A fürdők többsége érthetően a lehető legszélesebb körű élményelemekkel, szolgáltatásokkal igyekszik növelni a vendégkörét, de igazán sikeres csak az lehet, aki azokra az adottságaira fókuszál amitől különlegessé, egyedivé válhat – vallja Boros László Attila, a Magyar Fürdőszövetség elnöke, egyben a Büki Gyógyfürdő Zrt.vezérigazgatója. Kiemelve: az ágazat jelentőségét jelzi, a magyarországi kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 71 százaléka a fürdős desztinációkhoz kötődik.
– Az átlagfürdőző egyre inkább azt tapasztalja, hogy a fővároson kívüli fürdők többsége amolyan büféasztalszerűen, a gyógyvíztől – már ahol van – és gyógyászattól a strandon át a csúszdaparkig mindent igyekszik felkínálni a vendégeinek. Mennyire lehet sikeres ez a stratégia?
– Én azt gondolom, hogy nem ez a jövő útja mindenki számára. A jövő az, hogy minden fürdőnek meg kell találnia a saját célcsoportját. Azt vallom, hogy akinek mindenki a célcsoportja, annak igazából senki sem az. Lehet, hogy nyereségesen lehet így is működni, de a hatékonyság szempontjából biztos, hogy nem az a jó út, ha mindenkinek megpróbálunk nyújtani valamit és ehhez egyre nagyobb létesítményeket hozunk létre. Szerintem nem az a magyar fürdőkultúra útja, hogy mindenhol, mindenféle fürdőfunkciót és fürdőszolgáltatást – a gyógyfürdőtől a csúszdaparkon át az élményfürdőig és a szabadtéri strandig –, ki kell építeni. Ez nyilván nem életszerű és főként nem észszerű.
– Az Ön által irányított Bükfürdő Thermal & Spa például milyen irányba halad?
– Mi a tradíciót folytatva, abszolút a gyógyvízre alapozó szolgáltatások irányába fejlesztjük a fürdőt. A minőségi, ha úgy tetszik, prémium gyógyászat irányát követjük azzal, hogy a személyre szabott, egyedi, kicsit a wellness felé közelítő medicína felé nyitunk. A hangsúly a magas minőségen van.
– Ugyanakkor Bükfürdőn is megtalálhatók a családok minden tagját megcélzó élményelemek.
– A büki történethez a nagy szabadtéri strand is hozzátartozik, ami nyáron kiváló adottság. De a fejlesztéseinkkel továbbra sem az élményfürdő elemekre fókuszálunk, de megvannak azok a fürdők, ahol az adottságaik okán sokkal inkább ez a természetes fejlődési irány.
– De többségében azokban a fürdőkben is van gyógyvíz és hozzá gyógyászati szolgáltatások.
– De mások az arányok. A fő kérdés az, hogy egy fürdőben mekkora a nyári strand, a gyógyfürdő, és az élményfürdő aránya. Mert a jövő útja az egyediség, az, hogy a fürdők egy-egy igazán magas színvonalúra fejlesztett szolgáltatástípussal megkülönböztethetők legyenek egymástól is. Ezért mindenütt meg kell találni azt a hívó szót, azt a vonzerőt, amit a termékfejlesztésnél a jövőben jobban ki lehet dolgozni, a korábbinál is markánsabban meg lehet jeleníteni. Mert mindenhol megvannak azok az adottságok, lehetőségek, amelyekkel kicsit mások vagyunk, mint mondjuk a szomszéd településen.
– Ez nyilván a helyi adottságoktól is függ.
– Ezért is vallom, hogy a fürdők útja az, hogy egyre jobban be kell ágyazódniuk az adott desztinációba. Mert ma már egy attrakció önmagában nem elég: a hosszútávú siker érdekében komplex desztinációs terméket kell létrehozni, ami a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában is szerepel. Erre már csak azért is szükség van, mert a legtöbb desztináció esetében a fürdő az egyik legfontosabb turisztikai mágnes.
Ezt az is igazolja, hogy a KSH adatai szerint a magyarországi kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 71 százaléka a fürdő desztinációkhoz kötődik.
Ráadásul ebben a kiemelkedő számban a Balaton-parti strandok nem is szerepelnek. Benne van viszont Budapest, ahol a fővárosi műemlék gyógyfürdők – és a frissen felújított fürdők – kifejezetten az egyik legnépszerűbb turisztikai attrakciónak számítanak.
– Ön meggyőződéses híve annak, hogy a fürdők más szolgáltatókkal is együttműködjenek. Miért?
