A Duna Gibraltárja – A világörökségi komáromi erődítmény titka

A Duna Gibraltárjának is nevezik a Közép-Európa legnagyobb erődrendszerének számító komáromit, amely a Csillagerődöt, a Monostori erődöt és az Igmándi erődöt magába foglalva tárja elénk a múlt hadászati titkait.

A Monostori erőd – Közép-Európa legnagyobb újkori erődje – 1850 és 1871 között épült. Az UNESCO világörökségi várományosi listáján szereplő, klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakarójával és több kilométer hosszú föld alatti folyosórendszerével (kazamatahálózatával).

Monumentális méreteit bizonyítják a következő adatok: az erőd 25 hektárt foglal el, teljes területe lőterekkel együtt 70 hektár, épületek alapterülete 25 680 m2, a helyiségek száma 640. Az erődben élő katonák legmagasabb létszáma 8000 fő volt.

A kisebb, Keleti bástyából az első világháborút követően a magyar honvédség lőoktató termet alakított ki. Itt tanították a tisztek – a falakra festett katonai ábrák segítségével – a helyes célzásra és a fegyver karbantartására a katonákat. A kizárólag tárlatvezetéssel látogatható terem kora, ritkasága és különleges falfestményei miatt Európában is egyedülálló.

Az eredetileg gabonaraktárként működő termek adnak helyet ma a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje és a Monostori erőd közös kiállításának, amely hazánk sütőipari értékeit mutatja be kronológiailag és főbb tájegységek szerint.

A legénységi szálló mindegyik szobájában 20-30 katonát lehetett elszállásolni, az ágyak párosával álltak egymás mellett. A szobákat vaskályhákkal fűtötték. Minden második körlethez egy kis fogda tartozik. Ezekben a szűk cellákban szinte lehetetlen volt elfeküdni, a bűnösnek tehát hosszú órákat kellett egy helyben állva eltöltenie. A teremben életképszerűen megelevenedik a Monarchia korabeli katonaélet egy szelete.

1945 és 1990 között a Monostori erőd a szovjet Vörös Hadsereg használatában állt. A város régi huszárlaktanyáját a szovjetek barakkoknak használták, az erődöt pedig raktárrá alakították át. Az óriási épületegyüttes hosszú időre több ezer vagonnyi hadianyag tárolóhelye lett. Szinte mindegyik szobában több száz láda állt, amelyeket az udvarra bevezetett vasúton hoztak be.

Az erőd azóta már a turisták birodalmává vált: 2021 októberében nyitotta meg kapuit a Liget Projekt keretén belül felújított Csillagerőd.

A Csillagerőd – amelynek elődje a törökkori Szent Péter-palánk – a szlovákiai Öregvár keleti bástyájával szemben fekszik. 1568-ban kezdték felépíteni, Pálffy Miklós főkapitánysága alatt 1586 nyarára készültek el a 100-100 lovas befogadására képes hídfők. A hídfőerődök feladata az volt, hogy óvják a meglepetésszerű támadásoktól a központi erődöt, blokkolják a folyami hajóforgalmat, védjék a meglévő vagy szükség esetén épülő hajóhidat, és támaszpontul szolgáljanak a támadók elleni lovasportyáknak. Mivel a török harcok elmúltával az erődrendszer elvesztette fő funkcióját, ezért elhanyagolták.

Napjainkban a Csillagerőd ad otthont a Szépművészeti Múzeumból átszállított mintegy 300 különleges szépségű szobormásolatnak. A tárlaton az archaikus görög művészettől a 16. századig a szobrászat legismertebb darabjainak gipszöntvényei láthatók egy helyszínen.

A komáromi kiállítás két nagy egységre osztható. Az egyik rész az erőd belsejében lévő egykori laktanya épülete, melyet kiállítótérré alakítottak át. A lineárisan felfűzött térsorban az antik művészet jelenik meg az archaikus, majd klasszikus görög, hellenisztikus művészet és római szobrászat bemutatásával.

Olyan kiemelkedő művek másolataival találkozhatunk itt, mint például a híres ókori szobor, A borjúvivő öntvénye, Praxitelész klasszikus kori műve, a Hermész és a gyermek Dionüszosz, a hellenisztikus Méloszi Aphrodité (Milói Vénusz) és a közismert római Laokoón-csoport másolatai. A laktanya teremsorának további tereiben középkori és reneszánsz másolatok kaptak helyet, melyek révén betekintést nyerhetünk a reneszánsz szobrászat történetébe, elsősorban firenzei alkotások, Donatello, Luca della Robbia és Michelangelo utáni másolatokon keresztül.

A tárlat másik nagy egysége a belső udvaron felépített nagy méretű csarnok. Ebben láthatók a monumentális reneszánsz másolatok, köztük Donatello Gattamelata és Andrea del Verrocchio Bartolomeo Colleoni lovas szobrának öntvényei. Ez utóbbi lovas szobor talapzatának különlegessége, hogy a világon ez az egyetlen másolat, amely az eredetiről készült. Ugyancsak itt látható a firenzei Keresztelőkápolna Lorenzo Ghiberti által készített és Michelangelo révén A Paradicsom kapuja nevet kapó aranyozott bronzkapu másolata is.

A magyar végvárrendszer egyik fontos láncszemének számító erődítmény természetesen már építményként, magában is olyan egyedülálló látnivaló, ahol már a séta is különleges élményt ígér.