Miközben az egyre kevésbé kombinak, vagy combinak hívott középkategóriás, nagy csomagterű kombik egyre inkább hasonlítanak egymásra, különösen érdekes mitől más az egyik, külsőre szinte megszólalásig hasonló autó, mint a másik. Már csak azért is, mert azt nagyjából elkönyvelhetjük, hogy olyan minőségi különbségek már nemigen vannak a márkák között, mint amilyeneket néhány évtizeddel ezelőtt még magabiztosan sorolt a közvélemény.
Az Avensis Touring Sports a saját elődjétől – sőt annak elődjétől – sem igen különbözik, mert a japánok úgy látják – és úgy tűnik jól látják -, hogy az autó mutatós és némi ráncfelvarrással még harmadik generációsként is ütőképes. Nem túl nagy dolog, de nekem az antenna jött be leginkább, ami a hátsó tetőt kicsit cápaszerűvé alakítja. Az ötlet persze nem egyedi azóta, hogy a klasszikus drótos antenna eltűnt már a mai autókról, de valamiért nagyon jól áll az Avensisnek. Az újként jegyzett modell persze emellett is számos – a hírek szerint több, mint ezer – ponton újult meg. Az biztos, hogy az új lökhárítók, a fényszórók és a teljes hátsó rész újraértelmezése kifejezetten mutatósra sikerült. Az autó elegáns, sportos és elég nagy ahhoz, hogy céges autóként hűséges társ legyen a hosszú utakra, vagy arra, hogy egy olyan család is útra kelljen vele, amelyik megszokta, hogy a WC ajtón kívül mindent magával vigyen egy útra. (Vagyis tökéletes választás azoknak, akiknek magáncégük és mellette családjuk is van.)
Mutatós a külcsín és a belcsínre sem lehet panasz. Ha eltekintünk a műszerfalat és az ajtót ékesítő továbbra is szürke, fautánzatú, vagy inkább valamilyen fémet imitáló betéttől, ami egyébként nem csúnya, csak nem is szép és kitudja melyik japán manga ihletett. A drágább modellekben egyébként nemesebb anyagokra is cserélhetjük. A kormány viszont jó fogású és tisztán áttekinthetően többfunkciós.
A tesztre kapott Toyota Avensis 2.0D-4D Touring Sports, vagy hétköznapiasan kombi ezzel együtt is mindenben hozza azt, amit a vevők elvárnak egy vérbeli Toyotától. Nem akar túlzottan modernkedni, hivalkodni – ami távol áll a japánoktól – cserébe minden olyan, amilyennek lennie kell. (Talán annyit azért érdemes még negatívumként megjegyezni, hogy kicsit is latyakosabb időben pillanatok alatt felmondja a szolgálatot a műszerfali kijelző – mondván le kéne tisztítani a külső érzékelőt. NA és a tempomatot is csak az találja meg, aki jól ismeri a Toyota logikát, vagy hosszasabban tanulmányozza a használati utasítást.) A fedélzeti információs rendszer ugyan nem a világ legjobbja, de korrekt, áttekinthető és a GPS kifejezetten élvezhető. Ami külön pozitívum azoknak akik ma már a fogyasztásra is ügyelve autóznak, hogy egy olyan dinamikus teljes képernyős elemzés is megjeleníthető, amin grafikonon követhetjük a fogyasztás közelmúltbeli és jelenlegi állását. Ez pedig már csak azért is kellemes látvány, mert a tesztre kapott a kétliteres dízel Avensis a fínoman stoppoló és induló start-stop rendszerrel méretes motorhoz képest is kifejezetten gazdaságos fogyasztást – városban közel 7, országúton 5.5 – ért el.
Mindezt úgy, hogy az ülések kifejezetten kényelmesek, a futómű pedig kellemes autózásra hangolt. (Más kérdés, mit szólnának a japánok (na meg más márkák esetében a németek, franciák, stb. ha a másutt nyúzóterepnek számító magyar városi utakon kellene végigpattogniuk a jobb sorsra érdemes autóval.) Ehhez jön a barátságosan brummogó dízelmotor, amellyel kapcsolatban elsőként az ütötte meg a fülemet, hogy az autó szíve, a világ egyik legjobb dízelmotor gyártójának számító BMW-től érkezett. Szentségtörésről még sincs szó: a Toyota és a bajor gyár együttműködésében érkezett BMW dízelt a japán gyártó százszázalékos biztonságra és visszafogottságra épülő ars poeticájára hangolták. Így aztán amíg a BMW 118d motorja Bajorországban 218 lóval kerül a kék-fehér autókba, addig a szigetországi gyártó a német blokkokat saját hengerfejjel összerakva – és a Toyota 4D jelzésével megtoldva-, a sportosságot a kényelem érdekében favorizálva, alacsonyabb fordulatú, stabil nyomatékkal 143 lóerővel építette az Avensisbe.
Ha pedig már Tourer, vagy kombi nézzük, mire számíthatunk hátul, a csomagtérben, amelynek ajtaja úgy egyszerűen teleszkóppal nyílik – ahogy az a legegyszerűbb. Az 543 literes csomagtér hossza egy méter, a legszélesebb része pedig másfél méter, ami már önmagában is kellő teret ad a pakoláshoz, amit – ha maximum ketten utaznak – a hátsó üléseket lehajtva tovább lehet növelni. Ha viszont négyszemélyes az utazó csapat, a hátsó ülés közepén a kartámasznál a síalagút növeli tovább a rakodási lehetőségeket.
Kombi 6,9 milliós alapára fölött
Toyota Avensis Touring Sports 2.0D-4D: alapár 6.9 millió forint. A szinte minden fontos pluszt adó – például tolatókamera, Bluetooth kapcsolatos Toyota Touch 2 infotainment – Active felszereltséggel 8,8 millió forint. A csúcsmodell – többek között bőkárpittal, erős fényű, automata reflektoros LED fényszóróval és ráfutásveszélyre figyelmeztető rendszerrel – 12,2 millió.
Legyél az első hozzászóló "Sztrádacápa Japánból" című cikkhez