Miközben a Covid alatt egyre többen fedezték fel a vidéki Magyarország turisztikai értékeit, az is egyértelművé vált, hogy a megújult Budapest is annyiféle látnivalót és élményt kínál, amiért több napra is érdemes ellátogatni a fővárosba. Amelynek legújabb ékessége a Budavári Palota csodája, az újjászületett Szent István-terem.
Grandiózus feladatra vállalkozott a Nemzeti Hauszmann Program, amikor célul tűzte ki a Budavári Palota újjáépítését és a városrész újjászületését. A fejlesztés 2014-ben indult, a Szent István-terem tervezése már 2015-ben elkezdődött, a következő évben pedig elindult a Lovarda helyreállítása a Csikós udvarban.
Természetes, hogy a palota egyik legjelentősebb belső tere, a Szent István királyról elnevezett terem lett az első az újjáépítésre váró dísztermek közül. A feladat már csak azért is rendkívüli kihívás volt, mert a századforduló magyar iparművészetének ki-emelkedő teljesítménye a világot is lenyűgözte: az 1900-as párizsi világkiállításon kivívta a nemzetközi közvélemény és a szakma elismerését, több alkotó pedig nagydíjat kapott a zsűritől.
A másik kihívás az volt, hogy a rekonstrukciót fényképekből kellett megtervezni, mert ez volt a hitelesnek tekintett állapot, ehhez egységes műszaki és művészeti tervdokumentációvá volt szükséges összegyúrni a fennmaradt, különféle tervezési állapotokat mutató tervlapokból, az anyagukban is meglevő, többféle változatot mutató tárgyi alkotóelemekből, korabeli számlákból és leírásokból, valamint a Groedel-villa kritikus analógiájából kinyerhető információkat – mondja Angyal Tibor építész, aki ezt a nehéz, de megtisztelő feladatot vállalta.
Mint mondja, kibeszélhetetlen seb érte a Budavári Palotát. Nem csupán a bombázások okozták ezt, hanem a háború utáni „újjáépítés” is, mely során módszeres pusztításra ítéltetett az épület.
Hogy nem akármilyen palotáról van szó, azt már dr. Rostás Péter művészettörténésztől tudjuk, aki évek óta tanulmányok, előadások alkalmával foglalkozott a témával. Mint a Kiscelli Múzeum igazgatója és a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese, különösen a szívén viselte a Budavári Palota sorsát. Így a Szent István-terem helyreállítását is ő javasolta először, ami a Várkapitányság vezetésével valósult meg idén augusztusra. Az összetett feladathoz az elődök munkáját vette alapul. Korabeli dokumentumokból lehetett tudni, hogy a terem berendezését Zsolnay Vilmos kezdeményezte Ferenc József uralkodónál. Javasolta, hogy a Királyi Palotában teljes egészében alakítsanak ki egy kerámiával díszített termet.
Hauszmann Alajos döntött úgy, hogy a Szent István-teremnek a magyar iparművészet csúcsteljesítményének kell lennie, és a kerámián kívül sok minden mást is be kell mutatni. Így lett a Szent István királyról elnevezett terem a Budavári Palota egyik legjelentősebb belső tere, egyúttal a századforduló magyar iparművészetének kiemelkedő teljesítménye. Helyét a keleti és a nyugati palotaszárnyat összekötő déli traktusban – a Habsburg-terem és a Hunyadi-terem között félúton – jelölték ki. Alapvető célként kitűzték, hogy a díszes helyiség Szent István mellett az Árpád-háznak is emléket állítson.
Dr. Rostás Péter elmondta, a rekonstrukciót segítette az, hogy a terem a legjobban dokumentált tér az egész Királyi Palotában. Különösen fontos feladat volt az ország legnagyobb Zsolnay kandallójának a rekonstrukciója. Ezen a közel másfél tonnás, 4,7 méter magas és 2,8 méter széles műalkotáson egy hatalmas Szent István-mellszobor áll, ezt eredetileg Strobl Alajos készítette, de a háborúban ez is megsemmisült. A kandalló kapcsán olyan kulisszatitkot is elárult, hogy abban a korszakban, amikor készült, a neoromán belső terekben és középkorias várakban szokás volt a kandallókat hasonlóan magas kürtővel építeni.
A Zsolnay-gyár e műve ugyanakkor stilizált, elegáns megfogalmazása finomabb a várak durva, rusztikus fűtőalkalmatosságánál, harmonizál a Királyi Palotával. A kandalló főpárkányán helyezkedett el Szent István mellszobra: Strobl Alajos alkotása első királyunkat a Szent Koronával ábrázolja, holott már akkor is köztudomású volt, hogy István nem viselhette ezt a koronát, mert az jóval későbbi korokban készült. Dr. Rostás Péter szerint mégsem nevezhető anakronizmusnak ez a megoldás, inkább szimbolikus ábrázolásnak kell tekinteni. Hasonló megoldás látható a keleti ajtó fölötti kerámiatáblákon is, ahol Szent István megkoronázásának ábrázolásán szintén a Szent Korona jelenik meg.
