Olaszország és Svájc határvidékén, a festői Lago Maggiore partján barangolva az ember nemcsak új tájakat, hanem egy sajátos, északi-olasz hangulatot is felfedez. Őszi utazásunk során Svájc aprólékosan megalkotott miniatűr csodáitól egészen Torino elegáns kávéházaiig vezetett az út, ahol minden állomás más arcát mutatta meg a régiónak.
A gleccserek formálta Lago Maggiore Olaszország második legnagyobb tava, amely a Piemont és Lombardia tartományok határán, a svájci Alpok lábánál terül el. Szépségét festői szigetei, történelmi villái és barokk palotái adják, ahol a természet és a történelem időtlen harmóniában találkozik – mindezt a Vár a Világ Utazási Iroda szervezésében fedeztük fel.
Svájci miniatűrök és csokoládéillat
Utunk első állomása a svájci Melide volt, ahol a Swissminiatur park miniatűr világa ejtett rabul. Több mint 130 aprólékosan kidolgozott modell között sétálva – hegyek, vonatok, hidak és templomok között – újra gyereknek érezhettük magunkat. Innen a Lugano melletti Alprosa csokoládéüzembe vezetett az utunk, ahol a híres svájci csokoládé kóstolása után senki sem tudott ellenállni néhány tábla hazavitelének.
A Mini Svájc
A nap egyik legszebb pillanata a Locarnó fölé magasodó Madonna del Sasso templom meglátogatása volt. Siklóval juthattunk fel az 1499-ben épült szentélyhez, mely Leonardo da Vinci tanítványa, Bernardino Luini freskóival díszített – a korai reneszánsz igazi gyöngyszeme.
Az eső is romantikussá válik a Borromeo-szigeteken
Másnap az esőcseppek sem szegték kedvünket: hajóra szálltunk, hogy felfedezzük a Borromeo-szigeteket. Az Isola Bella, vagyis a „Szép-sziget” név nem túlzás – barokk palotája és tíz teraszos kertje a 17. századi elegancia megtestesítője. A Borromeo család által építtetett rezidencia egykor Napóleont és brit királynékat is vendégül látott.
Isola Bella
A halászok szigete, az Isola dei Pescatori bájos utcáival, éttermeivel és kézműves árusaival igazi mediterrán hangulatot árasztott – itt egy helyi halétellel koronáztuk meg a napot. A délután az Aronában található Szent Károly-kolosszussal zárult, mely a maga 35 méteres magasságával Európa egyik legnagyobb szobra.
Torino, az elegancia és a csokoládé városa
A következő napot Torinóban, Piemont fővárosában töltöttük. A város, ahol megszületett a FIAT, a Martini és a Juventus futbalcsapat, mára a stílus és a kultúra központja lett. Torino nevéhez kötődik a fehér szarvasgomba, a Lavazza kávé, és a híres mogyorós csokoládé, a Nutella elődje is, melyet Michel Prochet helyi mester alkotott meg.
A torinói Carignano-palota felső szintjén 1938 óta működik az Olasz Egység Nemzeti Múzeuma (Museo Nazionale del Risorgimento Italiano), amelyet 2011-ben teljesen megújítottak. A modern, interaktív kiállítás az olasz egység születésének korszakát mutatja be a 18. századi forradalmaktól az első világháborúig, európai összefüggésben. A múzeum különlegessége, hogy itt található az 1848-as alkotmány alapján létrejött Szubalpesi Parlament eredeti ülésterme, valamint az Olasz Királyság egykori képviselőháza, melyek a nemzeti történelem kiemelt emlékei.
Az Olasz Egység Nemzeti Múzeuma
A város ikonikus itala, a Bicerin, 1763 óta hódít az Al Bicerin kávézóban: presszókávé, forró csokoládé és tejkrém három, gyönyörűen rétegzett harmóniája. Összekeverni tilos – az igazi ízélmény akkor születik, amikor a három réteg a szánkban olvad össze.
A legendás Bicerin
Torino az olasz egység szimbóluma is: a Risorgimento Múzeumban megismerhettük az olasz és magyar szabadságharcosok közös történetét, majd az UNESCO Világörökség részét képező Savoyai-rezidenciákat – a Palazzo Reale-tól a Madama-palotáig – is felkerestük.
Milánói finálé
Utazásunkat Milánóban zártuk, ahol a történelem, a művészet és a divat találkozik. A Castello Sforzesco reneszánsz pompáját a Scala operaház és a II. Viktor Emánuel galéria eleganciája követte.
A csodás Milánói Dóm
A program csúcspontja a milánói Dóm volt: a 14. században megkezdett, rózsaszín márványból épült katedrális 140 tornyával és több ezer szobrával Olaszország egyik leglenyűgözőbb építménye – valóban olyan látvány, amit mindenkinek látnia kell.
Szöveg és fotó Urbán Györgyi