Angkor csodái

 

Az Indokínai-félszigeten Thaiföld és Vietnam közé ékelődött Kambodzsában a dzsungel mélyén rejtőző Angkor felfedezése persze már korábban kezdődött. Először 1296-as utazásakor a kínai diplomata, Csou Ta-kuan tett említést a pezsgő életű városról, amely azonban a háborúskodások nyomán, a XV. század végére elnéptelenedett. Romos állapotában, az 1860-as években, Henri Mouhot francia természettudós tárta a nagyvilág elé. Divatba az után jött, hogy a Vörös Khmerek hatalmának összeomlását követően 1990-től megkezdődött a máig tartó feltárás és restaurálás, amelynek eredménye még a sokat látott utazók számára is sokkszerűen pozitív élményt jelent. A naplemente fényében méltóságteljesen álló templomokat nézve, az ember szinte emberfeletti alkotóképességének, ugyanakkor esendőségének különleges érzése kerítette hatalmába Óvári Andrást is, aki szakértőként utazott a közelmúltban a térségbe. Mint mondta, a romvárosból akkor láthatunk a legtöbbet, ha nem akarunk mindent egyszerre megnézni. 

Beszámolója szerint a fővárostól, Phnompentől közel 250 kilométerre található romváros bejárásához a turistatömegek fogadására is felkészült – már ír kocsmával is rendelkező –, ám turisztikai szempontból jellegtelen Siem Reapba érdemes utaznunk. A városka új, karakteres, a helyi építészeti stílust felvonultató repterén percek alatt megkaphatjuk a vízumot, és a kulturált taxipultoknál lefoglalt autóval mintegy hét dollárért juthatunk a 10 percre lévő szálláshelyünkre. Ezekből bőven akad kínálat, és jó hír, hogy a négycsillagos, az Európában megszokottnál lényegesen tágasabb, légkondicionált hotelszoba egy éjszakára, reggelivel olcsóbb 100 dollárnál. (Más kérdés, hogy az ötcsillagosok ára már az európai szinten mozog.) A legtöbb szálloda a „belvároson” kívül található, ahová az Ázsiában tradicionális járműnek számító tuk-tukkal juthatunk el 5-6 dollárért. Ha pedig már ott vagyunk, érdemes kiélvezni a hagyományos ázsiai nyüzsgést a piaccal és az apró kifőzdékkel. Ami a tuk-tukkal való közlekedést illeti, kétségkívül kellemes dolog, de mielőtt útnak indulnánk, mindenképp érdemes az árban megegyezni – és ennek során alkudni.

De hagyjuk is az arctalan kisvárost, hiszen erre a vidékre az egykoron a khmer királyok hatalmát szimbolizáló, 802–1432 között a tekintélyes Khmer Birodalom fővárosának számító Angkor megismeréséért érdemes elutazni. A bevehetetlen erődítménnyé építetett várost egykoron 8 méter magas, 25 méter széles fallal, 100 méter széles, több méter mély vizesárokkal vették körbe. Ezen csak az öt, monumentális kapun át lehetett bejutni. A település változatos történelmét mi sem jellemzi jobban, mint hogy az aktuális uralkodók hol megerősítették fővárosi státuszát, és tiszteletben tartották eredeti városszerkezetét, hol lerombolták azt, hogy a korábbiaktól elkülönülő várost építsenek hozzá. Ennek eredménye az az eklektika, amelyben természetes a hindu és a buddhista templomok egymás mellett élése.

Annak, aki a Délkelet-Ázsia legnagyobb édesvízi tava, a Tonlé Sap mellé épült Angkor megismerésére készül, jó tudnia, hogy a látnivalók mintegy 50 négyzetkilométernyi területen helyezkednek el. Bejárásához érdemes igénybe venni a tuk-tukok szolgáltatásait: egész napra 20 dollárért, akár négyen is útnak indulhatunk egyszerre.

A „Ki korán kel, aranyat lel!” mondás itt fokozottan igaz, hiszen Angkorban akkor járunk a legjobban, ha már hajnali ötkor elindulunk a szállodából. Így még a rekkenő hőség előtt élvezhetjük a látnivalót, és a fél hat körül felbukkanó nap első sugarait is megcsodálhatjuk a romok között. Fél tíz felé viszont már érdemes visszaindulni a hotelbe reggelizni, mert akkor már közel 40 fokos meleg és magas páratartalom nehezítheti a szemlélődést. Igaz, a romvárosban is akadnak kis büfék, de egyszerűbb, ha viszünk magunkkal vizet, sapkát, napvédő krémet, és az árnyékos helyeken néha megpihenve ajánlott inni is a folyadékból.

