Egyre többen már nem csak azért keresik fel Máltát, az Európai Unió legkisebb országát, hogy a mediterrán napot és életérzést élvezzék angolnyelvi környezetben, hanem hogy felfedezzék ennek az aprócska szigetországnak és főként fővárosának, Vallettának gazdag történelmét, kultúráját.
Valletta gyakorlatilag szinte teljesen elpusztult Málta második világháborús ostroma alatt, de olyan szépen sikerült helyreállítani, hogy 1980-ban a várost az UNESCO világörökség részévé nyilvánították. Valletta hihetetlenül kompakt. Sétáink paloták, múzeumok, katedrálisok és éttermek között vezetnek utcáról utcára. Kora tavasszal, márciusban és áprilisban kellemes 22-25 fok körüli hőmérsékletben igazán jól be lehet barangolni.
Ebben az időszakban komolyabb tömeggel sem kell számolni, legfeljebb a XVII. századi Szent János társszékesegyháznál, amelyik minden olyan tengerjáró hajóút programjában szerepel, mely Máltát is útba ejti. Ennek ellenére nem szabad kihagyni. Igazi barokk gyöngyszem, belül elképesztően díszes, és Caravaggio műveket rejt. A híres, hírhedt művész szökésben volt, amikor a szigetre érkezett, miután megölt egy férfit Rómában egy verekedés alkalmával. Barangolásunk során ne felejtsük el útba ejteni a Nagymesterek Palotáját se, ami ma a Máltai Lovagrend korszakából származó állandó fegyver- és páncélosgyűjteménynek ad otthont. A palota emeletén található termeket felújítási munkálatok miatt jelenleg nem lehet megnézni.
A Fort St Elmo, Valletta erődje, kulcsfontosságú szerepet játszik Crowley Nagy Ostromról készült leírásában, amikor a vitéz lovagok egy csapata az utolsó szál emberig védelmezte a félszigetet. A múzeumnak otthont adó erőd kiváló bevezetés egy olyan sziget történetébe, amit valószínűleg többször szálltak meg hódítók, mint bármi mást Európában. Másik vallettai gyöngyszem, amit nem szabad kihagyni, a Casa Rocca Piccola, amely az egyetlen olyan magántulajdonban lévő palota Vallettában, ami nyitva áll a nagyközönség előtt. Csodálatos régiségeket és művészeti alkotásokat rejt a ház, ahol mind a mai napig a de Piro család lakik. Szerencsés időzítéssel a jelenlegi márkit is megismertük a kedvenc papagájával. Arra is lehetőség nyílik, hogy megtudjuk, milyen volt az életet a második világháború alatt, ha bejárjuk a palota alatti sziklából kivágott alagutak hálózatát, melyeket légópinceként használtak.
Ha felsétálunk a Felső Barrakka kertbe, kitűnő panorámában gyönyörködhetünk mely a Nagy Kikötőre és a szemben lévő úgy nevezett történelmi „Három Városra” nyílik. Ide egy rövid, de festői hajóúttal juthatunk át. A félszigetek három városa Birgu (Vittoriosa), Senglea és Cospicua volt a lovagok első otthona, mielőtt Valletta városát a XVI. században felépítették. Itt is paloták, múzeumok, templomok és tengerparti éttermek csodálatos keveréke vár ránk. Minden könnyű sétával elérhető, és általában mentes a turisták tömegétől. Birgu a legnépszerűbb, és egyben a legtöbb látnivalóval is büszkélkedhet, mint például a Tengerészeti Múzeum, a Máltai Háborús Múzeumban, az inkvizítori palota és a gyönyörűen felújított Fort St, Angelo.
Valletta látnivalóinak sora azonban még korán sem ért véget, hisz ott van még a Manoel színház, mely Európa harmadik legrégibb, még működő színháza, a Szent Pál hajótörése templom és az anglikán Szent Pál székesegyház, az alsó Barrakka kert, melyben magyar vonatkozású emlékeket is találhatunk, vagy a nemrégiben felújított „Is-Suq Tal-Belt”, a fedett piac. Vallettában járva ne feledkezzünk meg a MUZA-ról, Málta első interaktív szépművészeti múzeumáról, illetve a Régészeti Múzeumról. Ebédelni vagy vacsorázni is számos helyen tudunk és akkor még nem sétáltunk a hajdani vigalmi negyedben, a Straight Street-en, ahol szinte két kezünkkel egyszerre érhetjük el az utca két oldalát és ahol egymást érik a kávéházak, éttermek, bor bárok és előadó- valamint kiállítótermek.