– Mert hosszútávon ez máshogy nem fog menni. Ma már egy fürdő önmagában nehezen értelmezhető, mint turisztikai attrakció. Csak akkor lehet sikeres, ha az adott település is izgalmas desztináció, ha a környékén vannak más látnivalók, van jó színvonalú szálloda, minőségi vendéglátóhelyek és mindez együtt promotálja magát itthon és a nagyvilágban is. Meggyőződésem, hogy a bezárkózás más tekintetben sem jó: mivel a fürdő is nyereségérdekelt vállalkozás, minden olyan szolgáltatást érdemes ott nyújtani, amire igény van. És miért ne lehetne Bükkfürdőn a kőszegi várszínházba jegyet venni a fürdőben? Miért ne lehetne a fertőrákosi kőfejtő zenei előadásaira, vagy magához a kőfejtő látogatáshoz jegyet venni a büki fürdőben? Vagy egy közeli játszóházba? Miért ne lehetne egy soproni városlátogatásra, vagy a soproni színházba jegyet venni?
– „Dunántúli fürdőtúra” címmel a sárvári és a zalakarosi fürdőkkel közös pecsétgyűjtő akciót hirdettek, aminek keretében a három fürdőben jegyet vásárlók a következő alkalommal 50%-os kedvezményt kapnak. A versenytársakkal miért látja értelmét az összefogásnak?
– Több oka is van ennek. Nyilván szerepet játszik az is, hogy fürdővezetőként mindhárman olyan személyiségűek vagyunk, akik – ha kell a határokat is feszegetve -, szeretünk előre menni az úton, de mindezt józan ésszel, elegáns keretek között tenni. Ezért szeretek együtt dolgozni a zalakarosi és sárvári kollégával. Másrészt itt Nyugat-Magyarországon megvan a fürdők történelmi hagyománya, hiszen volt egy úgynevezett termál út, ami ezeket a fürdőket egykoron fölfűzte. Innen eredeztethető, hogy ennek a nyugat-dunántúli térségnek abszolút hozzá tartozik a kultúrájához, a hagyományaihoz, a vonzerejéhez a fürdő intézménye. Ezért úgy gondoltuk, hogy ha már a vendég megtisztel minket azzal, hogy ebbe a régióba ellátogat, és eljön valamelyik fürdőbe a három közül, akkor ösztönözzük arra, és ehhez adjunk is neki valamit, hogy a másik kettőt is megtisztelje a látogatásával. Mert nekünk az nem fáj, ha mondjuk valaki az egyhetes nyaralásán innen Bükfürdőről tesz egy kirándulást Sárvárra, mert mi sem tudunk mindent adni, Sárvár sem tud mindent nyújtani, és Zalakaros sem tud mindent nyújtani. Mindenki a saját profiljában erős és nem szeretnénk a többiek más jellegű szolgáltatásait elzárni mások elől. Mindenki, aki ide látogat, nézze meg, gyűjtsön élményeket, mert minél jobban érzi magát valaki az egy hét alatt, annál nagyobb jobb eséllyel fog visszatérni ide.
Cziráki László a zalakarosi fürdő vezetője, Boros László Attila és Vojtkó Tibor a Sárvári Gyógyfürdő Kft. ügyvezető igazgatója
– Említette, hogy a fürdőknek, turisztikai mágnes szerepük okán, milyen jelentős súlyuk van a turisztikai bevételek növelésében. Miként látszik ez meg a fejlesztési lehetőségekben?
– Bizakodásra ad okot az, hogy a különböző kormányzati rendszerekben, nagyságrendileg 100 milliárd forintnyi fürdőfejlesztés zajlik vagy van előkészítése alatt. Azt gondoljuk, hogy ezt a keretet tovább lehetne bővíteni. Nem azért, mert telhetetlenek vagyunk, hanem azért, mert ezek a fürdőprojektek még a nemzetközi jelentőségű fürdőink jogos fejlesztési igényeit sem fedik le. Azokét a legnagyobb fürdőkét sem, amelyek pedig olyan nemzetközi vonzerőt jelentenek, amiért messze földről is tízezrek képesek ideutazni. Azt gondolom, ha sikerül ezeket a fürdőfejlesztéseket egy programmá összefogni, és meg tudjuk azt mondani, hogy a nagy, közepes illetve kisebb fürdőknek mire van leginkább szükségük, és ezek a fejlesztések meg is történhetnek, akkor az is látszani fog, hogy a fürdők még nagyon komoly tartalékokkal rendelkeznek a turisztikai vonzerőt illetően.
Érsek M. Zoltán