Mit érdemes Angkorban megnézni? Mindent! De ez, már csak a távolságok miatt is, sajnos lehetetlen. Bár az évszázadok során a templomokat őserdő nőtte be, ma már többnyire megtisztították a romok közvetlen környezetét, és helyi mércével jól járható utak vezetnek a nevezetességekhez. A templomok között járva nem véletlenül hallatszik fel a sóhaj, hogy Angkor templomait biztosan a földönkívüliek építették. Bizonyos értelemben valóban nem emberek voltak az alkotók, hiszen az egykori khmer uralkodók istenkirályként tekintettek magukra. Mindegyikük óriási templomokat építtetett magának, amelyet a birodalmat és az őt magát védelmező istennek szenteltetett. A legismertebb látványosság az Angkor Wat templomegyüttes, a világon eddig épített legnagyobb vallási célú épület, amely az 1100-as években épült, Szurjavarman király uralkodása ideje alatt. Mivel Szurjavarmant hindu hite vezérelte, Angkor Wat minden építménye a hindu vallás gazdag szimbólumvilágával pompázik. A csodálatos épületen több mint 50 000 munkás és 5000 szobrász dolgozott, több mint 30 évig. Ezeket a számokat azonban nem is tartjuk soknak, ha közelebbről is megszemléljük a páratlanul kimunkált épületet.

A hétköznapi ember el sem tudja képzelni, hogy ezt a hihetetlen szellemi termékenységet még lehet fokozni. VII. Dzsajavarman király azonban mert nagyot álmodni. 1181-ben, a vietnamiak által elfoglalt várost visszahódítva, a Khmer Birodalom utolsó nagy királya örömmámorában parancsot adott egy újabb pompás város, Angkor Thom – Nagy Város – felépítésére. Az isteneket és démonokat ábrázoló szobrokkal itt sem takarékoskodtak. Legtöbbjük a khmerek ősének tartott Naga kígyót tartja a kezében. A város legkülönlegesebb épületére mindenképp érdemes legalább három órát szánni. A Dzsajavarman király által alapított, mahájána buddhizmus emblematikus épületeként is ismert, háromteraszos, piramis alakú Bajon-templom a khmerek építőművészeti zsenialitásának és jó értelemben vett szobormániájának egyik reprezentánsa. Az épület 49 tornyának négy oldalán 196 két és fél méter magas szobor áll. Ezek mindegyike Buddha vagy az istenné kikiáltott király arcképét ábrázolja. Különleges látvány a király által édesanyjának építtetett kolostor, a Ta Prohm is, amely valódi gyöngyszeme Angkor Thomnak. Különlegességét fokozza, hogy a kutatók nem törekedtek az eredeti állapot helyreállítására, így a dzsungel fáinak öles gyökereivel benőtt épület az emberi alkotás és a természet együttélésének különleges példája.

Kevesen gondolnák, de a város egykoron igen fejlett víztározó és csatornarendszerrel és a birodalom városait összekötő úthálózattal rendelkezett. A házak mellett szépszámú kórház is épült a város területén, ahol ezeknek már csak nyomai fedezhetők fel. A templomok földje egykoron nem csupán kultikus helyekből állt. Virágzó városi élet övezte a szentélyeket, ám az épületek, sőt még a királyi palota is fából épült. Ezek azonban mára az enyészeté lettek, ezért emlegetik manapság Angkort „csupán” a templomok földjeként.

A monumentális templomok között tett utazás során igazi felüdülést hozhat a Bantejszrei megtekintése. Az Angkor Wattól 30 kilométerre épült, Sivának ajánlott hindu templomot a Nők és a Szépség Citadellájának is nevezik. A míves építmény azért kisebb a többinél, mert nem uralkodó, „csupán” egy főpap részére építették. Az apró méret azonban nem jelent puritánságot! A rózsaszínű homokkőből épült templomot különösen részletesen megmunkált faragások, virág- és levélornamentikák díszítik. Ehhez társulnak az épület belső és külső homlokzatát díszítő, a dévatákat (istennőket) és a hindu mitológia egyéb alakjait ábrázoló egész alakos domborművek.

Ha még maradt energiánk a további időutazásra, ne habozzunk. De jó tudni, hogy Angkor már az első látásra is életre szóló élményt jelent az utazónak

 

Belépők

Angkorban az egynapos, valamennyi helyszínre érvényes belépő ára 20 dollár (a fényképes belépőhöz a digitális fotót a helyszínen készítik, amit a jegy ára tartalmaz). Az egyhetes bérlet ára 40 dollár, amivel valójában egy héten belül három különböző napon látogathatjuk a romváros valamennyi látnivalóját.

 

          A Nagy Tó

A Tonlé Sap (Nagy Tó) a Mekong folyóhoz kapcsolódik: annak régi medrében alakult ki. Az ország szívében elhelyezkedő tó a világ egyik legtermékenyebb halászatát tartja el, biztosítva ezzel az itt élők fehérjeszükségletének több mit 80%-át. A hatalmas vízen (területe évszaktól függően 2500–16 000 négyzetkilométer) számtalan úszó falu található, ahol nagyon nehéz körülmények között, generációk élnek egymás mellett, az egyedüli megélhetést biztosító halászatot űzve.