A szállodaiparnak és vendéglátásnak a lassan beinduló vendégforgalom mellett is életmentő szüksége van a további állami segítségre ahhoz, hogy túlélje a koronavírus járvány teremtette sokkot és jövőre újra képes legyen arra a teljesítményre, amit a mostani válság előtt megszoktunk – állítja Flesch Tamás, a Magyar Éttermek és Szállodák Szövetségének elnöke.
– Talán már közhelynek is számít, de sokan a Pünkösdi hétvégét tartották a hazai turizmus nyitányának. Milyen eredmények születtek?
– Nagyon vegyes a kép. Azokon a helyeken, ahol a nagy fürdőkhöz kapcsolódik a szálloda, például Bük, Hajdúszoboszló sajnos a rossz időjárás miatt is gyengébb volt a forgalom. Azokban a hotelekben viszont, amelyek régóta bejáratott, komoly törzsvendég körrel rendelkeznek 50-60%-os telítettségről is beszámoltak. De miközben a Balatoni szállodáknál egy-két helyen közel teltház is volt, az ország más területein, sok szállodában csak 15-20% volt a töltöttség. És vannak olyan házak, amelyek még ki se nyitottak. De ez volt az első hétvége a vírushoz kötődő zárlat után, amikor igazi vendégforgalomról beszélhettünk, tehát ebből azért nagyon messzemenő következtetést szerintem kár levonni. A lényeg az, hogy valami elindult és ezért annak kell örülni, hogy végre volt vendég.
– A szakma számára biztató módon nem is kedvezményes áron mentek a házak.
– Nem, ez a hétvége egy kicsit sem volt leértékelve.
– Sok szálloda az iskolaszünethez igazítva, június közepén akar kinyitni. Milyen az általános hangulat?
Flesch Tamás
– Itt is nagyon vegyes a kép, sokban függ attól, hogy merre van a szálloda, milyen adottságai vannak és milyen a tulajdonosi szerkezet. Vannak, akik már úgy érzik egész elfogadható lesz a szezon, és vannak, akik azt mondják, egyszerűen nem tudják mit fognak csinálni. Ezért is egy biztos: változatlanul azt gondoljuk, hogy a szállodaiparnak és a vendéglátásnak szüksége lesz még állami segítségre ahhoz, hogy életben tudjon maradni. Mert a mostani nyitvatartás brutálisan sokba kerül, hiszen ott van a személyzet, ott a rezsiköltség, miközben a legtöbb helyen messze nincs még annyi vendég, amennyi legalább a veszteség elkerüléséhez elegendő kellene. De legalább elindultak a foglalások és még az is lehet, hogy egy elfogadható szezont tudunk zárni. Persze közel sem olyat, mint a tavalyi, de nem is ehhez akarjuk hasonlítani.
– Említette a költségeket, a személyzetet, amelynek kapcsán lényeges elem, hogy a szállodákban átlagosan a kiadások 40%-át a humánköltség teszi ki. És miközben reméljük, hogy a nyár nagy forgalmat hoz, az ősz még ennél is nagyobb kérdés. Ráadásul még csak a vidékről beszélünk, ahol legalább van közeli jövőkép.
– Ahogy egy nagyon durva, sokkoló betegség után az emberi szervezetnek is szüksége van segítségre, akár még lélegeztető gépre is, a gyógyuláshoz a szállodaipar meg a vendéglátás is olyan sokkot kapott most, amilyet soha életében nem kapott még. Ezért illúzió lenne most azt gondolni, hogy pillanatok alatt visszaáll a megszokott üzletmenet, és minden ugyanolyan lesz, mint régen. Ami most történik, annál sokkal gyorsabb felépülést nem igen lehet elképzelni. Az egy másik kérdés, hogy értelemszerűen ebben a formában sokan nem fogják tudni túlélni, ha nem érkezik valami segítség.
