Kanapészörf okosan

A couchsurfinget, a kanapészörfözést egy amerikai fiatalember, Casey Fenton találta ki. Az ötlet a BeWelcome szociális hálózat gondolatából ered, de teljesen más alapokon áll. Ott ugyanis nem volt viszonosság: ha valaki – vagyoni helyzettől függetlenül – jelentkezett, a hálózat tagjai egyszerűen vendégül látták. A couchsurfing története akkor kezdődött, amikor Casey Fenton 1999-ben Bostonból olcsón akart eljutni Izlandra, és 1500 e-mailt írt a University of Iceland diákjainak, amire több mint 50 pozitív választ kapott. Hazatérve hozzákezdett a couchsurfing-koncepció megvalósításához, bejegyezte a kanapészörfösök által ma is használt couchsurfing.com-ot. Később újabb társakkal gyarapodott a projekt, ma pedig az egykor közösségi alapon létrehozott nonprofit rendszer már professzionális cégként – Couchsurfing International Inc. -, szervezi össze a több, mint egymillió tagból álló virtuális közösséget.

Földvári András mosolyogva magyarázza: a kanapészörf szó onnan jött, hogy az utazó, mint a szörfös a hullámok hátán, elfekszik, tehát szörfözik a kanapén. Az alapító olyanokat szervezett egy virtuális közösségbe, akik szívesen látják egymást a kanapén. De ez a kanapé lehet sátorhely, szoba, lakrész vagy akár lakosztály, netán – mert ilyen is akad – valóságos villa is. A couchsurfing szisztéma különlegessége, hogy az azonos világnézetű, nyitott, utazáskedvelő önkéntesek minden jelentősebb városban találkozókat rendezve, nyári táborokat, téli táborokat szervezve valódi közösségeket hoztak létre, ahol a vezető önkénteseket hívják nagyköveteknek, ambassadoroknak. Nagykövet az lehet– idehaza is többen büszkélkedhetnek ezzel az elismeréssel –, aki legalább tízszer vagy vendég, vagy vendéglátó volt, több nyelven beszél, és némi szervezési készséggel is meg van áldva.

– Jómagam 2007-ben csatlakoztam a szervezethez egy szingapúri világjáró ismerősöm révén, akit a virtualtourist.com oldalon találtam meg. Etiópiában kerestem szállást, és ő ajánlotta a couchsurfinget. Hozzátéve: ha tényleg érdekelnek a vendéglátóid, akkor, mint egy ejtőernyős, azonnal az adott közösség és kultúra közepébe kerülhetsz, olyan embereket, dolgokat ismerhetsz meg, amelyekre szállodai vendégként biztosan nem lesz módod, mert itt nem borravalóért kapsz tanácsot a hotelportástól – magyarázza Földvári András, aki igazi világutazóként már 5256 órát töltött a levegőben és 3 millió 625 ezer kilométert repült, ami 90 föld körüli utazásnak számít.

A baráti ígéretnek megfelelően, kanapészörfösként igazán különleges helyekre jutott el, és valóban különleges embereket ismerhetett meg. Japánban például Nagojában egy olyan fiatal volt a vendéglátója, aki nagyon akart európaiakkal ismerkedni. Még az sem zavarta, hogy pici lakásában csak egy ágya volt. Ezt ajánlotta fel Földvári Andrásnak, míg ő a súlyzói alá csúszva, a tatamin aludt. Narában egy teaház tulajdonosánál viszont már a magyar kanapészörfös is a hagyományos japán fekvőalkalmatosságon, a tatamin hajtotta álomra a fejét. A kis teaházban nem volt fürdőszoba, csak egy mellékhelyiség, ahol a WC-tartály fölött volt a kézmosó. Először abban kellett kezet mosni, és utána lehetett a WC-t öblíteni, hogy a kézmosóvíz is hasznosuljon. Azért, hogy a komfortos tisztaságérzet se csorbuljon, hajnali 2-kor együtt mentek a nyilvános fürdőházba, ahol életében először látott agyontetovált, vállig érő hajú jakuzát.

