A főiskola után Új-Zélandon kezdett ígéretes szállodai karrierbe, de a szülei iránti szeretettől vezérelve mégis hazatért Sivó Roland az Aquaworld Resort Budapest vízi és szállodakomplexum létesítményigazgatója. Aki a világ másik felén szerzett szakmai tapasztalataival felvértezve épített új karriert Magyarországon.
„Még 16 éves koromban, a kilencvenes években, amikor a szakmában még másként működtek a dolgok, egy nyári munka keretében belekóstolhattam az egyik népszerű kemping éttermének munkájába. Mivel kevés volt az ember, felszolgálónak álltam be és annyira tetszett a munka, hogy rögtön beleszerettem a vendéglátásba”- emlékszik a kezdetekre Sivó Roland, aki először a szakmától elég távol eső Gödöllői Agrártudományi Egyetem főiskolai karán végzett agrár üzletgazdász szakon, majd a Budapesti Gazdasági Főiskola Idegenforgalmi és szálloda szakán szerzett másoddiplomát.
A tanulás mellett pedig folyamatosan gyűjtötte a szakmai tapasztalatokat: rendezvényekre járt felszolgálni, majd első hivatalos munkahelyén, egy kis panzióban már a szállásadással járó minden feladatkört sikerült megismernie.
Közben jöttek a külföldi munkavégzések: négy hónapig dolgozott az USÁ-ban, szavai szerint élete meghatározó élménye mégis Új-Zélandhoz, egy négy csillagos, közel kétszáz szobás szállodához kötődik. Nem mellesleg, amikor a Gyűrűk Ura film forgatásának Queenstown-ban volt az egyik helyszíne, annak idején, és a stáb nagy része abban a hotelben lakott. Új-Zéladra egyébként nem véletlenül került: rendkívüli módon vágyott a csodás természeti szépségekkel megáldott országba, ahol távinterjúk révén jutott munkához a 4 csillagos szálloda Hausekeeping részlegénél. Onnan léptették elő emeleti londinerek, majd sikerült bekerülnie a Front Office területre concierge-nak.„A szállodai munkát tudatosan kezdtem a karrierlétra legalján, mert úgy éreztem akkor leszek majd jó vezető, ha minden kulcsfontosságőú területet megismerek.”
„Messziről érkezve nagyon sokat és nagyon keményen dolgoztam azért, hogy észrevegyenek és rendkívül nagy sikerélményként éltem meg, amikor szobafiúból előléptettek a Front Office részlegre. Ez egy olyan tanulóidőszak volt számomra, ami a mai napig meghatározza a gondolataimat. Emlékszem, amikor a szobákat takarítottam és néztem ott az elvonuló szállodaigazgatót, arra vágytam, hogy egy napon majd én is egy hotel első embereként figyeljem a szállodában zajló munkát. Új-Zélandon fogalmazódott meg bennem az az alapgondolat is, hogy soha nem felejthetem el, honnan jöttem. Nekem nem volt ebben a szakmában semmilyen hátszelem, az én családom teljesen mással foglalkozott, így mindent egyedül, a munkámmal kellett elérnem.”
De annak ellenére, hogy Új-Zélandot a földi paradicsomként élte meg és egy ígéretes, hosszútávú képzést és karrier utat ajánlottak fel neki, végül mégis Magyarország felé vette az irányt.
„Mivel nem lehetett testvérem, egykeként olyan erős a kötődést éreztem a szüleim felé, hogy egykeként egyszerűen megszakadt a szívem azért, hogy huszonötezer kilométer távolságból mennyire hiányzom nekik. Ezért eldöntöttem, hogy húzok egy vonalat és nekem tiszta lappal Magyarországon kell boldogulnom, megvalósítani az álmaimat. Így kerültem az akkori Pannónia Zrt.-hez, ahol az IBIS Aero*** szállodában voltam először éjszakás, majd nappali recepciós. 2005-ben pedig az akkor nyitó, abban az időben szenzációszámba menő gödi öt csillagos Polus Palace Golf Hotelben lépdeltem fel a karrierlétrán a frontoffice menedzser szintig, de mivel már láttam, hogy nem jó irányba halad a szálloda – amely nem sokkal később be is dőlt -, még időben sikerült váltanom.”