Mert még az is gondot okoz, hogy a határzárak miatt a legfontosabb küldő országokból nem tudnak jönni a vendégek és persze az is nehezíti a helyzetet, hogy még a magyarok közül is sokan visszafogottak abban, hogy mikor merjenek majd elindulni. Így, miközben a nyarat tekintve bizakodóak vagyunk, az ősz egyelőre még zsákbamacska.
– Egy ilyen megfoghatatlan, várakozásokkal teli légkörben mit tud tenni az MSZÉSZ?
– Minden, amiről beszélünk, hipotetikus, mert nem tudjuk, mi fog történni. Mindenesetre mi változatlanul próbálunk a kormányzatnál segítséget kérni. Szeretnénk, ha a járulékok elengedését meghosszabbítaná az állam az év végéig. Ez nagyon fontos lenne az ágazatnak. A másik pedig, hogy mivel nagyon sokba kerül a mostani nyitvatartás, ugyanakkor az állam is a munkahelyek megőrzésében érdekelt, szeretnénk 30-50% közötti bértámogatást kapni azoknak, akik vagy megtartották a munkatársaikat, vagy visszaveszik őket 8 órába. Ugyanúgy, ahogy előtte alkalmazták őket. Ezeket a javaslatainkat el is küldtük a kormánynak. Mert egyértelmű, hogy a szállodaipar és a vendéglátás csak akkor tud talpra állni, ha ebben a nehéz helyzetben sem enged a minőségből, amihez megfelelő alapanyagokra és jól képzett szakemberekre van szükség.
– Pestről még nem beszéltünk.
– A fővárosról még nehezebb érdemben beszélni, hiszen nincsenek nyitva a határok és így gyakorlatilag nulla a turizmus. De ha megnyílnak a határok, értelemszerűen akkor sem fognak azonnal tömegével megindulni a turisták. De az azért valamit már fog jelenteni, ám mi szeptember előtt azért komolyabb vendégkörre még nem számítunk. Szeptember után is azt gondoljuk, hogy maximum talán a 30% körüli foglaltság az, amivel tervezhetünk az év végéig. Már csak azért is, mert a három legfontosabb küldő piac mindegyike más helyzetben van. Az Egyesült Államok nem fog idén elindulni, ebben biztosak lehetünk. Sőt majd csak jövő nyáron – talán. A német fegyelmezett nép, tehát ha azt hallja megállás nélkül, ami egyébként nagyon helyes, hogy mindenki a belföldi turizmust erősítse, valószínűleg többen lesznek, akik otthon maradnak. Nagy-Britannia pedig mind járványügyileg, mind a Brexit okán is eléggé sérült ország. Tehát, hogy onnan mikor fog megindulni a turizmus, az nagy kérdés. Budapestnek ezért is több idő kell arra, hogy magához térjen. Már csak azért is, mert a nagy és vonzó rendezvények is elmaradnak. Ezért azt gondolom, hogy a jövő tavasz az, ami már egészen elfogadható lesz. De az még nagyon messze van. Ezt kell túlélni mindenféle szempontból. Nem véletlen, hogy még a nagy láncok közül is van, amelyik tavaszig zárva tartja a házai egy részét.
– Szakmai hírek szerint a szállodák mellett az éttermek közül is a vidékiek vannak jobb helyzetben, mert a pestiek hamarabb lemennek vidékre, mint fordítva, miközben a fővárosban az éttermek nagyrésze is a külföldiekből élt.
– A belföldi turizmus 75%-át a budapestiek adják, miközben a vidékiek valóban nemigen jönnek a fővárosba hosszabb időre. Ezért a vendéglátásban csak azoknak a budapesti éttermeknek van esélyük most jól szerepelni, akinek kifejezetten komoly budapesti törzsvendég körük van. Azok a belvárosi helyek, amelyek 80-90%-ban a külföldiekre épülnek, nagyon nehéz helyzetbe kerültek most és nagyon át kell gondolniuk milyen stratégiát találnak ki, ami a szálláshelyek esetében hatványozottan igaz, hiszen nekik a külföldi vendégek elmaradása mellett a hazai rendezvények, konferenciák elmaradása is komoly érvágás.
Érsek M. Zoltán