– Több száz helyen kanapészörföztem már. Guamon egy tengerészgyalogos tisztnél a tiszti vendégházban laktam, a katonai bázison. Teheránban egy iráni családnál kaptam szállást, San Franciscóban pedig a couchsurfing-világközpont egyik alkalmazottjánál voltam. Bergamóban egy igazi villában laktam, de kanapészörföztem Grönlandon egy csillagászati megfigyelőközpont kanadai alkalmazottjánál is, akinek volt egyszer egy magyar származású barátnője, és az volt a feltétele, hogy hozzak neki pirospaprikát Budapestről. Santiago de Compestellába három útitársammal utaztam. Házigazdánk nagy örömmel fogadott, igaz, délben még fürdőköpeny volt rajta. Odaadta a ház kulcsát, és mondta, hogy 6 órakor menjünk el megnézni a katedrálist, és utána jöjjünk vissza. Kinyitjuk az ajtót, keressük a vendéglátót, sehol semmi. A konyhában egy levél, hogy kis konfliktus történt a barátnőjével, ezért a hétvégét vele tölti, és kellemes szórakozást kíván nekünk a következő három napra. A bizalomban persze az is szerepet játszott, hogy a referenciák alapján tudta, mindhárman megbízható, korrekt emberek vagyunk. Persze az sem volt hétköznapi, amikor Liechensteinben egy egyedülálló hölgynél laktam, aki azt mondta, másnap reggel korán indul. Kérdeztem, hol találom a kulcsot? Azt mondta, ennek a háznak nincs kulcsa. Ha majd elmentünk, csukjuk be az ajtót. Vagyis akad a bizalomnak egy olyan foka is, ami mifelénk elképzelhetetlen.

A kanapészörf nagykövete az egzotikumok között említi azt is, amikor feleségével Tádzsikisztánban, Dusanbéban járt, ahol a helyi Külügyminisztérium Európai Osztályának a vezetője volt a vendéglátó. Ő egy sztálinista típusú, szocreál lakótelepi lakásban adott szállást, ahol igazából nem volt kanapé. A helyi szokásoknak megfelelően egy tatamiszerű, kis szőttest tettek a padlóra, és ott volt a közös családi étkezés is. Magyarán, a jurta szelleme uralkodott a lakótelepen.

– Magam is szerveztem már egy téli tábort ide, Magyarországra, ahol 250-en voltunk. Egy régi erzsébeti textilgyár műhelycsarnokát rendeztük be, és a katasztrófavédelemtől kértünk kölcsön 250 matracot. A legnagyobb gondot a nagyobb számú mellékhelyiség hiánya okozta, amit úgy oldottunk meg, hogy a budapesti fürdőigazgatóságtól kaptunk kedvezményt, és így indultak a vendégek a fürdőkbe. Erdélyben pedig egy olyan prezentációt tartottam Marosvásárhely magyar etnikumú alpolgármesterének, hogy végül a Bolyai Gimnáziumban a világ minden tájáról érkező, több mint száz kanapészörfös táborozott ott, és megismerte Erdélyt is.

Ezzel kapcsolatban fontosnak tartja hozzátenni: a kanapészörfösök közé nem csak diákok és kevésbé tehetős emberek tartoznak. Sokan vannak olyanok is, akik azért választják ezt a műfajt, mert szeretik a kalandot, és a maga valójában akarják megismerni úti céljukat. Ugyanakkor, ha csak egy-két éjszakát tölt valahol, Földvári András is hagyományos szálláshelyet keres, mondván, a kanapészörfös házigazda – aki azért lépett a közösségbe, hogy saját kalandvágyának kielégítése mellett mások tapasztalatait is megismerje – joggal várja, hogy a vendégei beszélgessenek vele. A műfaj sajátosságai közé tartozik az is, hogy a szólóban érkező utazókat általában szívesebben látják, mint a párokat, mert azok kevésbé lelkesen mesélnek, inkább egymásra figyelnek.

A kanapészörfösök persze nemcsak akkor érzik jól magukat, ha utaznak, hanem akkor is, ha mások úti élményeit hallgatják. Nem véletlen, hogy Budapesten is hetente több közös rendezvényt tartanak. A legnagyobb hagyománya a 2007 ősze óta rendszeres keddi közös találkozónak van, amelynek helyszíne a Nemzeti Múzeum háta mögötti Építész Pince. A törzsasztalt az itt élő magyarok, illetve külföldiek mellett – úgy egyharmad arányt képviselve – a hátizsákos kanapészörfözők alkotják, akik az összejöveteleken megosztják utazási élményeiket, terveiket, tapasztalataikat. A szervezetnek Magyarországon mintegy 20 ezer regisztrált tagja van, akik közül a hétezret is meghaladja az aktív kanapészörfösök száma.

