A francia hullámlovag

A francia autók általában különlegesek és szépek – vagy megosztók. A Renault Kadjar „csak” szép. Meg jó. Renault Kadjar 1,6 diesel teszt.

Amikor az ember francia autóba ül, olykor óhatatlanul előjön az előítélet és azt vizslatja mennyire a valóságtól elrugaszkodott – ám legtöbbször kétségtelenül szép, vagy legalább nagyon újszerű, de gyakran öncélú -, megoldásokat lát maga előtt és mennyire jön be az, hogy a francia autók ezért könnyebben is romlanak.

Nos ami azt illeti a francia autók ma már éppen annyira stabil minőségűek, mint a többi nagy márka. A mai kiélezett küzdelemben senki sem engedheti meg magának a gyengébb minőséget, azt, hogy hibázzon. Arról nem is beszélve, hogy az autók nagy részét, különösen a kisebb alkatrész egységeket,  mindenki – legfeljebb testre szabottabb paraméterekkel -, ugyanazoktól a beszállítóktól vásárolja. Sőt ma már az is egyre gyakoribb, hogy akár még ugyanazt a motort is két teljesen különálló gyártó használja – ugyancsak a saját igényekre hangolva. Ezért is van az, hogy a korábban a megbízhatóság bástyáinak tartott márkáknál is bőven hallani meghibásodásról, miközben a minőségbiztosítás csúcsra járatásával, a korábban esetleg gyengélkedők is felzárkóztak. Nagyjából azonos szintre ért a mezőny.

Ami pedig a különleges francia megoldásokat illeti, a Kadjar éppen annyira francia, amennyire ez ahhoz kell, hogy kívül, belül tetszetős legyen. Ebben persze az is szerepet játszhatna, hogy mostohatestvére a Renault tulajdonában álló japán Nissan sikermodelljének számító Qashqai – azonos alapokra épül, miközben a műszaki megoldások és a motorok is többségében azonosak. De nem erről van szó. A Kadjar önálló karakterű modell, ami nem egy önmagának való, érzelemvezérelt francia autó, de mégis francia annyira, amennyire kell. Ez az átlagosnál kicsit tágasabb kompakt szabadidő, – amit persze akkor is simán “leterepjáróz” a többség, ha társaihoz hasonlóan, tényleg nem a földbuckák közé való – kifejezetten mutatós. A Renault króm logójával ékesített, mosolygós hűtőrácsával már önmagában is kellemes látvány. Oldalról nézve a manapság oly divatos, organikusnak nevezett hullámzó dizájn teszi kellemessé a látványt, ami tesztautónk barna színével is nagyon jó hatást keltett. Amit a hullámzó vonalak mellett, az ajtók alsó aljára hajlított fekete műanyagbetétet kettészelő krómcsík tesz még markánsabbá.

A Kadjar belső megjelenésében sem nevezhető túlságosan franciásnak. Miközben érződik, hogy a tervezők fantáziája még bírta volna, időben szólhattak, hogy ez így rendben van. A műszerfal látványa, borítása, a krómbetét megoldások, a közép konzol kialakítása, az ülés kialakítása egyaránt letisztultan elegáns. Igaz a nagy és kellemesen magasra állítható ülés első huppanásra túlságosan puhának tűnt, olyannak, ami nem tartja eléggé a gerincet, de aztán ez az érzés elmúlt és kifejezetten kényelmes volt a vezetés. A jól állítható kormány mérete, anyaga és fogása is kellemes.

Az 1,6-os dízel már összkerekes, amit a középkonzolra szerelt kerek tekerőkapcsolóval tudunk beállítani. A választék így a két, illetve automatikus összkerékhajtás mellett a fix összkerék meghajtásból áll. A 130 lóerős, 320 newtonméteres motor, ugyan nem egy erőgép, amit különösen az indulásoknál érzünk, de a nem éppen franciás, hanem kellemesen feszes futóműnek is köszönhetően, nagyon korrekten utazható az autó és amikor kell lendület is van benne. Mindez úgy, hogy még a városban is rendkívül visszafogott, – ha odafigyelünk -, akár 6 liter alatti a fogyasztással is büszkélkedhet a crossower.

Miközben elől kifejezetten tágas az utastér, hátul is kényelmesen el lehet férni, ahol a tágasság érzetét még a tetőn végigfutó panoráma üveg is erősíti. Terepjáró ide, crossover oda, az efféle családi egyterűeket nem azért veszik, hogy egy puritán kivitelezésű macsó autóval az erdőbe hajtsanak őzet nézni. Hanem azért, hogy a nagyvárosi dzsungel aszfaltján, akár a dugókat is kibekkelve a szemnek szép és főként kényelmes autóban üljenek gazdáik. Márpedig a szépérzet kielégítést nyer, és a kényelem más tekintetben is megvan. Ezt szolgálja a dupla USB aljazat, és a sok apró tároló hely is – igaz az ajtózsebek elég szolid méretűre sikeredtek és a csomagtartó mérete (473 l) sem túl nagy -, míg kellemes látványnak ott a tabletszerűen használható központi kijelző, megfejelve az R-Link 2 személyre szabható LCD műszeregységgel.

Igaz a teljesen virtuális műszerek megismerése időt vesz igénybe, cserébe hamar kiderül, hogy a vártnál több kényelmi funkciót élvezhetünk. És még többet tölthetünk le az R-Link Store-ból appok formájában. Például azt is, amivel a mások által megosztott közlekedési infók segítségével tervezhetjük meg utunkat.

A legnagyobb poén, hogy a vezérlőegység és a műszerfal háttérszínét és grafikáját is a „pilóta” választhatja ki – de csak akkor, ha ebbe nem szól bele a család. Ám mivel az autó gazdája általában magában autózik a legtöbbet, korrekt megoldás, hogy a neki tetsző beállítást a saját profilja alá úgy is mentheti, hogy a család kedvéért átállított színt, grafikát pillanatok alatt vissza tudja állítani a maga ízlésének megfelelően. Full felszerelt  tesztautónknál az is növelte az örömérzetet, hogy az audio rendszer Bose volt, ami természetesen koncerthangzást hozott a pesti dugóba.

Igaz a start-stop rendszer is olyan itt, amit meg kell szokni, de emellett is számtalan funkció szolgálja a takarékosságot és a biztonságoz, közte a sávelhagyás figyelmeztető, a holttér figyelő, a jó minőségű tolatókamera, na meg a sebességkorlátozókat felismerő rendszer.

Az biztos, hogy a rendkívül mutatósra sikerült Kadjar erőset fog harapni a crossoverek piacának tortájából. Mindez még akkor is igaz lehet, hogy az árat a felső közép kategóriába lőtték: s Bose-kivitelű 1,6-os 9,37 millió forintba, a benzines belépőmodell – Energy TCe130 Life – 5,4 millió forintba kerül.

Érsek M. Z.