A két legfontosabb dolog, amit Queensland állam turistacentrumában, Cairnsben csinálni kell, az egy túra a Nagy-Korallzátonyhoz és egy séta az esőerdőben. Úgy gondolom, hogy egyik programnál sincsen szükség kimerítő indoklásra, hiszen mindkettő az életre szóló élmény kategóriába tartozik. Ausztrália északkeleti sarkában régebben csak egy csendes kis trópusi városkát talált az utazó, ma viszont Cairns az ország egyik legnépszerűbb és leglátogatottabb turistacélpontja, ahonnan számtalan túra indul olyan helyekre, mint Green Island, Port Douglas, Airlie Beach vagy a Kuranda Nemzeti Park, ahol nosztalgiavonatból csodálhatjuk meg a lábunk előtt fekvő korallokkal tarkított panorámát.
De többnapos utakra is be lehet fizetni az innen 2 órára levő Cape Tribulation Nemzeti Parkba, ahol napokat tölthetünk el távol a civilizációtól, az esőerdők csodás világában. Aki pedig igazi „Aussie-túrán” szeretné bővíteni a helyismeretét, az induljon hosszú hétvégére Darwinba, vagy 3 napra Alice Springsbe, ahol multikulturális hatásokkal fűszerezett ízelítőt kaphat az ötödik kontinens világából.
Cairns lakossága csupán 140 000, amihez mintegy 1,5 millió belföldi és 1 millió külföldi turistát kell hozzáadni egy évben. Az invázió legfőképpen az ázsiaiaknak köszönhető, hiszen nekik nem kell körbeutazni a fél világot, hogy megcsodálhassák az Aranypart szépségeit, de európaiakat, amerikaiakat is találni szép számmal. A város turizmusa az ún. Marlin-horgászattal indult be pontosan 40 évvel ezelőtt, olyan hírességek kampányoltak az itteni kardhalhorgászat mellett, mint Lee Marvin vagy Charles Bronson.
Nem is meglepő, hiszen 500-600 kilós halakról van szó, így mi sem természetesebb, mint hogy a város védjegye mind a mai napig is a Marlin.
Az ausztrál tél – tehát júniustól augusztusig – a fő turistaszezon, ilyenkor ugyanis még nincsen túl meleg (napközben 26-28 fok), a tenger pedig 23 foknál sosem hidegebb. Az itteni nyáron, az ún. esős évszakban nagyon magas páratartalom mellett a hőmérő higanyszála is 30 fok fölé szökik, ráadásul ilyenkor elég sok a szúnyog is, hiszen nem irtják – az az elv, hogy majd a természet lerendezi. Ám a túrák az év 365 napján keresztül mindig indulnak, akármilyen is az idő, még karácsonykor és húsvétkor is; csak ha egy erősebb ciklon jön, akkor áll le minden egy vagy két napra. Az esős évszakban, amikor a tenger vize 30 fokos, a tengerparton megjelennek az igen veszélyes medúzák is, így csak a hálóval bekerített helyeken lehet fürödni – de szerencsére ezekből jó sok van. Ráadásul medúzák a külső korallzátonynál ilyenkor sincsenek, így ott lehet bátran merülni és snorkellingezni télen-nyáron!
Tanácsos tehát Cairnsre szánni egy teljes hetet, hiszen innen van legközelebb a Nagy-Korallzátony, így egynapos túrákra is lehet indulni, hiszen alig másfél óra alatt oda lehet érni hajóval. Igaz, még ennél közelebbi szigetek is vannak, ahol viszont a búvárkodás szerelmesei csak az ún. „inner reef”-et csodálhatják meg, ami egy kisebb zátonycsoport, de az igazi persze az „outer reef”, ami a szárazföldtől már messzebb, 80–200 km-es távolságban húzódik.
De nézzük, hogy mire számíthat az, aki összecsomagolja a búvárfelszerelést, végigrepül több mint egy napot, hogy eljusson a világ legkisebb kontinensére. Lélegzetelállító egynapos túrák indulnak Cairnsből a Nagy-Korallzátonyhoz vagy a Green Islandhez, ahová légkondicionált hajókkal, katamaránokkal szállítják el az utasokat. A menetrend mindenütt hasonló: a hajón mindenféle földi jó megtalálható, és olyan attrakciókkal szolgál utasainak, mint például hogy üvegfala van, így lent, a csónak belsejében már egy valóságos akvárium közepén érezheti magát az utazó.
A hajó egy pontonhoz köt ki, ahol egy kialakított, kordonokkal elhatárolt „strandrészen” lehet snorkellingezni vagy akár búvárkodni – természetesen úszómester felügyelete mellett. A leghihetetlenebb élmény mégis az, amikor úgy végeznek haletetést, hogy a merülők a vízben vannak, a rengeteg odasereglő haltól pezseg, forr a víz, és özönlenek a színpompás halak. Érdekes, hogy a halak már annyira hozzászoktak ezekhez a rituálékhoz, hogy teljesen háziállatokká szelídültek, nem félnek, hanem – mintha tudnák, hogy miattuk vagyunk itt – hagyják magukat közvetlen közelről szemügyre venni.
