Sport és gyógyulás

A barlangjárás, barlangkutatás manapság mint extrém sport jelenik meg a köztudatban, pedig a megfelelően képzett barlangi túravezetővel, jó felszereléssel, a szabályok ismeretével és a szükséges engedélyek beszerzésével lebonyolított barlangtúra és barlangkutató tevékenység nem különösebben veszélyes időtöltés. A barlangtúra csak akkor tekinthető veszélyesnek, „extrémnek”, ha felkészületlenül, megfelelő felszerelés és a szabályok figyelembevétele nélkül végzik, ilyenkor ugyanis a résztvevők a barlangra és önmagukra nézve is veszélyt jelentenek. Számos karszthegységünkben találhatók feltárt, könnyen bejárható barlangok, melyek felejthetetlen természeti élményt nyújtanak a turistáknak, a nehezebbek pedig izgalmas kutatási területet a megfelelő felkészültségű és felszerelésű barlangkutatóknak.

Az egyik legkedveltebb, az idegenforgalom számára kiépített barlang a Bükki Nemzeti Park területén található István-barlang, amely különleges formájú cseppköveiről nevezetes. A fokozottan védett barlang bejárata Lillafüreden, a Palota Szálló mellett nyílik, és egy negyvenperces sétával bejárható (a járat hossza oda-vissza 460 m). A forrásbarlangban egykor feltört karsztvíz a látványos oldásformák mellett (mint például az „Anyóstorok”) csodálatos cseppkőképződményekkel vonzza a látogatókat.
Túrázás melletti gyönyörködésre leginkább a világörökség legismertebb cseppkőbarlangja, az Aggteleki-karszton elterülő Baradla-barlang alkalmas. Az időszakosan aktív patakkal rendelkező barlang Közép-Európa legnagyobb barlangrendszere, így hát nem is csoda, hogy minden „leg”-et begyűjtött: a legismertebb, a leghosszabb, a legrégebben kutatott, képződményekben leggazdagabb hazai cseppkőbarlang. Aktivitása, hossza és cseppkődíszessége pedig a mérsékelt égöv legjelentősebb barlangjává teszik a csodálatos sziklacsarnokokkal és mesés cseppkőformációkkal tűzdelt föld alatti világot. Neve valószínűleg szláv eredetű, és a sziklaszirtet jelentő „bradlo” szóból származik, a barlangrendszer mintegy 24 kilométer hosszúságú, ebből 5,6 kilométer átnyúlik a szomszédos Szlovákiába. A Baradla már ősidőktől kezdve ismert, történelem előtti lakóinak emlékeit ásatási leletek őrzik. A környék mondavilága pedig arról tesz tanúbizonyságot, hogy a barlangot lakatlan korszakaiban is ismerték és csodálták.

Ám a túrázás mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy több barlangunk mikroklímája évszázadok óta híres gyógyhatásáról. Az utóbbi időben történt tudományos vizsgálatok ellenére Magyarországon még mindig kevés barlangot használnak tudatos egészségmegőrzési, gyógyítási céllal. Pedig a karsztbarlangokban lévő tiszta, nedvességgel teli levegő nem egy olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik légúti megbetegedések, asztma vagy akár az allergia gyógyítására is. Az egyik fontos tényező, hogy a természetes, zárt, nedves barlangok mikrobiológiai szempontból csaknem sterileknek tekinthetők, azaz megközelítően por-, csíra- és allergénmentes közegek. Mivel a felszíni levegőnél valamivel magasabb szén-dioxid-koncentráció a légzőközpontra hatva jelentősen növeli a légzés mélységét, s ezáltal a légzési perctérfogatot, az így mélyült légzés elősegíti, hogy a barlangi levegő eljusson a mélyebb tüdőrészekhez, és ott fejthesse ki hatását.

A mészkőbarlangokban a csepegő, mészkőtartalmú vizek miatt magas a levegő páratartalma, és ennek belélegzése segít a hörgők sűrű váladékának oldásában, a beszűkült hörgők átjárhatóvá tételében. A páratartalom mellett a levegő ionösszetétele és a jelen levő gombák anyagcseréje szintén jótékony hatással bír a légúti megbetegedésekre. Ezenfelül nem hanyagolható el a pszichoszomatikus hatás, hiszen a stresszmentes természeti környezet nyugtatja az idegrendszert. Ez a fajta klímaváltozás természetesen pozitív utóhatásokat is hoz magával: a test anyagcseréje és az immunrendszer egyensúlya helyreáll, és jelentősen javul a szervezet ellenálló képessége.

Ennyi előnyös gyógyhatás mellett nem csoda, hogy a természetes gyógymódok kedvelői egyre ismertebbé teszik a barlangterápiát az egész világon. A terápiának világszerte, így hazánkban is elsősorban a fekvőkúrás változata terjedt el. Ilyen kezeléseket nálunk Tapolcán (Kórház-barlang), a Bükkben (Szent István-barlang) és Budán (Szemlő-hegyi barlang) lehet igénybe venni. Jelentős gyógybarlangunk a Béke-barlang Jósvafőnél, ahol szanatórium is épült.

Csecsemők, kisgyermekek, idős és súlyos asztmás betegek esetében nyilván csak a pihenőkúra jöhet számításba, de az ötévesnél idősebb, enyhe asztmás, krónikus bronchitises és légúti allergiás gyermekeknél, a serdülőknél és a felnőtteknél sokkal eredményesebb módja is kínálkozik a terápiának, melyet barlangi sportterápia névre kereszteltek. Óriási előnye, hogy a gyermekek szinte nem is gyógyítási módszernek, hanem kalandnak fogják fel a barlangban való túrázást, és a szüleikkel, barátaikkal együtt töltött, számukra élvezetes elfoglaltság közben észrevétlenül gyógyulnak. A kezdők könnyített útvonallal kezdik a túrát, amely négyszáz méteres távolságot jelent, és több órát vesz igénybe.

A barlangi klíma áldásos hatása már abban megmutatkozik, hogy a megnövekedett fizikai igénybevétel ellenére a nehéz légzés felszabadul, könnyebbé válik. A mozgás hatására a levegővételek mélysége és száma nő, így a tiszta levegő még jobban átjárja és tisztítja a légzőszerveket. A barlangi túrázás velejárói, a kúszás-mászás intenzíven megmozgatja és erőkifejtésre készteti az egész testet, fejleszti a mozgáskoordinációt, javítja a fizikai kondíciót. A barlangklíma terápiás hatásai a túrát megelőző és követő légzésfunkciós vizsgálatok összevetésével egyértelműen igazolhatók. A kínzó köhögés enyhül, az asztmás rohamok csillapodnak, a pollenallergia tünetei jelentős mértékben csökkennek.

Jelenleg Magyarországon a budai Ferenc-hegyi és Mátyás-hegyi barlangban szerveznek gyógytúrákat. A Szent István-barlangban a kezelés egy komplex légzésrehabilitációs program részét képezi. Itt légző- és relaxációs gyakorlatokkal, Kneipp-kúrával, zeneterápiával, meditációval egészül ki a barlangklíma-terápia. A betegek a kezelést, amelyet a társadalombiztosítás támogat, beutalóval vehetik igénybe, melyet a tüdőgondozó vagy a tüdőgyógyász szakorvos ír fel.