Utazás a Holdra

Nemzetközi jogászok ugyan próbálják elrontani a játékot, mondván, hogy tulajdont csak tulajdonostól lehet szerezni, a Hold esetében pedig ez a feltétel hiányzik. Ennek ellenére az üzlet továbbra is virágzik. Egyelőre egységáron mérik az átlagtelkeket, legalábbis ott, ahol én érdeklődtem: 39,90 euróért. Korrekt ár, de – bár a telekspekuláció távol áll tőlem – azért felmerült bennem, hátha kapok olcsóbban is, ha nem is olyan felkapott helyen. Mondjuk, például a Hold túlsó oldalán, amelyet sohase látunk. Előbb-utóbb ennek is csak felmegy majd az ára! És ha már közelről úgyse fogom látni egyiket se, akkor inkább fizessek érte kevesebbet.

Mit mondjak, elkéstem! Ott ugyanis már felmentek az árak. A jelenlegi tarifa 49,90 euró. Tehát valakik már nagy felvásárlásba kezdhettek. Tény, hogy a Hold túlsó oldala az Univerzumnak az a legközelebbi helye, ahonnan sohase látszik a Föld. És úgy tűnik, ez a perspektíva sokaknak tetszik. De mi van akkor, ha valaki tényleg látni akarja a saját szemével és viszonylag közelről a telkét? És, mondjuk, az illető nem profi űrhajós. Kezdett a dolog izgatni, hát utánajártam.

Korszerűsített Szojuz

Mivel tudom, hogy a kérdés sokakat érint Magyarországon is, ezért tapasztalataimat most közreadom. Bármilyen hihetetlen, a telkes gazda megnézheti a telkét közelebbről is, pénz kérdése az egész. Mindössze 100 millió dollárt kell összekaparni valahogy. Bár anyagi helyzetem kiegyensúlyozottnak mondható, azért ez még nekem is sok egy kicsit. Hogy ennyi pénzt összegyűjtsek, ahhoz ugyanis – a jelenlegi jövedelmi viszonyaimat figyelembe véve – kb. 6 ezer évig kellene dolgoznom. És akkor még nem ittam meg egy pohár sört se. Ettől, persze, még nyugodtan kérhetek ajánlatot valamelyik utazási irodától, nem kell ezt nekik tudni. Ilyen helyzetben az ember jól teszi, ha megkeresi a Space Adventures nevű céget. Mellettük szól, hogy nagy tapasztalatuk van már az űrturizmusban, hogy mást ne mondjak, az oroszokkal együttműködve Charles Simonyit is ők reptették. Azt ígérik, hogy 2008–2009-ben már elindítják a Hold körüli útjaikat is. Egy korszerűsített orosz Szojuz űrhajó viszi majd az utasokat.

Az utazás 8–21 napig tart, attól függően, hogy beiktatják-e a Nemzetközi Űrállomás meglátogatását is. A Holdat 100 km magasságból láthatja majd, aki láthatja. És a honlapjukon biztatják is az olvasót, hogy vegye fel velük a kapcsolatot. Én ezt meg is tettem, végül is mi történhet. Kitöltöttem egy formulát, először a szokásos adatok: név, ország, e-mail cím, ahogy kell. Nem kérdeznek sokat, tulajdonképpen egyetlen lényegi kérdésük van: „Mikor lenne érdekelt az utazásban?”. Udvariasságból rögtön a válaszokat is megadják, ezek közül lehet választani: 1. „Még pénzt kell gyűjtenem”; 2. „Részt akarok venni a legelső utazásban”; 3. „Életcél”. Nem akartam elrugaszkodni a realitásoktól, ezért az 1-es verziót jelöltem meg. Fél órán belül megjött a válasz. Megköszönték, hogy érdeklődöm a Hold-utazás iránt, és tájékoztattak arról, hogy milyen kivételes lehetőség nyílik most a magánutazók előtt is. 30 éve nem látta ember a Hold túlsó oldalát, de ez most lehetővé válik. A végén azért megkérdezték, hogy van-e esetleg valami elképzelésem arról, hogy mennyi idő alatt leszek anyagilag abban az állapotban, hogy megkezdhessem a felkészülést a Hold-utazásra. Kétségtelenül korrekt kérdés, de azt mégse válaszolhattam, hogy 6 ezer év múlva. Kicsit úgy éreztem magam, mint Karinthynál a rossz tanuló, akit kihívtak felelni. Hirtelen támadt ötlettel azt írtam, hogy kb. 15 év múlva, mert akkor egy találmányomból sok pénzhez jutok majd, és lesznek szponzorok is. És megjegyeztem, hogy semmi se lehetetlen, amint azt Önök is nagyon jól tudják, Charles Simonyi is ebből az országból származik. Erre már nem kaptam választ.