Mintegy 4 óra idő áll rendelkezésre egy átlagos túrán arra, hogy felfedezzük a ponton környéki csodákat, vagy kipróbáljunk más olyan látványos programokat, mint az üvegkabin tengeralattjáró, vagy megcsodáljuk madártávlatból is a korallzátonyokat és szigeteket egy kis motoros gép fedélzetéről. Júniustól augusztusig rengeteg a bálna errefelé, óriási élmény látni, ahogyan kiugranak a vízből (high-jump). Minden évben erre jár egy nagy albínó bálnafiú általában két fekete bálnalány kíséretében, ami olyan eseményszámba megy, hogy még külön nevet is adtak neki (migaloo).
A szolgáltatáshoz hozzátartozik, hogy víz alatti operatőr is van a fedélzeten, aki videofelvételeket és fényképeket készít a merülésekről. Az anyagot még a hajón kiszerkesztik, és mire visszaérkezünk, már magunkkal is vihetjük emlékbe, hogy otthon is elhiggyék, amit mi a saját szemünkkel láttunk. Másnap pedig indulhat elölről a nagy kaland, hiszen a víz alatti világ megunásához nemhogy néhány hét, de egy élet is kevés lenne. Ha pedig már novemberben utazásra adnánk a fejünket, akkor egy világszám látványosságban is részünk lehet: az első telihold után ugyanis 2-3 napig rózsaszínű koralltojások lepik el a tengert. Az ún. Coral Spawning rengeteg búvárt vonz Cairnsbe a világ minden tájáról.
Aki igazán komolyan akar búvárkodni, az lehetőleg többnapos expedícióra menjen: a legkedveltebb helyek a Cod Hole, ami a Lizard Island közelében van, és a Coral Sea merülőhelyei mintegy 250 km-re a parttól. Itt a különféle korallképződmények közötti mesés merülések mellett a másik kedvenc program a cápák etetése, a látótávolság a víz alatt 30-60 méter között van.
Persze itt is igaz, hogy mindent a szemnek, tilos bármihez is hozzáérni vagy netán a tengerből kihozni. Horgászni sem szabad ezeken a területeken, se horoggal, se szigonnyal. Aki kezdő snorkellinges, nagyon vigyázzon viszont, mivel a korall olyan éles, mint a penge, ezért légbordázott mellényt adnak a pipázókra, hogy a víz felszínén lassú lábtempóval lebegve megúszhassák a has és a mellkas karcolásait.
Aki inkább fürdőzne, vagy más vízi sportokat is kipróbálna, az sem marad hoppon, hiszen a beachek egymást váltogatják, de közte sok fürdőzésre alkalmatlan terület is található. Így Cairnsben például létrehoztak egy homokos plázst és az Esplanade Lagoon nevű belvárosi csodauszodát, mivel a város tengerpartja folyótorkolatnál fekszik, ahová a hatalmas esőzések miatt rengeteg iszapszerű anyagot hord a víz. Természetvédelmi okokból nem kaparják ki a partot, hiszen ezzel számos élőlény élőhelyét szüntetnék meg. A legjobb strandolóhely pedig kétségkívül Port Douglas, hiszen itt akármelyik nap belebotolhatunk egy hollywoodi hírességbe, vagy a politikai élet valamely ismert személyiségébe.
Az elmúlt évben magánemberként Clinton töltötte itt pihenését, az egyik étterem falán még fotó is van arról, ahogyan mulatozik. A közelben fekvő Whitsundays Islands, közelebbről az Airlie Beach is csodálatos hely, elsősorban azoknak ajánlható, akik vitorlázni szeretnének, vagy a számos sziget üdülőinek romantikáját élveznék ki szívesen.
Cairnsi tanácsok egy profi szemével
Óriási meglepetésben lehet része annak, aki Cairns központjában nézelődik: két utazási iroda ajtaján ugyanis tábla hirdeti, hogy magyarul is beszélnek. Ritka a magyar szó a világnak ezen a felén, de nemcsak ezért érdemes betérni a Cairns Tour Advice & Booking Centre irodákba, hanem azért is, mert szükségünk lesz profi túraszervezésre. Az irodák tulajdonosa, Baráth András szerint – aki 18 éve él Cairnsben, és ebből 15 éve turizmussal foglalkozik – a legjobb az, ha az ember Cairnsbe érkezve szervezi meg a túrákat. Tapasztalata szerint bár Cairns már eléggé ismert, és vannak olyan magyar utazási irodák is, amelyek az Aranypartra szerveznek utakat, Magyarországról csak kevés programot lehet lefoglalni. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a választékot tekintve nincs még egy olyan hely, mint Cairns, hiszen a turistaáradat kielégítésére mintegy 600 különböző túrát indítanak nap mint nap. Az elkerekedett szemű utazónak tehát mindenképpen kell egy megbízható túraprofi, hogy ki tudja választani a neki legmegfelelőbb, legkedvezőbb utat és programot. Az viszont már nem szolgál meglepetéssel, hogy mennyire pontosan és olajozottan működnek mind az irodák, mint a szervezett túrák, nincsenek problémák, se késés, se kimaradás. A turizmusprofi viszont mindenkinek azt tanácsolja, hogy mivel az ember általában nem jut el gyakran Ausztráliába, így sokkal maradandóbb élményekre tehetünk szert, ha nem a nagyvárosokra szánjuk az időnk nagy részét, hanem inkább a kisebb városokat és környéküket térképezzük fel. Hiszen a Kenguruk Földje nem történelméről híres, hanem változatos természeti szépségeiről, állatvilágáról és lakóinak barátságosságáról, amelyről igazából csak egy hosszabb tartózkodás során alkothatunk képet. És mivel Ausztrália nagyon messze van, és a repülőjegy sem éppen olcsó, jól át kell gondolni, hogy mit is akarunk látni, és milyen élményekkel gazdagodva szeretnénk hazatérni.
