A Mustang volt, van és lesz. A Ford legendája akkor is létezett, amikor azt hittük már nincs is, mert a konszolidált külsejű modellek a márkához mérten visszhangtalanul jelentek meg a piacon. Az ötödik generációnál azonban a Ford nemcsak a lovakat, hanem a tervezők fantáziáját is szabadjára engedte, akik a hagyományokhoz visszanyúlva ismét olyannyira közönségkedvenccé tették a Mustangot, hogy a hetedik generáció megjelenése is igazi ünnep a lóerőben gazdag benzingőzös autózás szerelmesei számára. Ford Mustang GT teszt.
Miközben a legtöbb autómárka az elektromos hajtás felé fordul, közben a Ford a Mustang révén továbbra is büszkén őrzi hagyományait. Az amerikai izomautó imázs fenntartása nemcsak dicséretes, hanem szinte hőstett egy olyan világban, ahol minden a hagyományos autózáshoz kapcsolódó élményvilág helyett a fenntarthatóság és az elektromobilitás körül forog.
Az új Mustang nemcsak, hogy létezik, de továbbra is ötliteres, V8-as szívómotorral érkezik, amely kézi vagy tízfokozatú automata váltóval párosítható. Ez az autó nemcsak erőt sugároz, hanem egyfajta nyers őszinteséget is képvisel, amit manapság egyre ritkábban találunk meg a sportos autók világában.
A hetedik generációs Mustang formatervét nem radikálisan változtatták meg, hanem finomhangolták. Az autó hosszú orra, rövid fara, és a tetővonal elegáns lejtése továbbra is klasszikus izomautó-archetipust idéz. A három-három függőleges LED-csíkból álló hátsó lámpák egyetlen pillantás alatt felismerhetővé teszik, míg az agresszív frontrész, a széles légbeömlők és a markáns motorháztető izgalmas látványt nyújtanak.
Az utastérben a modern technológia dominál, de a Mustang továbbra is megmaradt egy vezetéscentrikus autónak. A műszerfalat egy nagy, széles kijelző uralja, amely klasszikus Mustang-motívumokat is képes megjeleníteni. A kormány mögött ülve minden a vezetőről szól: a váltókar masszív mozdulatokkal kapcsolható, a pedálok érzékenyek, és minden gomb, kapcsoló pontos visszajelzést ad. Bár a hátsó ülések szűkösek, és a csomagtér sem kimondottan praktikus, ezek soha nem voltak a Mustang legfontosabb erősségei, mert a Mustang nem a nagyiról, hanem az erőről és a sebességről szól. Ami egyedül érthetetlen, hogy egy ilyen mívesen megtervezett, mutatós autónál hogy nem maradt energia arra, hogy a csomagtartó belső lezárására egy zsinóron lógó lehúzónál – vagy minél – többet okoskodjanak ki.
A vezetési élmény az, ahol a Mustang igazán kiteljesedik. A 446 lóerős V8-as motor gázreakciói azonnaliak, a kipufogóból áradó hangorkán pedig garantáltan libabőrös pillanatokat okoz minden egyes gyorsításnál. A tízfokozatú automata váltó remekül végzi a dolgát, bár néha hajlamos kicsit bizonytalankodni, amikor gyors váltásokra van szükség. A kézi váltós verzió azonban továbbra is a hagyományos autózási értékek megőrzőinek kedvence marad. Mert a Mustang vezetése nem csak egy hétköznapi élmény – ez egy rituálé. Az autó minden rezdülésével kommunikál a vezetőjével, legyen szó egy gyors kanyarról vagy egy hosszú autópálya-szakaszról. A kormányzás precíz, a futómű feszes, de nem büntető, és a hátsókerék-hajtás minden előnyét élvezhetjük.
Persze a Mustang nem hibátlan – már ha azt vesszük, hogy a vadlovas erőgép bizony benzinfaló. A fogyasztása, még óvatos használat mellett is, könnyen elérheti a 18 litert 100 kilométerenként, a városi manőverezés pedig a nagy fordulókör és a korlátozott kilátás miatt jelenthet kihívást. Ami persze olyan kompromisszum, amit minden Mustang-tulajdonos simán bevállal.
Már csak azért is, mert a hetedik generációs Mustang, amely elegánsan sportos megjelenésében is az autózás legszebb korszakát idézi, nem csak egy újabb autómodell, hanem egy emlékeztető is arra, hogy az autózás nemcsak a célba érésről, hanem magáról az útról és a vezetés élményéről is szól.
Érsek M. Zoltán
