Bakanccsal Skandinávia tetején

A Nemzeti Park Sogndal és Lom városok között, Közép-Norvégiában helyezkedik el, mintegy 350 kilométerre a norvég fővárostól. Jotunheimen nevének jelentése „az óriások hazája”, amelyet nem véletlenül adományozott neki a költő, Aasmund Olavsson Vinje 1862-ben, hiszen a terület Norvégia legvadabb turisztikai látványossága. Egymás mellett sorakoznak, sőt inkább tolonganak a kétezres csúcsok, legtöbbjüket nyáron is hófoltok tarkítják. Sőt mi több, a hegységben található Skandinávia és egyben Norvégia legmagasabb csúcsa, a Galdhøppingen (2470 m) és az alig alacsonyabb Glittertinden is (2465 m).

Az 1980-ban alapított nemzeti park közel 1145 km2-nyi területen az ország keleti, belső régiójától a nyugati partot szegélyező fjordokig terül el. A XIX. század közepétől, amikor is az első turisták felkeresték a hegységet, sok minden megváltozott, mára a Jotunheimen a természetkedvelők paradicsomává vált.

Jotunheimen

A nyári időszakban, júniustól szeptemberig a nap nagy részén űzhetjük a számos program valamelyikét, mivel még az éjszakai órákban sem szükséges a lámpa használata. A hegyekben a hőmérséklet napi ingadozása elég jelentős: egyszerre gyönyörködhetünk fürdőruhában a Galdhøppingen csúcsáról elénk táruló panorámában, és síelhetünk a Sognefjellet hófödte pályáin. A nappali csúcs akár a 25 fokot is meghaladhatja, éjszaka viszont a hűvösebb völgyekben fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet. A hegység időjárása, mint a legtöbb magashegységé, helyi anomáliákkal bír, és kiszámíthatatlan. A makulátlan kék égboltot akár percek alatt szürke fellegek takarhatják be, és heves jégesők, hózáporok kísérhetik utunkat.

Galdhøpiggen

Mivel a hegység jelentős része nemzeti park, így a néhány menedékház-komplexumhoz vezető út kivételével a park teljes területén tilos a gépjárműforgalom.

A hegységet vezető nélkül, gyalogszerrel bejárni kívánó turisták számtalan szebbnél szebb útvonal közül választhatnak, viszont mielőtt nekivágnánk a túrának, érdemes alaposan felkészülni és megtervezni az utunkat. A helyi idegenvezető társaságoknál, a vendéglátóegységekben és az információs irodákban kellő információhoz juthatunk a számos sportolási lehetőséggel kapcsolatban is, mint például a vadászat, a horgászás, a lovaglás, a kerékpározás, a trekking vagy a gleccsertúra. Egy- vagy többnapos túrák közül választhatunk, melyek lehetnek csillag-, illetve körtúrák. A hegységről részletes, a turistaútvonalakat és megnevezéseket tartalmazó térképet bármelyik nagyobb központban beszerezhetünk. Hosszabb túrák természetesen csak sátorral oldhatók meg, az élelmet pedig szintén a hátán kell cipelnie a kirándulónak, de vannak rövidebb, akár egynapos túralehetőségek is, ami jelentős könnyítést eredményez a hátnak, némi élménycsökkenés kíséretében.

Sognefjellet

Tavaly nyáron négyen vágtunk neki ennek a lélegzetelállító túrának Norvégia teteje felé. Miután kigyönyörködtük magunkat a fjordok és a vízesések rengetegében, utunkat Gjendesheim, a Jotunheimen Nemzeti Park szívében lévő kirándulóközpont felé vettük. A festői szépségű Gjende-tó partján kis hajó várt, hogy elkezdhessük négy napig tartó vándorlásunkat a hegyek világában.

