22-ben, de szerintem a drágulási tendencia nem fog megváltozni. Persze minden azon is múlik, hogy mekkora lesz a keresleti oldal, hány fesztivál lesz.
Mert eddig az volt a jellemző, hogy ha eldöntötte egy fellépő – és itt nyilván elsősorban a világsztárokról beszélünk –, hogy turnéra indul, akkor a menedzserével berajzol mondjuk két hónap alatt húsz fellépést. Csinál egy naptárt magának, és utána elkezdi begyűjteni az ajánlatokat minden egyes fellépő napra, amit megjelölt. Korábban annyira sűrű volt a fesztiválpiac, hogy minden egyes fellépési napra csak Európából négy-öt ajánlatot össze tudott szedni. Nem csoda, hogy fölfelé tudták srófolni az árat, mert egymással versenyeztették a szervezőket. Olyan is előfordul persze, hogy valaki csak egy eseményre kötelezi el magát az adott időszakban, de azért olyan magas tarifát kellene fizetni, amit mi a belépőjegyekben nem tudnánk érvényesíteni. A másik oldalon azt is látni kell, hogy nem minden híressé vált előadó alkalmas a koncerteztetésre, mert különösen a TikTokon befutott zenészek nem is rendelkeznek olyan repertoárral, ami egy 90 perces komplett műsort kitenne.
– Márpedig a fesztiválszervezőnek nyilván az az érdeke, hogy olyan sztárokat, produkciókat szerezzen, akiknek a neve eladja az eseményt.
– Természetesen ez az üzlet a zenész esetében is a haszonról szól. Ha valamelyik fesztivál előadó számára ott van az az alternatíva, hogy önálló koncertkörútra indul a nagy arénákba, akkor lehet, hogy az számára nagyobb bevételt jelent, mert adott esetben a bevétel 80-90 százalékát is megkaphatja. Minél nagyobb a stadion, és minél biztosabb, hogy ezt meg tudja tölteni, annál nagyobb bevételre tehet szert. Mi nem tudunk neki százalékos díjat ajánlani, hiszen egy hosszú fesztivál egyik napján tart egy másfél órás showt, így nagyon nehéz megmondani, hogy most miatta jött el a vendég, vagy nem miatta. Még a napijegy esetében sem biztos mindig, hogy az ő koncertjére kíváncsi mindenki. Más kérdés, hogy Magyarországon az is nehezíti az iparágat, hogy világviszonylatban is kiemelkedően magas, 27 százalékos áfa terheli a koncertjegyeket.
Márpedig erre a tevékenységre – már csak azért is, mert élő zenéről van szó –, a legtöbb helyen a kulturális tevékenység kedvezményes áfája vonatkozik, ami általában 5-10 százalék. Nem véletlen, hogy ha egy előadónak választania kell mondjuk a Puskás Stadion, vagy a bécsi versenytársa között, akkor az utóbbira szavaz, hiszen nem mindegy, hogy egy bruttó 100 eurós jegy árából pár százalékot, vagy 27-t adózik. Nem véletlen az sem, hogy a zenei szakma most már elég hangosan dörömböl a kulturális áfa bevezetése mellett, mert az nagyon sokat segítene minden szereplőnek, koncertszervezőnek, klubnak, fesztiválszervezőnek, zenésznek, mindenkinek.
Az sem mindegy, hogy mivel a fesztiválokat és koncerteket fontosnak tartják, sok helyen másutt olyan védőhálószerű kormányzati rendelkezéseket alkalmaznak, ami a szervezőktől átvállalja a bizonytalanságból eredő kockázatokat. Több nyugat-európai országban, például Ausztriában, Németországban és Hollandiában is van egy olyan több százmillió eurós alap, ami arról szól, hogy ha valaki július 15-e utánra szervez koncertet, vagy fesztivált, ami komoly költségekkel jár, ha az esemény a járványügyi intézkedések miatt mégsem tud megvalósulni, akkor ebből az alapból az állam megtéríti a kiadásait. Nem karitatív alapon, hanem azért mert ezekben az országokban elismerik, hogy az ilyen események erősítik a belföldi és jó esetben a beutazó turizmust, emellett komoly adóbevételt is generálnak. Emellett egyre több országban válik mindenki számára egyértelművé, hogy ezek a közösségi együttlétek majd az emocionális gyógyulásunkhoz is hozzá fognak járulni.
– Említette, hogy az idei szezonra már nem sok jó várható. De mégis mivel érdemes számolni?
– Nehéz erre bármit is mondani, akkora a bizonytalanság. Ezért is kérte többször a zenészek nevében a Music Hungary Szövetség, valamint a Fesztivál Szövetség, hogy legalább legyen világos akár a tiltás, akár a nyitás pontos menetrendje, hogy tudjuk, mivel lehet tervezni. Elfogadjuk, hogy a nyitás során a tömegrendezvények lesznek az utolsók, amelyek visszatérhetnek, mert ennek így is van a rendje. De azt tudni kellene, hogy mindez mit jelent a gyakorlatban, mert a fesztiválszezon véges: augusztus 20.-a után már nem lehet több napos rendezvényt szervezni. Igaz, mi a portfóliónkhoz tartozó Gourmet Fesztivált így is megtartjuk majd, ha lehet – nem a nyereség okán, mert az elhanyagolható ennél a rendezvénynél, hanem az esemény üzenetértéke miatt a vendéglátó-szektor felé.
Érsek M. Zoltán