„Még a Pólus Palace-ban a komoly szakmai tekintélynek számító Bara Attila által alapított, abban az időben a maga nemében úttörőnek számító ROMbrandt Kft-vel szoros munkakapcsolatba kerültem és általuk ismerhettem meg a szálloda Jakab Gábort – akinek rendkívül sokat köszönhetek -, aki az akkor nyíló Velence Resort & SPA Front-Office menedzseri állását ajánlotta fel nekem. Ez egy hatalmas szakmai előrelépést jelentett, hiszen egy ilyen hatalmas, négy csillagos szálloda meghatározó pozíciója óriási felelősséget és egyben fejlődési lehetőséget jelentett. Később azonban Gábor és a tulajdonos útjai szétváltak, én pedig fiatalon, érzelmi alapon döntve az Utazzitthon.hu belföldi szállásfoglaló rendszert üzemeltető céghez kerültem. Az ott töltött három év, a szakma másik oldalán segített olyan online ismeretek megszerzésében, ami máig hasznos segítséget jelent a munkámban.”
Az abban az időben a szállodai piacon egyre inkább meghatározó online tudás egy állásajánlattal is párosult, amikor az akkor nyitó, siklósi Hotel Castello online marketing munkáját végezve a szálloda akkori tulajdonosa az online foglalási rendszeren túl a szállodai ügyviteli rendszer betréningezésére is felkérte.
„Őszintén szólva nem voltam nyugodt, mert a ház az év végi ünnepekre nyitott meg és már nem volt hátra sok idő, de végül sikerült a teltház, és sikeresen lebonyolítottuk az eseményeket, melyeket követően a szálloda tulajdonosa felajánlotta számomra a szálloda vezetését, így lettem életemben először szállodaigazgató. Ezt egy igazi áttörési pontként értékelem. Egy évig tartott a szálloda pályára állítása, de nem is terveztem hosszabb időt, mert annak ellenére, hogy szép feladat volt, de mégiscsak a lakóhelyemtől 260 kilométert kellett utaznom. Ráadásul akkor és a feleségemmel úgy terveztük, hogy mindenképpen közelebb jönnénk Budapesthez. Ezért kifejezetten szerencsés volt a felkérés, ami hotel irányítását végző Bársony Pétertől érkezett – akinek szintén nagyon sokat köszönhetek a szakmai segítségéért -, hogy legyek a Velence Resort & SPA szállodaigazgatója, ami boldog és eredményes öt évet jelentett a ház élén.”
Az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy időközben megszületett a két gyermeke, akiket a hajnali indulással és késő esti hazaérkezéssel járó munka mellett nemigen láthatott.
„Azt mondtam magamban, hogy szép dolog a karrier, de ha az ember családot vállal, akkor már az az első. Ezért is örültem, amikor megtaláltuk egymást az Aquaworld Resort Budapesttel, ami végül életem legjobb lehetőségének és döntésének számít. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a hotel szálloda megálmodójának és tulajdonosának Pfandler Katalinnak dolgozhatok, aki eddigi pályafutásom legnagyobb példaképe. Nap mint nap rengeteget tanulhatok tőle.”- elemez Sivó Roland, aki az Új-Zélandi tapasztalatok közül a magyar mentalitástól teljesen eltérő menedzsment szemlélet és vállalati kultúra meghonosítását tartja a legfontosabbnak.