Gjende-tó

A közel 14 órás gyaloglás a Storedalen-völgyön keresztül a Galdhøppingen lábánál elterülő menedékház-komplexumig, a Spiterstulenig bővelkedett látnivalókban. A morénasáncoknak feszülő Urdadalst-tavak tükrében a környező hófödte hegycsúcsok csillantak meg. A csendet olykor a hófoltokon napozó megriadt rénszarvascsordák halk ropogása törte meg. Ahogy emelkedtünk felfelé, az út mind járhatatlanabbá vált, a vegetációt is csupán néhány párnanövény képviselte. A késő délutáni órákban sikerült elérnünk a Visdalen-völgyet, ahonnan bő egyórás út vezetett a táborhelyünkig. A menedékházak és környezetük 1 kilométeres sugarában a sátrazás csak fizetés ellenében lehetséges, e körön kívül viszont bárhol szabadon kialakíthatjuk táborunkat.

Visdalen

Másnap csodálatos idő köszöntött minket, lehetőséget teremtve arra, hogy meghódíthassuk Skandinávia tetejét. A reggeli órák kristálytiszta egét a nap folyamán vékony, lencse alakú felhőfoszlányok és cirruszok fonalai szőtték át. Négy órán át tartó emelkedőnk gránitkőlapokon egyensúlyozva, néhol hófoltokkal megszakítva vezetett a Galdhøppingen 2469 m magas csúcsára. 1984-ig a Glittertindent hitték Norvégia legmagasabb pontjának a maga 2472 méterével, azonban egy pontosabb mérés alkalmával 2465 méter magasnak adódott, mivel a rajta levő több mint 10 méter vastag jégsapka a felmelegedés hatására elvékonyodott. Az eredmény a csúcson lévő jégsapka vastagságának volt köszönhető, ami nélkül a Glittertinden csak 2452 méter magas lenne. A jégsapka vastagságának megváltozásával így a Galdhøppingen maradt Skandinávia legmagasabb pontja.

Galdhøppingen
A panoráma lenyűgöző: havas csúcsok végtelen rengetege tárul elénk, ameddig csak a szem ellát. Bár egy kép is többet mond ezer szónál, ezt látni kell ahhoz, hogy az ember el tudja képzelni ezt az érintetlen szépséget és azt a végtelen szabadságérzést, amely hatalmába keríti az ittlévőket. A völgyekben a Svellnosbrean- és Styggebrean-gleccser ráncos kanyarulatain túrázók apró láncai haladtak felfelé. Fényképezés, majd egy gyors ebéd, és már forgattuk a csúcson lévő iránytárcsát a másnapi célpontunk, a Glittertinden irányába. A lefelé vezető út a görgetegek, ingó, mozgó kövek halmazán gondoskodott róla, hogy este könnyen álomba merüljünk.

Glittertind

Túránk harmadik reggelén, bár az ég befelhősödött, a nap sugarai egyre elviselhetetlenebbekké váltak. Ilyenkor elkél a hosszú ruházat és a sapka. A délelőtti órákban a Steidalen széles völgyén jutottunk mind magasabbra, hogy elérhessük a Glittertindenre vezető végtelen törmelék- és sziklamező lábát. A felkapaszkodás igazi kihívásnak bizonyult, és csak a töretlen lelkesedés vitte előre a csapatot, hogy ismét meghódíthatunk egy csúcsot. A jégsapka alá érve még a köveken elfogyasztottuk ebédünket, miközben szép lassan sűrűsödtek körülöttünk a felhők. Az út egy hosszú hópárkány oldalán vezetett a csúcsig, ahol egy földbe szúrt norvég zászlót lengetett a szél.

