A fővárosból kiérve Szentendrén, Leányfalun és a többi hangulatos Duna-parti településen át autózva lassan elfelejti az ember a nagyváros szülte feszültséget. A nyugalmat sugárzó kisvárosi házak, az apró üzletek a békeidők hangulatát idézve csalogatnak megállásra. Ha máshol esetleg nem is lépünk a fékre, egy helyen semmiképp sem szabad kihagyni a pihenőt. Nagyjából a 39-es kilométerkőnél, a Siesta Cafénál, ahol – ahogy arról már korábban is írtunk – igazán különleges gasztronómiai élmény, pisztránglakoma várja az utazót. Klément Ferenc és csapata a saját halneveldéből származó friss pisztrángot kérés szerint sütve, főzve, grillezve, vajon futtatott bazsalikommal, gévagombával, vagy akár más módon úgy tálalja az asztalra, hogy azért még maga Mátyás király is lejönne a várból.
A visegrádi túrára ily módon felkészülve már csak tíz percet kell autóznunk, hogy elérjünk az egykori királyi város határához, ahol az erődrendszert idéző városkapu és az alsóvár fogadja lakótornyával, a Salamon-toronnyal a közelről s messzi földről érkezőket. (Kevesen tudják, de a Salamon-torony nyugati oldalához árnyékszéktorony is csatlakozott egykoron.) A vízparton van az igazi dunai hangulathoz elengedhetetlen hajóállomás, ahová Pestről is eljuthatunk a Mahart hajóin.
A júniusi szombaton nem öröm, hogy zápor és viharos szél váltja egymást a napsütéssel, de meg kell hagyni, a Duna haragoszöld színe, a parti fák lombkoronájával, a szemközti Nagymaros kontúrjával egybeolvadva szinte festőért kiált. A városkapu kőből faragott vitéze mellett elhaladva régi építésű és új szállodák, éttermek fogadják az utazót. Egyszer csak, mintha a király palotájából szaladt volna le, reneszánsz kori udvaronc lép az autók közé, hogy az út mellett álló étterem vendégeinek utat biztosítson buszukhoz. Továbbhaladva, egy balkanyar után, a kicsinosított templom mellett, a hely múltjához – és remélhetőleg jövőjéhez – méltatlan Panoráma út kátyúktól szabdalt aszfaltszalagján indulunk a környék ikonikus szállodájába, a 352 méter magas Fekete-hegyen álló Hotel Silvanusba. Tulajdonos-ügyvezető igazgatója az a Lantos Árpád, akinek egész élete a szállodaiparhoz kötődik, és aki az épülethez új szárnyat, valamint élménymedencét építve gondoskodik arról, hogy a kontinens egyik legszebb panorámájú hotelje az új világban is versenyképes maradjon.
Az igazgató szájából igazán hitelesnek tűnik a kijelentés: Visegrád utolsó marketingmenedzsere – igaz, nem a mai turisztikai szemmel – hódító királyunk, Mátyás volt, aki messze földön ismertté tette országunkat és a királyi várost. Ahol a Duna melletti dombon már a IV. században római erőd épült. A vár és környéke azonban 1323 és 1490 között, az Anjou-királyok és I. Mátyás király uralkodása idején élte fénykorát. Nemzetközi jelentőségét bizonyítja, hogy 1335-ben a város adott otthont a korszak meghatározó eseményének, a visegrádi királyi találkozónak, ahol Károly Róbert magyar, III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király kötött rendkívül sikeres szövetséget Bécs árumegállító joga ellen. A kelet-európai rendszerváltozás után erre emlékezve született meg 1991-ben Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia részvételével a Visegrádi Együttműködés.
Miközben az ősfenyvesek által körülölelt Silvanus teraszáról a Dunakanyar páratlan panorámájában gyönyörködünk, felelevenedik előttünk a néhány száz méterre fekvő Fellegvár egykor oly mozgalmas élete, amelybe Mátyás hozott új színt a teljes felújítással. A hely történelmi súlyát jól jellemzi, hogy egykoron itt őrizték a koronaékszereket. Aki ma a fizető parkolóval körbevett Fellegvár lépcsőin felsétál, a csodálatos panoráma mellett a történeti kiállítás, a rekonstruált makett erődrendszer és a korhű panoptikum látványát élvezheti.
A hegytetőn, a Nagy Villám kilátó mellett, már a modern kor szórakozási lehetőségei várják az utazót. A családok, a lazításra vágyó konferenciaturisták, a céges csapatépítés résztvevői egyaránt kiélvezhetik a drótkötélpálya izgalmait. De akad itt gyepsípálya – télen sípálya – és egész évben üzemelő bobpálya is. Egyik részén az úgynevezett medres, a másikon az alpesi bobozás élvezetének adhatjuk át magunkat. Lantos Árpád szerint kevésbé extrém, de mindenképpen kellemes élményt nyújtó időtöltés a séta a közeli, sajnos csak kevesek által ismert Vadasparkban, ahol a szeptembertől januárig tartó párzási időszakot kivéve őzeket, szarvasokat is láthatnak a vendégek, akik az egész környéken kellemes túralehetőségeket találhatnak. Aki pedig a gombákhoz is ért – vagy vállalja, hogy a növényeket a megfelelő ellenőrző helyeken bevizsgáltatja –, annak a gazdag termésű vidéken kár lenne kihagynia a gombagyűjtést szarvasgomba, vargánya vagy rókagomba után kutatva. Mindezt a szálloda vendégei szakavatott kísérő segítségével tehetik meg.
A Duna-partra visszatérve, a templomtól jobbra indulva találjuk meg a királyi palotát, ahová Károly Róbert helyezte át székhelyét, és amit királyi házból I. Lajos bővített palotává. Mátyás, Beatrix királynéval kötött házassága, 1476 után kezdett hozzá a közel tíz évig tartó felújításhoz, amelynek végeredményeként vidéki rezidenciájává alakította az épületet. A romjaiból mára lassan újjáépülő palotában régészeti és történelmi emlékeken keresztül ismerhetik meg az érdeklődők a királyi udvar életét, amelynek hű emlékképét adja az évről évre megrendezett, az egykori királyi csúcstalálkozót idéző, Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok eseménysorozata. Az alsóvár szabadtéri színpadán pedig egész évben lovagi torna várja az érdeklődőket – az időpontokról azonban érdemes előre tájékozódni.
Visegrád legújabb attrakciója a királyi palota előkertjében létrehozott mesekert és foglalkoztatóház. A történelmi játszóparkban a színek, a hangok, a növények, a természetes alapanyagokból készült játékok – tartalmas szórakozást ígérve – a Mátyás-mesék világába kalauzolják a veretes díszkapun át érkező apró vendégeket és szüleiket.
Mindenképpen érdemes még tennünk egy sétát a folyóparton, kiélvezve a tiszta levegőt, a Duna látványát, és menet közben megcsodálni a bájos kis Mária-kápolnát, amely tiszta fehérbe öltözve, szerényen hív vissza a történelmi időkbe. A nap lezárása pedig mi is lehetne kellemesebb egy finom vacsoránál valamelyik Dunára néző teraszon – mondjuk a Silvanusban.
Legyél az első hozzászóló "Visegrád, a Dunakanyar éke" című cikkhez