Világűr-építészet

Itt tartunk most. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy közülünk ki lesz majd az első űrturista, aki megkerüli a Holdat. Vagy esetleg le is száll oda. Merthogy a cég 2012-től már ezt a lehetőséget is ajánlja. Bár ez igen merész ígéretnek tűnik. De bárhogyan is lesz, az biztos, hogy egy káprázatos korszak kezdetén vagyunk. Nagyon is elképzelhető, hogy egy-két évtized múlva az űrturisták már nem a nagy semmibe fognak érkezni. Merthogy a Hold ismét célponttá vált, csak kicsit másként, mint a 60-as évek végén. Különösebb érzelmi felindulások már nem kísérik a tervezett programokat, semmi meghatódás, hogy „kis lépés egy ember számára, nagy ugrás az emberiségnek”, ahogy azt Armstrongtól, az elsőnek a Holdra lépő embertől hallhattuk 1969. július 21-én. Hol van ez már?! Aki látta annak idején az élő televíziós közvetítést, az biztos, hogy soha nem felejti el. Azt a legelsőt, az Apollo 11 küldetését. De ki emlékszik a többire? Pedig összesen 12-en jártak a Holdon, az egyik űrhajó, az Apollo 15 még egy terepjárót is vitt magával, azzal furikáztak jókedvűen föl-alá az űrhajósok.
A mámoros korszaknak tehát vége, de ami most következik, annak viszont sokkal nagyobb a gyakorlati jelentősége. A Hold tehát megint „divatban” van, ami azt jelenti, hogy egyrészt kiemelt kutatási cél is, másrészt nyersanyagforrás, továbbá egy távoli nagy álom megvalósulásának is fontos terepe: valószínűleg kiindulóhelye, illetve közbülső állomása lesz a későbbi Mars-utazásoknak. Az amerikaiak egyébként ezt 2037-re tervezik. Mindez azt jelenti, hogy egymást érik majd a japán, orosz, amerikai, kínai, európai űrszondák. Sőt, több ország már be is jelentette állandó Hold-bázisok építését. Az amerikaiak 2024-re olyan telepet hoznának létre, amelyben akár fél évig is élhetnének az emberek. Az oroszok 2025-re tervezik az első emberes Hold-utazást, egy állandó támaszpont kiépítését pedig 2028–2032 között. Az európaiak és az amerikaiak 2015-től közösen építenének egy hatszemélyes kutatóállomást, ami természetesen zárt rendszerű lenne, teljesen önellátó, növényházzal, élelmiszer-termeléssel stb. Különböző konferenciákon már évek óta mutogatják a konkrét és kevésbé konkrét terveket. Voltaképpen egy új szakma született: a világűr-építészet.
Se szeri, se száma a különleges ötleteknek. A felfújható épülettől a guruló üvegházig minden előfordul. A feladat nem kicsi. Kimondottan barátságtalan közegben kell élhető környezetet teremteni. Nappal több mint 150 Celsius-fokos a hőmérséklet, éjjel –140 Celsius-fokos, gondoskodni kell a sugárvédelemről, vízről, energiáról, laboratóriumokról, orvosi ellátásról és a szórakozásról is. No meg a közlekedésről. A telepek kialakítása a kutatás és nyersanyag-kitermelés mellett az űrturizmust is szolgálná. Ezt még az amerikai elnök is szóba hozta a minap. Persze, erre mások is gondoltak már. A tervezőasztalokon már folyik az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtése. Könnyen lehet például, hogy a világ egyik leglátványosabb szállodája a Holdon épül majd. Ránézésre is látszik, hogy nem félpanziós ellátást fog nyújtani. Egy holland elképzelés szerint a szálloda két 160 méter magas tornyát kívülről 30 centiméter vastag holdkőzet, belül pedig 30 centiméter vastag vízréteg védi majd a kozmikus sugárzástól. Hogy mennyibe kerülhet itt, mondjuk, egy nászéjszaka, arról az eddigiek alapján lehet némi elképzelésünk.

