Az utaknak mindig fontos szerepük volt a történelemben. Egykoron ott kocogtak a szekerek, manapság pedig a számozott aszfaltcsíkokon, fékezés nélkül száguldanak tovább az autók, miként azt a 834-es főúton teszik Pápától Celldömölkön át egészen Sárvárig. Az elmúlt három évtizedben megállni csak augusztusban szoktak, amikor az apró Sitkén, a legendássá vált kápolna megmentésért szólt a domboldalrepesztő rock.
Kemensalja, ez a festői táj övezi a parányi, csendes községet, Sitkét. A Sitke és Gérce között húzódó hosszú hegyhát tanúhegy, a pannon korú kemenesi vulkánok legnyugatibb tagjának maradéka. Legmagasabb pontja a Sitkéhez közelebb eső Hercseg-hegy, amibe számos kisebb-nagyobb kőfejtőt mélyítettek. Az itt található kőzetet már az 1200-as években használta a környező lakosság.
A korai középkortól okmányokkal igazolhatóan több épületből álló vár állt itt, amelyet az 1700-as évek elején a Felső Büki Nagy család barokk stílusú kastélyként épített egybe. A történelmi épületet a repkénnyel benőtt egykori várfal maradványa veszi körül, a birtok korábbi méretét pedig mi sem jelzi jobban, minthogy a várfal még a szomszédos kertekbe is hosszan tovább nyúlik. A kastély bejárata előtt Krisztus szobor áll, amelyet Felsőbüki Nagy Franciska állíttatott 1734-ben. Az épület jelenlegi formáját, romantizáló stílusát 1851-ben nyerte el, majd a kastélyprogram keretében történt felújítás után, Magyarország első magántulajdonú kastélyszállodájaként nyitotta meg a múlt század nyolcvanas éveiben, a sitkei koncertek felkarolásában is szerepet vállaló lokálpatrióta kastélyfogadós Kovács Ferenc.
Az elmúlt évtizedekben ikonikussá vált kéttornyú Kálvária-kápolna nem része a kastélynak, attól kissé távolabb áll. A Sitke határát övező domboldalon, a Kövesen 1871-ben építtette a kastély akkori tulajdonosa, Nagy Sándor és neje, Weidgang Teréz. 1946-ban került a plébánia tulajdonába, ám a falu katolikus lakosságának már a település nagytemplomának fenntartása és időnkénti javítása is komoly gondot okozott. A barokk stílusú, egyhajós Szentháromság templom, amelyet Felsőbüki Nagy Ferencné, gr. Niczky Borbála építtettet, legfőbb ékessége ifj. Dorfmeister István Immaculata festménye, amely a szentélytől jobbra eső első oltáron látható. Miközben a templombelső tatarozására csak a szocializmus évei előtt,1938-ban jutott utoljára erő, a sitkei hívek és a szombathelyi püspökség támogatásával 2000-2001-ben külsőleg teljesen újjászületett az épület.
A neogót kis Kálvária-kápolna megmentésére, restaurálására azonban még a nagytemplomnál is kevesebb jutott, így a téglából és homokkőből készült kápolna a múlt század végére már az összeomlás szélére került. A szerencse egy különös találkozás formájában változtatta meg a kápolna sorsát. Balázs Fecó a Korál együttessel éppen Sárváron koncertezett, ahonnan az ottani szállásszűke miatt jutott el Kovács Ferenc sitkei fogadójába. Útközben került a képbe a megkapóan szép, de romos állapotú kápolna, aminek megmentését a vacsora mellett határozták el.
A „Mentsük meg – a zene segítségével – ezt a kápolnát” jegyében így került sor 1986-ban a Kálvária domboldalán az első, majd azt követően minden évben megrendezett, időközben legendássá vált rockfesztiválra. 1988-ban pedig megalakult a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület, amelynek köszönhetően a Csipkerózsika álmából minden augusztusban felépredő településen, a kápolnakoncertek bevételéből megmenekült az apró építészeti műremek, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség 1988-ban nyilvánított műemlék jellegű építménnyé.
A szőlőültetvényekben és borospincékben gazdag vidék legalább ennyire romantikus, de kevésbé felkapott története Fessler Imre nevéhez fűződik, aki egészen 2004-ig nem tudott beletörődni abba, hogy a szőlős felé vezető domboldalon álló fakeresztet a vidékre jó kilátást kereső II. Világháborús orosz tank letiporta. A helyiekkel összefogva, a környékbeli kőbányából követ hozva így építette meg a Herceghegyen azt a bájos kis kápolnát, amelynek kőkeresztje remélhetőleg évszázadokig hirdeti még a sitkei emberek hitét.
Visszatérve a főutcára, csendes hétköznapokon a település felé autózva a Borostyánkert étteremben érdemes megállni a finom falatokért. Ahonnan már csak pár lépés az a gondozott park, ahol az ebéd után jólesik egy kis séta a Székelykapu, az erdélyi harangtorony és a világháborús emlékművek között, Sitkén a Nyugat-Dunántúl bájos településén.
Dunay Cs. – Érsek M.Z.