Budapestiként hajlamosak vagyunk a belvárosra úgy tekinteni, mint egy célirányos térre: ügyintézés, találkozó, színház, vacsora – majd irány haza. Éppen ezért volt különleges élmény egy hétvégére valódi vendéggé válni a főváros szívében, a Danubius Hotel Astoria, falai között. Tőzsgyökeres pestiként megtapasztalni, milyen, amikor a megszokott utcák hirtelen új arcukat mutatják meg, és kiderül, hogy a belvárosnak van egy egészen másik arca is – olyan, amely nemcsak a helyiek számára tartogat új élményeket, hanem a vidékről érkezőknek is különleges találkozást ígér Budapesttel.
A mára ikonikussá vált Astoria neve mindig is többet jelentett egy szállodánál. A ház 1914. március 14-én nyitotta meg kapuit – alig néhány hónappal az I. világháború kitörése előtt. Nevét a New York-i Waldorf Astoriáról kapta, nem véletlenül: első igazgatója, a hazacsábított Gellér Mihály korábban a legendás New York-i hotelnek volt a vezetője. A modern kor technikai csodáival – központi fűtéssel, felvonókkal, porelszívó rendszerrel – felszerelt, francia empire bútorokkal berendezett, eleganciájával és csillogásával hódító Astoria hamar a fővárosba érkező jómódú utazók kedvencévé vált. A szálloda épülete három egységből áll, melyeket két építész – Ágoston Emil és Hikisch Rezső – tervezett egymástól függetlenül, mégis harmonikusan illeszkedve egymáshoz. Természetesen a történelem sorsfordító pillanatai a Tanácsköztársaság és a II. Világháború alatt is bekopogtattak az Astoria kapuján, de a hotel, ahogyan Pest maga is, mindig képes volt megújulni.
Nem véletlen, hogy a nyüzsgő metróállomás közvetlen közelében álló szállodába lépve már egy egészen más világ tárul elénk: a pezsgő nagyváros zaja hirtelen elcsendesedik, és a régmúlt eleganciája veszi át a helyét. A porta előtt húzódó nagyvonalú tér, a stukkódíszek, a visszafogott fények és a pulttal szemben elhelyezett üvegvitrinekben gondosan őrzött tárgyak mind egy kellemes múltidézésre csábítják a betérőt. Mindeközben a klasszikus porta eleganciája a pesti szállodák régi, nagy korszakát idézi, amikor a vendég még névvel és történettel érkezett, nem csak foglalási számmal.
A mesélő lakosztály
A lakosztályba lépve az embernek az az érzése támad, mintha egy polgári lakás előszobájából a nagyszobába érkezne. A tágas belső tér, az előtérbe, illetve a hálószobába nyíló ajtók, az előszoba tükrös fala olyan klasszikus miliőt teremtenek, amilyet csak a hasonló történelmi épületekben élhetünk át. A klasszikus bútorokkal berendezett nappali nagypolgári világot idéző részletgazdagsága is egészen egyedi: egy talapzaton álló valódi szobor jelzi, hogy itt az esztétika több, mint puszta dekoráció. A sarokban a boldog békeévek világába visszarepítve áll a klasszikus fából készült szobainas, amely a nadrág élét úgy őrzi, hogy a tetején a zakó is elegánsan megpihenhet. A hálószobában pedig a klasszikus tér és a modern kényelem találkozik: a magas, alvásbarát matrac még a forgalmas belváros közepén is pihentető éjszakát kínál.
Az élményt tovább gazdagítja, hogy a harmadik emeleti szoba ablakán kitekintve közvetlenül a város ütőerére látni: a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út lüktető világára. Ahol nappal a forgalom folyamatos mozgása rajzolja a város ritmusát, éjszaka pedig, miközben minden elcsendesedik, a környező épületek fényreklámjai egy apró, de mindig izgalmas metropolisz képét tárják elénk.