Glittertinden

Légvonalban talán 200 méterre szakadt az eső és jég keveréke, egy havas csúcs fölött viszont szivárvány pompázott, vad kontrasztok tették izgalmassá a körülöttünk terpeszkedő tájat. Turisták kis csoportja érkezett, köztük egy hölgy. Megdöbbenten figyeltük, amint fürdőruhában várta, hogy párjával megörökítsék, miközben fejünk felett már tornyosult a jégfelleg. Gyors pakolás, és vízhatlan ruházatban folytattuk utunkat a túloldalon lévő Glitterheim-menedékház felé. Ruhánkon kopogott a jég, ám a távolban a táj mindenütt napsütésben fürdött. Mint később kiderült, ez egy helyi zivatarrendszernek köszönhető, melynek hatására ezen a helyen majd mindennap esik. Az ereszkedés sem volt egyszerű, a völgy alja elérhetetlennek tűnt. A csúcs felső részén a hópárkány szélén csúszkáltunk lefelé, majd hatalmas sziklamezőkön keresztül méteres lelépések és imbolygó kövek kísérték utunkat. A Glitterheim-menedékházat már a lenyugvó nap utolsó fényeinél értük el. Táborunkat a Veodalen-völgyben, a patak partján alakítottuk ki, a menedékház szomszédságában.

Veodalen

Utolsó napunk a hegyek ölelésében szikrázó napsütéssel folytatódott. A völgyből még egy utolsó pillantást vetettünk a Glitternheim havas csúcsára, és megkezdtük kapaszkodónkat a szomszédos völgyet elzáró hágó tetejére. A terep mind barátságosabbá vált, miközben a táj is megszelídült. A gleccserek, havasak, csúcsok tovatűntek, majd a Russ-tó hatalmas, elnyúlt víztömege uralta a tájat. Az ebédet követően megmártóztunk a kristálytiszta, ám rendkívül hideg tó vizében, és felfrissülve vágtunk neki túránk utolsó szakaszának, hogy a Bess-tó érintésével ismét visszatérjünk Gjendesheim üdülőfalujába.

Bass

Ám nemcsak nyáron érdemes betervezni egy ilyen túrát, hanem ősszel is, hiszen csodás fény-árnyék játéknak lehetünk tanúi az ég mozgalmasságának köszönhetően, az őszi színek kulisszája előtt.

 

Tanácsok

Skandinávia, azon belül is Norvégia bővelkedik természeti látnivalókban, de az idő sosem elég, amit rászánhatunk, hogy bebarangoljuk e vad világot. Nemcsak meseszép környezetével büszkélkedhet, hanem az Európa legdrágább országának járó címet is magáénak tudhatja. Az alapvető élelmiszerektől kezdve a szálláson át az üzemanyagig a hazai árak többszörösére kell készülni az utazónak. Ha a szerényebb utazást választjuk, akkor érdemesebb személyautóval bejárni az országot, és vadkempingezni, ami a skandináv országokban elfogadott és rendkívül népszerű módja az éjszakák eltöltésének. Az utak mentén remekül felszerelt pihenőket alakítottak ki, ahol megtalálható a sátrazásra alkalmas füves területtől kezdve a meleg vízzel és elektromos árammal ellátott illemhelyiség is. A nagyobb látványosságok körzetében gyakorlatilag bárhol találunk kempingeket, melyek az egyszerű sátorhelytől kezdve az apartmanházakig széles skálán kínálják a szálláslehetőségeket.

Meleg, vízhatlan ruházatot éppúgy vigyünk magunkkal, mint fürdőruhát. A terület éghajlata, főleg a fjordok mentén, rendkívül csapadékos, habár inkább jellemző a rövid, csendes eső, semmint a hosszú vagy heves zivatar. Az élelmiszerek közül gyakorlatilag bármit megtalálunk, viszont érdemes a diszkont-, ún. „firstprice” termékeket keresni, mert amellett, hogy kiváló minőségűek, néhány esetben a magyar áraknál is olcsóbban tudjuk megvenni az alapvető élelmiszereket. Ha nem untuk meg a gleccserek világát, akkor a szomszédos Jostedalbreen Nemzeti Parkot sem érdemes kihagyni, mivel ott található Európa legnagyobb jégsapkája, a több mint 100 kilométer hosszúságú Jostedalbreen-gleccser. Szép kitérő tehető még Heddalba, ahol megtekinthetjük Észak-Európa legnagyobb fatemplomát, melynek legrégebbi részei idősebbek 800 évnél is.

Legyél az első hozzászóló "Bakanccsal Skandinávia tetején" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*