Taxizz Dubaiban

Dubai olyan rohamos tempóban fejlődik, hogy az abszolút nyomon követhetetlen, sajnos így van ezzel, az úgymond azon helyiek többsége is, akik ebben a pazar világban az egyik legfontosabbért a közlekedésért felelnének. Szándékos a feltételes mód, hiszen ezen a területen igazán nagy a káosz. Rengeteg és egyre több a taxi -általában nagy japán kocsit rengeteg reklámmal „díszítve”-, azért, hogy a napról napra növekvő keresleti oldal igényeit kielégítse, azonban ezek igen gyatra szolgáltatást kínálnak, olykor önhibájukon kívül. A legtöbb taxis férfi de van néhány nő is akik rózsaszín ruhában rózsaszín autókkal, ám hasonlóan silány minőségű szolgáltatást nyújtva várják a reptérről kihömpölygő tömegeket.

Az okok:
– az úthálózat napról napra változik, a rengeteg építkezés miatt negyedek nőnek ki a földből szinte napok alatt, ami egyszerűen azt eredményezi, hogy senki sem tudja, hogy mi hol, merre van. Ez szó szerint így van.

Az utcanév, illetve utcanév-tábla, erre felé teljesen ismeretlen fogalom és tárgy, így a legjobb, ha megjegyezzük, hogy milyen híresebb épület közelébe kell menjük és ezt próbáljuk elmagyarázni sofőrünknek. Az is egy megoldás, hogy felhívjuk azt, akihez menni szeretnék menni, hogy navigáljon és a taxisnak nyújtjuk át a telefont. Ez persze korántsem könnyű feladat. Hogy miért? Azt gondolnánk, hogy Dubaiban mindenki folyékonyan beszél angolul. Ez egy fatális tévedés. Sajnos a taxisok a legrosszabbul fizetett dolgozók a vidéken ezért a legalsó társadalmi rétegekből származnak, általában Bangladeshből és Pakisztánból érkeznek, gyakran mindenféle nyelvtudás nélkül. Az már szinte említésre sem méltó, hogy egy alap helyi kresz oktatáson kívül semmiféle városismereti oktatásban nem részesülnek, ami végül is „tökmindegy” ha azt vesszük alapul, hogy itt térképet rajzolni egyelőre teljesen lehetetlen vállalkozás.

A következő probléma sem megszokott, még Budapesten sem. Szinte mindenki utazott már úgy taxiban, hogy közben az autóba épített urh-rádió örült mekegéssel megállás nélkül köpködte a címeket, recsegve harsogva, hogy Damajanich utca 1 percre, 3 percre, 5 percre. Nos, ez az gyakran már idegesítő kütyü, azaz a rádió, itt egyelőre nem bevett kommunikációs eszköz a taxik között. Pedig érdemes lenne átállni a jó öreg rádióra, ami amellett, hogy racionális irányokba tereli a taxikat aktuális pozíciójukhoz képest, arra is jó, hogy az elkeveredett sofőr, könnyen segítséget kérhet diszpécserétől. Ez Dubaiban nem így működik. Amikor felhívtam a diszpécsert, hogy a sofőr nem beszél, angolul és azt sem tudja, hogy hol a cím, azt válaszolták, hogy nem az ő hatáskörük és sajnálják. Ennek a „jelentéktelen” problémának az áthidalására a sofőrök egymást hívogatják handyjükön egy-egy információ morzsákért általában siker nélkül. Pontosan így volt ez illetve van ez velem is hetente többször! Hát igen az élet nem habos torta szokták mondani, így körülbelül általános háromnegyed órás kerülő után mindig meg is érkezem az áhított úti célomhoz. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy itt egy liter 95-ös kb. egy liter Mizse víz ára a Tesc..-ban, szóval egy kis kitérő igazán bagatell.

Egyéb lehetőség? Várhatunk másik sofőrt, aki nagy valószínűséggel, ugyan olyan rosszul ismeri a megismerhetetlent, mint a többi társa. Vagy az is lehet, hogy tegnap érkezett az országba és még fel sem fog tudni hívni senkit segítségért, hiszen úgymond még egy kollégája sincs.

Újabb és talán a legkellemetlenebb probléma: a fizetés. Ez az igazi Achilles sarka a dubaii taxizásnak. Az itt eltöltött időm alatt talán egyszer kétszer sikerült eddig gond nélkül fizetnem, egyébként mindig át akarják vágni az embert. Ez a rész valahogy sosem stimmel, és itt jön rá az ember, hogy a bugyuta fejjel, össze-vissza kanyargó, taxisnak kinevezett valakik, nem is olyan együgyűek, mint ahogy azt gondoltuk. A civil kurázsi nagyon is dolgozik, és ahogy lehet már le is akarják rántani a gyanútlan turistákat.

Nagyon kell figyelni! Bár a DTCM-nek –dubaii taxi társaság- van egy tetszetős promó filmje, ami a szuper-becsületes taxis képét próbálja megfesteni, ami sajnos, a fent említett körülmények között egyáltalán nincs így. De mi is lenne a visszatartó erő? Teljesen nyomon követhetetlen, számon kérhetetlen a rendszer ezért minden autóban felejtett tárgyunk egészségére ihatunk egy nagy pohár vizet.

Jelenleg ez a helyzet taxizás fronton a luxus fellegvárában, ami talán kevésbé bosszantó a szálloda és a turista látványosságok között ingázó, hobby-utazóknak, mintsem a minden napjaikat itt élő külföldi munkavállalóknak, akik szeretnének például üzleti tárgyalásaikra pontos időben, nyugodtan érkezni. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlott a fokozott óvatosság.

Rusz Gyöngyi