Egy séta a város szíve
Az Astoriából kilépve már nemcsak a belváros közepén állunk, hanem egy olyan ponton, ahonnan minden könnyedén elérhető gyalog, vagy tömegközlekedéssel. Érdemes kihasználni ezt a közelséget, és nem sietni: csak sétálni, nézelődni. Rácsodálkozni arra, ahogyan Budapest egy egészen másik arcát mutatja meg az utazónak. Egy olyan, nagyvilági, mégis otthonos oldalát, amely bármely világvárossal felveszi a versenyt.
Estefelé pedig szinte kihagyhatatlan élmény egy rövid séta a közeli Egyetem tér felé, amelyet az ELTE jogi karának méltóságteljes épülete ural. A környező apró utcákban hangulatos kis éttermek, barista kávézók és apró üzletek sorakoznak, amelyeknél jólesik megállni egy pillanatra, vagy beülni egy kellemes beszélgetésre. Különösen tavasztól, amikor a hangulatos teraszok székeiről a történelmi negyed épületeit is megcsodálhatjuk. Útközben pedig azon a Károlyi-kerten át haladunk, amely a múlt század eleganciáját idéző, gondosan ápolt zöld oázisként igazán megnyugtató ellenpontja a főváros nappali nyüzsgésének.
Krúdy is csettintene
A szívmelengető időutazás az étteremben teljesedik ki igazán, ahol a klasszikus portapult, a csillárok és a magas terek ma is őrzik a régi pesti vendéglátás atmoszféráját. De miközben a falak, a bútorok a régmúlt emlékeit idézik, a konyha határozottan a jelenben jár. Lakatos Tímea vezető séf és csapata pontosan érzi, hol húzódik a határ hagyomány és modernitás között: nem újraírja a magyar ízeket, hanem kiemeli, finomítja, és megmutatja a lényegüket.
A gasztronómiai utazás már reggel indul: a klasszikus svédasztalos reggeli mellett a Café Astoriában akár Budapest, Bécs, Párizs vagy London reggeli hangulata is megelevenedik – mintha a Monarchia és Nyugat-Európa találkozna egy csészényi kávé fölött. Délután az Astoria Sweet Happy Hours csábít illatos teával és friss süteményekkel, esténként pedig – pénteken és szombaton – élő zongoraszó idézi fel az örökzöld slágereket.
Az étlapon a magyar konyha biztos pontjai mellett pedig a kreatív séf izgalmas ajánlatai jelennek meg. A Húsleves gazdagon nemcsak bőséges, hanem valóban ízgazdag fogás: olyan, mintha egy ünnepi vasárnap esszenciáját tálalnák fel. A Sült édeskáposzta-krémleves füstölt pisztránggal és sajtkrémes wonton raviolival már játékosabb: földközeli és friss egyszerre, ahol a füstös és krémes jegyek finom párbeszédbe elegyednek.
A vajpuha BBQ-oldalas sült fokhagymás-sajtos polentával és pácolt kápiával karakteresen idézi erdélyi és a mediterrán konyha rusztikus, harmóniába rendezett ízvilágát. Legalább ekkora élmény ígér a mai magyar gasztronómia reneszánszát élő sztárja, a marhapofa is. Amely konfitálva, vadasan, szalvétagombóccal és tejfölhabbal a marhapofa intenzív marhahús és a klasszikus vadas ízvilágát egybekomponálva, selymesen olvad el a szájban. Éppoly természetességgel, ahogy zárásként kért csokoládés–körtés házi pite ami után is már csak egy elégedett mosoly marad.
A fenséges ízutazás közben, a Café Astoria hatalmas üvegportálján át a mellettünk elhaladó autók fényeit figyelve, a történelmi térben elmélázva, az is eszünkbe jut, hogy egykoron Krúdy Gyula is a ház vendége volt. Erre gondolva, a vacsora végén, pedig nem véletlenül érezzük úgy, hogy ha a legnagyobb ínyencként számontartott írófejedelem az Café Astoria & Restaurant mai menüsorát végig kóstolná, elégedetten csettintve, biztosan visszatérne még a jó falatokért.
Érsek M. Zoltán