Hófehérre meszelt tornácos, kontyolt palóc parasztházak sorakoznak a falu köves főutcáján, a kapuk előtt színes népviseletbe öltözött lányok integetnek, friss kenyérlángos illata száll fel a kemencékből, istentiszteletre szólítja a híveket a templom harangja. Olyan érzésünk támad, mintha díszletek közt járnánk, és legalább száz évet visszautaznánk az időben. Pedig mindez csupán a féltve őrzött múlt valósága, Hollókő és a hagyomány varázslata. Ha idén a járvány miatt személyesen nem is lehet részünk a hollókői húsvétban, legalább felelevenítjük a világraszóló hagyományokat, és azt, hogy a pandémia elmúltával miért is érdemes ellátogatni ebbe a cserháti faluba.
Hollókő a honlapján azt közölte: a kialakult helyzetben úgy döntöttek, hogy a település "becsukja kapuit", a hagyományos húsvéti fesztivál is elmarad. Hozzátették, a falut természetesen nem zárhatják be, de arra kérnek mindenkit, hogy maradjon otthon. "Most az itt élők egészségét tartjuk a legfontosabbnak, hiszen ők teszik ezt a falut valóban élővé" - írták, jelezve: a járvány idejére Hollókőn zárva maradnak a múzeumok és a Küszöb információs központ is.
Egy kis falu a Cserhátban, Budapesttől alig egyórányi autóútra. Magyarország első világörökségi helyszíne, az UNESCO 1987-ben vette fel a megvédendők listájára Ófalu 67 parasztházát. Sőt, Hollókő volt az egész világon az első falu, amely kiérdemelte a világörökség címet.
A szelíd dombokkal körülölelt völgyben hatalmas holló fogadja az érkezőt, a falu határában magasodó vár pedig jelzi, a hely gazdag történelmi eseményekre is visszatekint. Az első ütős benyomást a település emblematikus épülete, a gyönyörű fatornyos, zsindelytetős katolikus templom adja, amely 1889-ben épült. Tornyán apostoli kettős kereszt díszlik, ami egykori kiváltságokra utal.
A templom körül aztán sorra és egyenként is megcsodálhatjuk az Ófalu jellegzetes, fehérre meszelt palóc parasztházait, amelyek az 1909-es tűzvész után kapták mai formájukat. A korábban fából épült, zsúptetős palócházak könnyen és gyakran leégtek, ezért a XX. század elején már vályogfallal és cseréptetővel építették újjá őket. Ekkor alakult ki a település lenyűgöző, egyedi arculata.
A tornácos, deszkamellvédes, kontyolt nyeregtetős házakban általában három helyiséget találunk, a paraszti életmódhoz pitvar (konyha), tisztaszoba és kamra tartozik. Némelyikben kézművesműhelyeket, múzeumot rendeztek be, ha kedvünk van, kipróbálhatjuk a régi mesterségeket, a fazekasságot vagy a szövést, a hímzést is. Vannak bemutató- és vendégházak, ahol akár meg is lehet szállni. Életre szóló élményt nyújt, ha csak néhány napig is beleélhetjük magunkat a paraszti létformába. Igazi régi bútorok közt aludni, hagyományos ételeket, palóclevest, tócsnit vagy görhét enni, kútvizet inni…
A falu sajátos hangulatának, vonzerejének titka pontosan az élő hagyomány, amit büszkén és örömmel őriznek a helyiek, és ami ma is természetes része a Hollókőn élő mintegy 380 lakost számláló közösség életének. Az ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok különösen fontos alkalmak, hiszen ezeken a falu apraja-nagyja részt vesz, és az év minden szakában vonzzák a látogatókat, az érdeklődőket.
Hollókőre – miután véget érnek a korlátozások – bármilyen évszakban, télen, nyáron és ősszel is érdemes ellátogatni. A falun kívül a környék is sok lehetőséget kínál, a környező dombok erdői nagyszerű túrázó- és kirándulóhelyek, a Cserhát Natúrpark gazdag érdekes természeti látnivalókban, a Palócföld aprófalvas településeinek épített öröksége ugyancsak felfedezni való kincseket rejt. Nem szabad kihagyni az közelben található Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területét sem.
A palóc hagyományok fontos része a gasztronómia: érdemes megkóstolni a palóclevest, a sztrapacskát, a tócsnit, a kemencében sült kenyérlángost, a túrós lepényt és a házi húzott réteseket, a tejes pitét és a görhét. Húsvétkor Hollókőn a Palóc Gasztro étlapján a húsvéti sonkán kívül a híres vanyarci haluska és a kétdobolyi szilvás gombóc is szerepel.