Zsenik voltak a Királyi Palota építészei – állítja a Szent István-terem újratervezője, Angyal Tibor építész, aki újrarajzolta a terem minden részletét, a Királyi Palota déli összekötő szárnyának ablakait, történeti ajtóit, parkettáit, és a beépítést a helyszínen művezette. A szakember hat éve foglalkozik a második világháború után megsemmisített történelmi díszterem újraalkotásával, és a tapasztalatok birtokában azt állítja: történelmi lehetőség a Királyi Palota rekonstrukciója, amelyet a háború után eszelős dühvel és módszerességgel vertek szét, hogy egyetlen négyzetméternyi eredeti tér se maradjon belőle. Rendelkezésre álltak archív fotók és tervrészletek, később előkerült egy kisebb léptékű, meg nem valósult állapotot mutató tervsorozat, és megmaradtak használható csempedarabok.
A Zsolnay-gyár raktárában például csempéket, az Árpád-házi királyokat ábrázoló kerámiavázlatokat, képeket találtak. De kiemeli, hogy a hat éven át zajló munkálatok során számára a legnagyobb segítséget mégis a régi fényképek jelentették. A színek beazonosításához sok segítséget kapott Szentirmai Boglárka építész, festő-restaurátortól, valamint Vecsey Ádám fémrestaurátortól, aki fanatikus igényességgel lemásolta a 120 éves fémtárgyakat.
A tervezésben és a gyártásban sokat segített, hogy a mennyezet gerendái közötti betétek másodpéldányait megtalálták a Zsolnay Negyedben, s hogy egy Lendvay utcai épületben – a Groedel-villában – a terem egy átiratát, ahol a motívumok egyszerűbb változatban vannak jelen.
Az újjáépítésben részt vevő hazai mesterek éveken át dolgoztak a berendezés kialakításán. Újra elkészültek a falakat díszítő Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló Zsolnay kerá-
miaképek Ódor Bence István festőművész keze által, a terem központi helyét elfoglaló kandalló és a tetejére kerülő Szent István-mellszobor, az intarziás parketta, a fém- és ötvösmunkák, az egyedi bútorok és textilek, és a terem falát burkoló díszes faborítás. Persze, könnyű ezt így felsorolni, ám tudni illik, hogy mindehhez nap-jainkra már kiveszőfélben lévő mesterségeket kellett felkutatni és újjáéleszteni. Pécstől Pápáig hét szakma kiválósága, országszerte mintegy húsz műhelyben több száz szakember dolgozott az eredetivel megegyező tárgyak rekonstrukcióján.
Így került a munkálatokat koordináló Várkapitányság látószögébe dr. Takács József ötvösmester, üvegrestaurátor, geológus-mineralógus. Az ő feladata lett a falikarok, a három, 150 kilós csillár, az izzók foglalatainak, sőt még a függönydrapéria „ékköveinek” hiteles rekonstruálása is.
– Számomra ez a megbízatás jutalomjáték volt. Annak ellenére, hogy még a foglalatokat is meg kellett tervezni a csillárhoz, no meg az égőket, s hogy egyenként csiszoltuk a gallérokat a foglalathoz. Az égők tervezése és kivitelezése különösen sok munkát igényelt. Végül is a Tungsram gyártotta le, rám már csak a gallércsiszolás jutott – s mutatja a drágakőmintákat, a hegyikristályt, a rubin- és zafírutánzatokat. S meséli, hogy hány embert kellett bevonni a munkába. Példaként említi a koronát, amelyet 15 szakma 20 munkatársa „hozott tető alá”.
Az újjászületett Szent István-terem meglátogatása azért is különleges élmény, mert az Oroszlános udvarból egy korhű bejáraton keresztül léphetünk az épületbe, ahol egy modern környezetbe kerülünk. Ezt követően, a lépcsősoron az emeletre feljutva már kaphatunk némi történelmi ízelítőt abból, hogy mire számíthatunk, de a hihetetlen szépségű terembe bejutva, az egykori mesterek műremekeinek részleteit csodálva, a különleges hely egykori életét elképzelve mégis olyan élmény vár ránk, amit előtte álmodni sem mertünk volna.
A megújulás lépcsőfokai
A Nemzeti Hauszmann Program tizenkét évre szól, évi tízmilliárd forintos ráfordítással. Három céllal kezdtek munkához, az egyik a Budavári Palotanegyed zöld területeinek, sétányainak, útjainak, kútjainak a felújítása. A másik a pártállami időkben tudatosan, ideológiai okokból lerombolt történelmi épületek rekonstrukcióját, a harmadik pedig a Budavári Palota felújítását tűzte célul.
Az ambiciózus terv első, a budai Várban sétálva már megcsodálható látványossága az az újonnan rekonstruált, korábban Hauszmann Alajos által tervezett Lovarda és Főőrség épülete, valamint a kettőt összekötő, szintén újra felépített Stöckl lépcső, amelyeket jóval a háború után bontottak le. Idén megkezdődött három, a második világháború után lerombolt épület rekonstrukciója is: a Dísz téren újjászületik a Vöröskereszt Egylet egykori székháza és a Honvéd Főparancsnokság épülete, míg a Szent György téren ismét régi formájában láthatjuk majd a József főhercegi palotát.