The Great Barrier Reef – avagy a Nagy-Korallzátony
A föld legnagyobb korallzátonya 2300 km hosszan nyúlik el Queensland partjaitól egészen Pápua Új-Guinea partjáig. Ez az egyetlen élő dolog, amely a világűrből is látható, mintegy 3400 különálló zátony és több mint 600 kisebb-nagyobb sziget együttese.
A zátony ökoszisztémájában 400 korallfaj mellett többek között 2800 halfajta, 500 hínárfajta és 6 teknősfaj is megtalálható. Több mint 240 madárfaj fészkel a korallszigeteken, amelyet 1981-ben a világörökség részévé nyilvánítottak.
A korallok élete
A korallok a csalánozók törzséhez, a virágállatok osztályába tartoznak. Kizárólag a tengerben fordulnak elő, különösen a trópusi övben, általában kolóniákban élnek, növési formájukból adódóan puha és kemény korallok között teszünk különbséget. Ez utóbbi fajta mész elraktározásával vázat képez, amely korallzátonyok kialakulásához vezet, mivel a halott vázra folyamatosan ránő az élő szövet. A korallokat sokáig növényeknek tartották, mivel az egyes vázak általában növényszerűen elágaznak, az ágak végén pedig gyakran színpompás polipok laknak, amelyek miatt úgy tűnik, mintha a korallok virágzó növények lennének.
Mint a legtöbb telepes tengeri állatfaj, a korallok is a mikroplankton kiszűréséből nyerik a tápanyagot, ám sok vízfelszínhez közel élő korall a vele szimbiózisban élő apró algáktól kapja táplálékát. Ezek a növények a nap fényenergiája segítségével, fotoszintézissel állítanak elő tápanyagokat. Ezektől az algáktól olyan színpompásak a korallzátonyok, és ők az okai annak is, hogy a zátonyok általában sekély, napos vizekben találhatók. Sajnálatos tény, hogy a Queenslandi Egyetem Tengertudományi Központjának legújabb tanulmánya szerint igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a korallok elég gyorsan alkalmazkodnának a világtengerek hőmérsékleti ingadozásaihoz. Mivel a legoptimistább becslések szerint is a felmelegedés legalább két Celsius-fok lesz ötven év múlva, így a jóslat szerint a XXI. század közepére a korallzátonyok mindössze 5 százaléka maradhat életben.
Ausztrália címszavakban
Ausztrália a világ legősibb kontinense, mely már mintegy 40 000 évvel ezelőtt is lakott volt. Neve a latin terra australis incognita kifejezésből ered, ami „ismeretlen déli föld”-et jelent. A hatalmas szigetországot az angolok vonták fennhatóságuk alá, több mint 200 évvel ezelőtt, amikor fegyenctelepet alakítottak ki a mai Sydney helyén, ami a mai világváros alapításának is tekinthető. Területének nagy része sík, kopár és rendkívül ritkán lakott, egyharmada a Ráktérítőtől északra, a trópusi éghajlati övben, kétharmada pedig a mérsékelt éghajlati övben helyezkedik el. Nagyságát tekintve a Föld hatodik legnagyobb országa, és legkisebb kontinense is egyben. Lakosainak száma mindössze 18 millió. A népesség nagy része a keleti és a délkeleti partok mentén él, a nagy távolságok miatt az országban óriási éghajlati különbségek vannak: a valaha is mért legmagasabb hőmérsékletet, +53 °C-ot a szárazföld északkeleti részén, Clonncurryben mérték 1889-ben, a leghidegebb helyen, a Kosciusko-hegyhez közeli hómezőkön, a Charlotte-hágónál 1994-ben rekord –23 °C-ot jegyeztek fel! Növény- és állatvilága messzemenően alkalmazkodott a kontinens körülményeihez, változatosságuk ámulatba ejtő. Számos nemzeti parkja van, amelyekben esőerdők, sivatagok, hegyvidékek és csodálatos tengerpartok váltják egymást .
Legyél az első hozzászóló "A korallok titkos élete" című cikkhez