Álom hibrid kivitelben

Dízelt, benzinest vagy esetleg hibridet? – ami néhány éve még komolytalan kérdés volt, mára kis túlzással hétköznapi dilemmává vált. Erre jutottunk miközben nagyvárosban, sztrádán és országúton is hajtottuk a hibrid Ford Mondeót. A villanymotorral is ellátott modell úgy őrzi a sikert sikerre halmozó Mondeo értékeit, hogy közben már használhatóságával és árával sem kényszerít kompromisszumra a hibridhajtás. Ford Mondeo 2.0 Hybrid Titanium teszt.

Noha a hibrid technológia már korántsem új, a gyártók többsége még mindig csak kísérletezik, hogy megtalálja a lehető legjobb formát, szerepet, funkciót azoknak a modelljeinek, amelyek a hagyományos és az elektromos hajtást ötvözik. A járműipari pozícionáló-show unalmasnak épp nem mondható, hiszen megannyi, olykor szélsőségektől sem mentes próbálkozást láthattunk már. A hibridtechnológia élharcosa, a Toyota például a forradalmi megoldásokat futurisztikus külsővel párosítja, a BMW nem fél a takarékosság és a környezetvédelem szimbólumává vált villanymotorokat sportos turbós benzines modelljeibe szerelni, a Mercedes pedig gázolajos motort házasít zöld erőforrással. Mindeközben akadnak olyan gyártók is, amelyek egyszerűen csak egy praktikus, nem túl feltűnő, hétköznapi hibridet akarnak kínálni. Ezt az utat választotta a Ford is a Mondeo HEV (Hybrid Electric Vehicle) megálmodásakor.

A recept egyszerű: a Ford egy már jól bevált modellhez nyúlt, a Mondeót vette alapul, hiszen cégautóként és családi kocsiként is sikert sikerre halmozott. Ebbe építették bele a modern hajtásláncot. Ezt a lépés sem bízták a véletlenre, hiszen a technológiát csúcsra járató Toyotától, nyilván jó pénzért, több hibrid megoldást is vett a Ford. Az elektromos rendszerhez aztán egy kifejezetten takarékos üzemre optimalizált, de azért messze nem vérszegény kétliteres – a mai trendekről eltérően nem turbós, hanem sima szívó – benzinmotort építettek.

A végeredmény külsőre tökéletes lett, amennyiben az volt a cél, hogy a hibrid hajtás ne a különcségben testesüljön meg: a HEV típusjelzésű Mondeo éppen ugyanúgy néz ki – pontosabban: ugyanolyan elegáns és sportos – mint akármelyik „sima” Mondeo. Vagyis majdnem, mert a tesztre kapott gyöngyház-fehér változat olyannyira főúri eleganciát sugároz, ami után lépten-nyomon megfordultak az utcán. Bent sem más a helyzet: az utastérben a már ismert jókora helykínálat, kényelem, remek kidolgozottság és jó minőségű anyagok fogadják az utazókat. Az első jelentős változással a gyújtás rákapcsolásakor lehet szembesülni: a középkonzol és a kilométeróra melletti kijelzőkön számos olyan piktogram, opció jelenik meg, amely elárulja, más ez a Mondeo mint a többi. Az igazi meglepetés persze az, hogy a start gomb benyomására semmi nem történik, legalábbis hallhatóan, a fokozatmentes automata váltót D-be kapcsolva és a „gázpedálra” lépve pedig szinte hangtalanul lódul meg a Mondeo. Ekkor ugyanis tisztán elektromos hajtással megy a kocsi, amelyet elviekben kicsit 130 fölé is gyorsíthatunk a robbanómotor beindulása nélkül.

Az elektromos hajtás hatótávolsága nagyban függ attól, hogy mennyire dinamikusan vezetünk, de valójában nem is ez a szám a legfontosabb, hanem a fogyasztás. Nem sportos, de nem is túlságosan óvatoskodó vezetési stílus mellett a Mondeo száz kilométerenként beéri 5,5-6 liter körül, ami kimagaslóan jó értéknek számít hiszen a kocsi bő 4,8 méter hosszú, 1,9 méter széles, és súlya is tekintélyesnek mondható, több mint másfél tonna. Mindez annak köszönhető, hogy a villany és a benzines motorok tökéletes összhangban működnek: ha a töltöttség engedi, akkor a tisztán elektromos üzemben halad az autó, ha kell, akkor a robbanómotor csak tölt, nagyobb tempónál, lendületesebb gyorsításnál pedig a villanymotor besegíti a robbanómotornak. Mindennek köszönhetően lehet takarékosan „krúzolni”, de ha odalép az sofőr, akkor a rendszer minden erőt mozgósít – az összteljesítmény 187 lóerő – így alig több mint kilenc másodperc alatt eléri a százat a kocsi. Közben a hatékonyságot növeli, hogy a rendszer gázelvételnél a lendületet, lassításnál a fékerőt is felhasználja az akkumulátorok töltésére. S ha már hatékonyság: a sofőrt a fedélzeti számítógép különféle piktogramokkal, utasításokkal tanítja arra, hogy miként lehet a lehető legtakarékosabban használni az autót.

A hibrid Mondeo remek használhatóságát csak néhány apróság rontja. Elsősorban az, hogy egyelőre csak négyajtós kivitelben lehet megvásárolni. Ezt a hiányosságot még fájóbbá teszi, hogy az akkumulátorok miatt kevesebb mint 400 literes a csomagtér mérete. Ez persze az esetek túlnyomó részében bőségesen elég, egy négy tagú család hétvégi holmijait simán elnyeli a raktér, ám kétségkívül jelentősen javítaná a helykihasználását és a pakolhatóságot az ötajtós karosszériaforma. Mielőtt azonban tovább fanyalognánk a HEV Mondeo csomagterének mérete miatt, érdemes nyomatékosítanunk, hogy ott tart ma a járműipar: a hibrid autózás ára csupán annyi, hogy mondjuk öt helyett csak négy kisebb bőrönd fér el a csomagtérben… Ami pedig az árat illeti: a már bőségesen felszerelt Ford Mondeo Titanium Hybrid alapára 10,2 millió forint. Az ezzel majdnem azonos teljesítményű, szintén Titanium felszereltségű TDCI Mondeo alapára nem egészen 10,1 millió forint. A minimális, alig százezer forintos differencia az jelenti, hogy a jövő megérkezett a Fordhoz: a benzines- és a dízelmotoros modellek mellett már valós, kompromisszummentes választás a hibridtechnológiájú Mondeo is.

-sek-