A Gerecse mélyén, az erdők csendjébe burkolózva egy különleges, tornyos kastély bukkan elő a fák közül. A romantikus hangulatú épületet Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek építtette 1935-ben, s azóta is az ő nevét viseli.
A Nagy-Gerecse északi lábánál, a Kéktúra útvonalán járva pillanthatjuk meg a kerítés mögött húzódó, kúriaszerű házat, amely első látásra szinte mesebeli jelenségnek tűnik az erdő közepén. A környék évszázadokon át érseki birtok volt, a háborítatlan természet pedig ideális helyszínt kínált a pihenéshez, az elvonuláshoz és a lelki feltöltődéshez. Nem véletlen tehát, hogy az érsek itt hozta létre saját nyári rezidenciáját — oly módon, hogy az épület egyszerre legyen reprezentatív és harmonikusan illeszkedjen környezetéhez.
A kastély külső burkolatának különlegességét a tardosbányai „vörös márvány” adja — amely valójában vasoxidban gazdag mészkő, ám fényezve megtévesztésig hasonlít a valódi márványra. A szimmetrikus homlokzat, az emeleti terasz, az árkádos bejárat és a tetőt díszítő kis torony együttese elegáns, mégis barátságos hatást kelt. Tervezője, Fábián Gáspár építész visszaemlékezéseiben úgy ír a munkáról, mint egy tudatosan komponált esztétikai egységről, ahol a vörös márvány és a fehér falmezők kontrasztja emeli az épület monumentalitását — anélkül, hogy túlzóvá válna.
A történelem viharai sajnos a kastély felett sem múltak el nyomtalanul. Habár Serédi Jusztinián végakaratában kikötötte, hogy nyaralója szegény magyar katolikus diákok támogatását szolgálja, az épület 1950-ben állami tulajdonba került, és hosszú évtizedeken át gyermeküdülőként működött. Csak a kilencvenes években, közel tíz évnyi bezártság után került vissza az egyházhoz, amely kívül-belül felújította. Ma az esztergomi ferences gimnázium kezeli, és továbbra is diákok, valamint csoportok táboroztatására használják — így a kastélybelső a nagyközönség számára nem látogatható. A közelében azonban működik egy 34 férőhelyes turistaszálló, amely konyhával és étkezővel is rendelkezik, így a természetjárók számára is elérhetővé teszi a környéket — különösen a csendet és az erdei környezetet kedvelőknek.
A Serédi-kastély ezért nem látványos kastélytúrák célpontja, sokkal inkább egy titkos hely a térképen: egy darabka történelem az erdő mélyén. Egy épület, amely megőrizte a két világháború közötti Magyarország eleganciáját — miközben ma is ugyanazt szolgálja, amiért létrejött: a megpihenés, az elcsendesedés és a befelé figyelés helyét.
Kocsis Erika
Fotók: facebook/Gerecse Serédi Kastély