„Ott láttam, miként lehet a munkatársakat a szükségesnél nagyobb szigor nélkül is kiválóan motiválni és a csapatot egy irányba terelni, a megfelelő kommunikációval és azzal, hogy a másikat is egyenrangú félként kezeljük. Új -Zélandon fogalmazódott meg bennem az a mottó, hogy ne főnök legyél, hanem vezető. Szerintem ennek szellemében tudtam sikeresen beilleszkedni az új munkahelyeimen is. Pedig kihívás mindenütt akadt, elég például arra gondolni, hogy Siklóson, Pestről érkezett, akkor még pimaszul fiatal, 32 éves vezetőként a helyi meghatározó emberekkel kellett elfogadtatnom magamat. Amiben az a következetesség is sokat segített, ami vezetőként a személyes példamutatással is együtt járt és jár a mai napig.”
A legnagyobb kihívás azonban még csak azután következett az egész szállodaipar jövőjét megkérdőjelező Covid képében. Sivó Roland ezzel kapcsolatban a tulajdonosi elköteleződést és empátiát emeli ki. Mondván: amikor Pfandler Katalin a pandémiához kötődő lezárások idején megkérdezte tőle, hogy mit javasol, Sivó Roland már a jövőbe tekintve, az újraindulás sikerére gondolva az évek alatt összecsiszolódott szakembergárda megtartását tanácsolta és a tulajdonos bevállalta a döntéssel járó átmeneti anyagi veszteséget. Így szinte minden munkahelyet meg tudtak őrizni. A járvány alatt a másik nagy kihívás a munkatársak motivációjának és a munkavégzés rutinjának fenntartása volt, amit úgy oldottak meg, hogy a ház karbantartására, szépítésére a legkülönfélébb területek szakembereiből olyan csoportokat alakítottak ki, ahol a napi munkavégzés közben olyanok ismerhették meg egymást, akik „békeidőben” nemigen találkoztak volna.
Ez a tulajdonosi és menedzsmenti elköteleződés, valamint a kilátástalan időben végzett közös munka pedig olyan mértékű kohéziót teremtett, hogy már a Covid alatti első nyáron 70 százalék feletti foglaltságot értek el a 309 szobás Aquaworld Resort Budapestben, ahol a járvány után is folyamatosan hozzák a terveket, miközben az Aquaworld vízibirodalom is szép eredményeket tudott felmutatni.
„Az ars poeticám több irányú. Egyrészt a mindenkori tulajdonos felé van bennem egy nagyfokú teljesítménykényszer, hogy elérjem azokat a gazdasági eredményeket, amivel a tulajdonos elégedett. Ez az alapja annak, hogy kialakuljon az a kölcsönös megbecsülésen alapuló szimbiózis, ami a két fél közötti bizalmat és megbecsülést megteremti. A második pillér, hogy rendkívüli módon hiszek abban, hogy a vendég felé folyamatos növekedési pályát kell felmutatnunk, mert a vendégelégedettség az első, amihez alapelvárás a kreativitás. Ezért mindig fejleszteni kell a létesítményt, amit soha nem lehet abbahagyni, mert ha elkényelmesedünk, megállunk az egy pillanat alatt visszaüt. A harmadik pillér a folyamatos befelé figyelés, mert egy szállodában az emberi tényező, a munkatársak munkája, stílusa is meghatározza vendégelégedettséget. Nálunk ezért a személyzet tagjai folyamatos képzésben részesülnek, hogy az aktuális szakmai trendeket megismerve, a legjobb kommunikációs ismereteket elsajátítva, a legmagasabb szintű tudással rendelkezzenek” – fejti ki Sivó Roland. Aki meggyőződéssel vallja, hogy ha a tulajdonosi bizalom, a vendégelégedettség és az eredményesen együttműködő dolgozókból álló csapat megteremtődik, akkor az a megfelelő információáramlással, nyíltsággal és őszinteséggel, valamint a vezetői hitelességgel ötvözve olyan erőt tud adni, ami hosszútávra megteremti a siker alapját.
Érsek M. Zoltán