– Azt, hogy milyen kicsi a világ, jól mutatja a következő történet – magyarázza. – Annak a francia útitársamnak, akivel Bolíviában találkoztam, apai ágon román, anyai ágon magyar származású barátnője van. Ilinka Kissnek hívják, és Marseille-ben találkoztam vele, ahol bemutatta az anyukáját. Majd elmentem egy kanapészörfössel a moldáviai Kisinyovból, a Dnyeszter Menti Köztársaságba, mert kiderült, hogy annak a szóvivője is kanapészörfös, és vele közös vendéglátónk volt Kisinyovban egy amerikai srác. Egyik este mondták, menjünk, mert van egy svájci filmes csapat Kisinyovban, aki dokumentumfilmet forgat Moldáviában. Ott a házibuliban kiderült, hogy a vendéglátó egyik barátja egy magyar származású filmes, Svájcból, aki bemutatott egy fiatalembernek, Neyisannak, akinek az apukája iráni volt, az anyukája svájci. Aki amikor eljött Magyarországra, azt mondta, Amerikába készül, New Yorkba, mert színinövendék lesz. Aztán egyszer ír nekem Ilinka Marseille-ből, hogy úgy döntött, elmegy színházi rendezést tanulni Amerikába. Utána Neysan írt, hogy elköltözött, New Yorkból Los Angelesbe, mert egy francia nyelvű Macbeth-előadásra készülnek, amit egy fiatal rendezőnő fog megrendezni. És azután Neysan a félig iráni, félig svájci fiú és a félig román, félig magyar Katinka kiderítették, hogy van egy közös barátjuk, a Földvári András Budapesten. Majd írtak nekem egy közös e-mailt, hogy október 9-én, Marseille-ben lesz egy francia nyelvű Macbeth-előadás, és szeretettel várnak. És én természetesen megyek Marseille-be.

A világutazó kanapészörfös számára azonban a leginkább megindító történet mégsem ez a különleges sztori. Hanem az, amikor az egyik budapesti összejövetelre városnézést szervezett, és az egyik társuk megkérdezte, hozhatja-e a barátját. Ő természetesen igent mondott, de igazán meglepődött, amikor kiderült, hogy a spanyol fiatalember világtalan. Így jutott arra az elhatározásra, hogy fővárosunk olyan részeit mutatja be, mint például a Vigadó téri 2-es megállónál található királylányszobor, ami tapintással is élményt ad. Ezért is okozott számára különleges örömöt, amikor a fiatalember a couchsurfingesek közé csatlakozva azt írta: nem vagyok egy nagy kanapészörfös, de életem legszebb napját velük éltem meg, Budapesten.

Jó tanácsok a jól sikerült kanapészörfözéshez:
1. A couchsurfingnél nincs tagdíj. Teljesen ingyenes a bejelentkezés és a profilkészítés. Mindössze azért az azonosításért kell egy minimális díjat fizetni, amelynek keretében leellenőrzik, hogy a jelentkező valós adatokat adott-e meg.
2. Regisztrálj a www.couchsurfing.com-on.
3. Készíts magadról egy profilt (merre jártál a világban, milyen nyelveken beszélsz, mi érdekel az utazáson kívül). Ezen az oldalon megjelenhetnek a szervezet által feltett hirdetések, de amennyiben valaki egy meghatározott kisebb összeget befizet, a profiloldala reklámmentessé válik.
4. Ha utazni szeretnél, a Google-térkép alapján megadhatod, hogy melyik város, terület melyik részén keresel szállást. Nem és életkor szerint beállíthatod, milyen szállásadót szeretnél, és azt is, hogy milyen speciális érdeklődési kör – mondjuk számítástechnika, orvos, nyugdíjas – szerint keresel vendéglátót. Ugyanígy határozhatod meg azt is, hogy kiket látnál szívesen az otthonodban.
5. Ha utazni szeretnél, a szállásadónak előre mutasd be magad.
6. Alkalmazkodj a vendéglátód életviteléhez, tartsd be az esetleg megadott házirendet.
7. Ha már szörfözöl, szorgoskodj a vendéglátói háznál. Magyarként főzzél például gulyáslevest – Földvári András a sokak által utált mosogatást magára vállalva kápráztatja el a vendéglátóit –, és legyél kíváncsi a vendéglátódra.

Érsek M. Zoltán