De térjünk vissza a jelenbe, vagy legalábbis a közeli jövőbe! Ott tartottunk, hogy 100 millióért már közelebb araszolhatunk a Holdhoz. Akinek viszont nincs 100 milliója, csak mondjuk 30, annak be kell érnie a Nemzetközi Űrállomással. Ebben az árban azonban már szerencsére benne van a méretre szabott szkafander is. Akinek pedig sétálni támadna kedve az űrben, csak tessék! További 11 millió lefizetése után minden további nélkül megteheti. Az érdeklődés állítólag olyan nagy, hogy 2009-ig az összes jegy elővételben elkelt.

Súlytalanság kétszázezerért…

Aki nem tudja kivárni a sorát, vagy nincs 30 milliója sem, annak se kell feltétlenül lemondania a világűrről. Ugyan rövid időre, mindössze 3-4 percre, de 100 kilométeres magasságban mégiscsak átélheti a súlytalanság élményét. Egy-két éven belül ezt már több cég is ajánlani fogja, sőt némelyik hagyományos utazási iroda is felvesz már előjegyzéseket. Egyelőre még csak előjegyzéseket, mert erre a szolgáltatásra is várni kell. De a piackutatások alapján óriási üzletről van szó. 2020-ig 15 ezer utassal számolnak. Pedig a mindössze másfél órás program, benne a 3-4 percnyi súlytalansággal, 200 ezer dollárba kerül. Aki nagyon türelmetlen, annak azt javaslom, hogy először a Benson Space Companynál próbálkozzon. Ott az első utat 25 ezer dollár előleg fejében már le is lehet foglalni. A teljes ár 250-300 ezer dollár körül van. 2009-től akarják indítani a rendszeres repüléseket.
A Virgin Galactic olcsóbb ugyan (200 ezer), de lehet, hogy ők csak 2010 elején startolnak a SpaceshipTwo-val. Ez az első magánűrhajó, a híres SpaceshipOne továbbfejlesztett változata. A két pilóta mellett hat utas fér el benne. Egy hordozó-repülőgép viszi fel 15 ezer méter magasba, ahol leválik a hordozójáról, majd 10 másodperc alatt hangsebességre gyorsulva eléri a 100 kilométeres magasságot. Onnan fordul vissza. Szóval, már most lehet válogatni a lehetőségek közül, és a sornak még egyáltalán nincs vége. Már lehet tudni, hogy mások is tervezik a milliárdos piacon való megjelenést. 2012-től beszáll a versenybe az ESA érdekeltségébe tartozó Astrium is.
Tehát nyugodtan lehet gyűjteni a pénzt! Én a magam részéről továbbra is a Hold-utazásban lennék érdekelt. Csak előbb még írok egy e-mailt a Space Adventuresnek. Meg akarom tőlük kérdezni, hogy ők hogyan látják a saját anyagi helyzetüket. Merthogy itt minálunk bizony nem ritka, hogy egy utazási iroda csődbe megy, és az utasokat már nem is tudja hazaszállítani. Ami nagyon kellemetlen élmény.

Oxigénhiány vesekővel

Az űrturizmus az egészséges emberek luxusa. Könnyen belátható, hogy miért. A világűr elérése, illetve a világűrben tartózkodás nagyban különbözik a közönséges repüléstől. Többek között a startnál fellépő szokatlanul nagy gyorsulás, a kabinban levő nyomásviszonyok miatt, de a kozmikus sugárzás miatt is. A szív és a tüdő különleges terhelésnek van kitéve, ugyanis a súlytalanságban megváltozik a vérkeringés. A földi nehézségi erő miatt a vér „lefelé” folyik, míg a súlytalanságban ezt a szívnek kell ellensúlyoznia, tehát sokkal több vért kell pumpálnia. Az űrkabinban kevés a friss oxigén, és ez a vérben oxigénhiányt idézhet elő. Ez pedig rossz hatással lehet a szívre és a tüdőre is. Kimondottan kellemetlen tapasztalat, hogy a vesekövek a világűrben gyorsabban alakulnak ki, mint a Földön. Ennek az az oka, hogy a súlytalanságban csökken a csonttömeg, a kalcium lebomlik, és a vesékben rakódik le. Már néhány nap alatt kialakulhatnak a vesekövek. Orvosi szempontból, persze, van különbség a profi űrhajósok és az űrturisták között. A profiknál mindenképpen figyelnek a hosszú távú űrutazások egészségügyi kockázataira, például az izomsorvadásra, vagy a kozmikus sugárzás hatásaira, míg az űrturistáknál elsősorban azt nézik, hogy arra a bizonyos egyszeri utazásra alkalmas állapotban van-e a szervezetük.